12. rész

Sziasztok!:D Bazi nagy késéssel, de sikerült befejezni a részt! Remélem tetszeni fog és hogy hagytok magatok után nyomot komment formába^^

~Jessica szemszöge~

Túlestem rajta. Kész. Vége. Már nem vagyok kismama. Csak egy lelketlen gyilkos...
Nem rég fejeztük be a beavatkozást. Annyira ijesztő volt az egész... Már lassan egy órája fekszem a szobában egyedül a csendben és a plafont figyelem. Hiányzik a régi gondtalan életem. Újra boldog akarok lenni Ashley-vel....  Miért kellett elrontanom?! Utálom magam!
Nem tudom mennyi ideje marcangolom így magam de benyitottak a szobába és megláttam Hope-ot és Kitty-t.
-Szeva csajszii! - mondták majd iderohantak és megöleltek.
-Sziasztok. - erőltettem magamra egy halvány mosolyt. Olyan jó hogy ők itt vannak mellettem.
-Hogy vagy? - kérdezte kedvesen Hope.
-Szarul.
-Gondoltuk. - mosolygott kedvesen. - Hoztunk fagyit.
-Nem hiszem hogy feldobna.
-Ez esetben megesszük mi. - röhögött fel gonoszan Kitty.
-Azt nem mondtam. Na adjátok ide. - nevettem fel. Ez volt az első hogy tényleg boldognak éreztem magamat azóta...
-Naa véégre hogy mosolyogsz! - nevettek fel, majd Hope odaadta a fagyimat. Yoghurt-alma. Nyami!
-Amúgy beszéltél már a bátyáddal? - komolyodott meg Kitty.
-Nem. - hajtottam le a fejem és a fagyimat kezdtem megfigyelni. Ash egész nap hívogatott legalább 20 hangüzenetet hagyott és 10 SMS-t írt. De egyiket se néztem meg. Szeretem Ashley-t de most ez az egész...  Nem tudom hogy mit csináljak. A bátyámmal se beszéltem tegnap óta pedig 10x ő is biztos hívott. - Nem, még nem beszéltem vele. - mondtam miközben elkezdett rezegni a telefonom.
-Emlegetett szamár. - mosolyodott el Kitty, mire elkezdtem mutogatni hogy ne vegye fel, de mire jó egy legjobb barátnő ha nem arra hogy leszarja amit mutogatok?! - Szia CC! Kitty vagyok. - mondta neki Kitty. Csönd volt majd megint Kitty szólalt meg. - Persze, adom. - mosolygott még mindig, majd odanyújtotta nekem a telefont. Elvettem és nagy kínok közepette a fülemhez szorítottam és beleszóltam.
-Szia Christian.
-Jess! Eddig mi a bánatért nem bírtad felvenni? He? Tudod mennyire aggódtam érted?
-Bocsi. - motyogtam.
-Jajj te! - mondta lemondóan. - Hogy vagy?
-Őszintén? Szarul. Mintha nem lennék egész. Ráadásul egy gyilkos vagyok. - sírtam el magam újra. Hope leült az ágyamra és fél karral átölelt.
-Hülye vagy! Ez volt a helyes döntés. De el kellett volna mondani Ash-nek is. Dührohamai vannak. Azt hiszi el akarod hagyni és azért vagy vele olyan távolságtartó.
-Ez nem igaz! Szeretem! Nem akartam ezt! Nem akarom elhagyni!
-Én ezt tudom, meg mindenki más is, ő meg csak szimplán hülye. Mikor haza jössz legyél egy kicsit sokkal többet vele, érezze hogy szereted. Ezt viszont nem fogom neked tovább magyarázni mert van két barátnőd és én ehhez nem értek. - nevetett fel.
-Oké. - mosolyogtam.
-De nekem mennem kell, Ash észrevette hogy beszélek valakivel és úgy sejti te vagy aztán itt fog nekem vinnyogni.
-Szerintem ebből a mondatból már kitalálhatta.
-Nem hallotta. A wc-be bújtam.
-Hülyee!
-Na de mennem kell. Szia! Vigyázz magadra és ne depizz nekem!
-Okcii. Szia! - és lerakta, ezzel együtt ki is kapcsoltam a telefonomat, mivel senkihez sincs kedvem.
-Minden rendben? - kérdezte Hope.
-Persze. De itt feküdni annyira unalmas. Kimegyünk a parkba sétálni? - kérdeztem mikor kopogtak, majd benyitott az orvosom.
-Jó napot Coma kisasszony. Hogy van?
-Jó napot doktor Úr. Tökéletesen vagyok. Azt szeretném kérdezni hogy ma haza mehetek?
-Ahhoz elvégzünk pár vizsgálatot, és ha minden rendben lesz akkor természetesen haza mehet akár ma is. Addig lennének szívesek kifáradni? - fordult a barátnőim felé.
-Természetesen. - mondták és kimentek...
A doki 3/4 órán át vizsgált mindenfélét majd kiment és azonnal bejöttek Kitty-ék.
-Na? - kérdezték.
-A doki szerint ma már haza is mehetek de még van egy kis dolga. - mosolyogtam boldogan, hogy végre megszabadulhatok a kórház jellegzetes szagától és kinézetétől.
Lassan elkezdtük minden dolgomat összepakolni és már majdnem kész voltunk mikor a doktor úr hozta a papirokat amin az állt hogy saját felelősségel hagytam el a kórházat. Befejeztük a pakolást majd mintha üldöznének olyan sebességgel hagytuk el a kórházat.
-Csajok, ma nem alhatok ott valamelyikőtöknél? - kérdeztem immár a kocsiban űlve.
-Persze. De beszélned kell Ashley-vel. Biztos nagyon kivan. - mondta Kitty.
-Majd holnap személyesen beszélek vele. Meg addig kitalálom hogy mit mondjak neki. - húztam el a számat.
-Rendben, akkor ma nállam alszol. Mit csináljunk? - vigyorodott el Kitty.
-Nem megyünk el a közeli romkocsmába? - vigyorodtam el ördögien.
-Vagy inkább kiparodizálunk egy szar filmet otthon. - szólalt meg végre Hope is.
-Na ez egy nagyon jó terv! - helyeselt Kitty is.
-Végülis ez se rossz ötlet. - értettem eggyet.
Kitty-hez érve azonnal nekiláttunk a kaja megcsinálásának, majd egy Adam Sandler filmet választottunk és azzal szorakoztunk míg el nem aludtunk.
Másnap egymás hegyén hátán fekve ébredtünk, körölöttünk popcorn és chips darabok hevertek.
-Nem tudom kinek a lába ez, de vigye el a fejemtől! - motyogtam álmosan. Amint a láb eltünt aludtam volna vissza mikor Hope megszólalt.
-Basszus! Jess baj van!
-Mi történt?
-Ashley.
-Mi van vele?
-C.C. írt hogy Ashley tegnap elment mert kiakadt és mocsár részegen ment haza, Christian szerint lehet hogy drogozott. - mondta aggodalmasan mire azonnal felébredtem.
-Mi van?! - akadtam ki.
Azonnal felöltöztünk és indultunk hozzánk...

11. rész

~Jessica szemszöge~

-Terhes vagyok. - suttogtam és vártam Christian reakcióját, de ő csak döbbenten ült perceken át.
-Hogy mi vagy? - szólalt meg végre suttogva.
-Terhes vagyok. - mutattam meg neki a pozitiv tesztet.
-El kell mondani Ash-nek is.
-Mi?! Nem! - kezdtem azonnal tiltakozni.
-De ő a gyerek apja!
-Christian kérlek! Ne mond el neki! Akkor csak még nehezebb lenne ez az egész...
-Rendben de akkor mit akarsz csinálni?
-Holnap elmegyek a nőgyógyászomhoz és elvetettem. Ez nekem túl korai... Nem állok készen az anyaságra...
-Megértem.
-Ez olyan szar érzés! - fakadtam megint sírva ahogy belegondoltam hogy a saját gyerekemet kell megölnöm. Gyilkos vagyok.
-Semmi baj! - ölelt magához a bátyám. - Le kell feküdnöd. Hosszú napod lesz. - mivel nem volt erőm felkelni így Christian vitt az ágyamhoz és ő fektetett le. Majd felállt de elmaptam a kézét.
-Ne hagy egyedül. - suttogtam rémülten.
-Nem hagylak. - mondta és befeküdt mellém, ráhajtottam a fejem a mellkasára majd sírva fakadtam...
Nem tudom meddig sírtam de elaludtam...

~Ashley szemszöge~

CC és Jess nem jöttek le, nem tudom miről beszélnek de kezdek aggódni. Lehet valami nagy baj van?
-Na srácok, léptem. Megnézem mivan ezekkel. - mondtam és felálltam de meginogtam. Lehet kicsit sokat ittam.
Felbotorgáltam a lépcsőn majd egyenesen Jess szobájába ahol CC feküdt és a mellkasán aludt Jessica.
-CC, mi történt? - suttogtam.
-Jess-t megszivatták és kiborult. Aztán beszélgettünk és bedobta a szunyát. - suttogta ő is.
-Ja vágom. Idefeküdhetek hozzá?
-Nem akarom felkelteni. Meg amugyis ittál, ilyenkor horkolsz. Hangosan.
-Igaz. Na akkor jóccak! - mondtam és bementem a szobámba. Nem tudom hogy mi történt de remélem semmi komoly...
Gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem.

~CC szemszöge~

Miután Jess bedobta a szunyát nagyon sokat gondolkodtam...
Terhes. Az én húgom terhes. Miért nem vigyáztam rá jobban?! És Ash mi a faszért nem figyelt oda?!
És ekkor megérkezett az emlegetett szamár. Gyorsan kitaláltam valamit hogy végre elhúzzon. Most nagyon nincs kedvem hozzá. Felcsinálta a hugomat! Az egyetlen pici hugomat! Pedig alig 19 éves!! Hogy tehette ez az a farok?! Nem hiszem el! Egyszer tuti kiherélem!
Nem tudom meddig morogtam magamban de elaludtam...

~Jessica szemszöge~

Reggel amikor felkeltem a fejem a bátyám mellkasán volt, Ő meg még mélyen aludt. Mikor az órára néztem láttam hogy fél 9 van. Ó, hogy baszná meg!
-CC! Christian! Kelj már fel! - rázogattam a vállát mire nagy nehezen kinyitotta a szemét.
-He?!
-Fél 9 van! Elaludtam!
-Semmi baj. Majd igazolom neked. Mikor mész a dokihoz?
-Úgy gondoltam hogy suli után a lányokkal.
-Áhh... Rohadt sokan lesznek.
-Akkor eljössz velem?
-Persze. - mosolygott bágyadtan.

~A rendelőben~

-Jessica Coma! - szólt ki az egyik nővér.
-Ne parázz. Itt várlak. - szóritott egy utólsót a kezemen a bátyám.
Bementem a dokihoz.
(Írói megj.:Nem tudom h ez az egész vizsgálat meg elvetetés h történik, ne kövezzetek meg ha nem igy van vagy ha hülyeséget irok:D )
-Mi a panasza? - kérdezte az 40-50 éves doki.
-Teherbe estem és szeretném elvetetni.
-Van valami oka ennek?
-A barátommal még nem állunk erre készen, én még tanulok, ő egy bandába játszik és ez sehogy sem jó.
-Értem. Ott az öltöző, vegyen le deréktól lefele mindent aztán meglátjuk hogy mit lehet tenni.
-Rendben.
Tettem amit mond majd visszamentem és kivizsgált.
-A magzat alig 1-2 hetes. Ez még legális.  Adok őnnek egy beutalót a klinikára ahol dolgozom. Holnap meg is ejthetnénk az abortuszt ha az önnek is megfelel.
-Természetesen. - mondtam csendesen.
-Nem kell félnie kellemetlen érzés de nem fájdalmas, viszont annál hosszabb művelet.
-Rendben.
-Akkor menjen és öltözzön fel, addig megírom a beutálót.
Gyorsan felálltam és az öltözőbe mentem. Felöltöztem és mikor visszaértem már a doki is végzett.
-Holnap reggel 8-ra jöjjön a klinikára és holnaputánig kell bent lennie.
-Értem. Köszönöm doktor úr!
Mikor kimentem Christian azonnal jött is.
-Na mi történt?
-Induljunk haza. Visszafele mindent elmondok...
Mire hazaértünk elmondtam hogy mi volt a dokinál.
-Mi legyen Ash-el?
-Mondt azt hogy a csajoknál leszel és ott is alszol.
-Oké.
Mikor CC megállt a kocsival azonnal kiszálltam és felmentem a szobámba. Bezártam az ajtót majd az ágyamra ülve zokogtam. Megölöm a saját gyerekemet! Megölöm Ashley gyerekét!
-Jess, bemehetek? - hallottam Ash-t. Jajj ne!
-Most ne! Nagyon sokat kell tanulnom!
-Tényleg? Ilyenkor még suliba kéne lenned.
-Tudom de elmaradt az utolsó két órám mert nem volt tanár.
-Biztos nem mehetek be? Talán tudnék segíteni.
-Nem kell köszi. Boldogulok egyedül is, de azért köszi! Szeretlek!
-Én is! - aztán lemondóan sóhajtott és elment én meg csak zokogtam és zokogtam...

~Ashley szemszöge~

Nem értem hogy most mi van. Eddig minden rendben volt de most semmi sem. Jessica egyre kevesebbet akar velem lenni, pedig eddig minden rendben volt. Lehet hogy még mindig kivan az Andy-s sztori miatt? Vagy az hogy ugy küldtem el mint egy szemétláda? Mit csináltam rosszul? Ajj már!!
De minden tőlem telhetőt megteszek hogy újra boldogok lehessünk együtt!

10. rész

~CC szemszöge~

Mikor tudatosult bennem hogy ezt Ash komolyan gondolja lerogytam az egyik babzsák fotelra. Jessica elterült az ágyon és elkezdte nyomogatni a telefonját.
-Jess, ideadod a laptopodat?
-Minek?
-Mert nincs itt a telefonom bazdmeg!
-Ott van. - forgatta a szemét.
Odanyultam a laptopért majd az ölembe raktam és bekapcsoltam. Gyorsan betöltött a Facebook és Ash szinte azonnal rám írt.
*Azért vagytok bezárva hogy kibéküljetek és nem azért hogy kockuljatok!*
*És?!*
*Muhahaa!!*
Ennyi. Kihúzta a netet és nincs wifink.
-Neked is írt Ash? - kérdeztem meg.
-Ja.
Még szerencse hogy Jess letöltött játékokat...
Már 2 órája be vagyunk zárva Jess-el de szinte egyáltalán nem beszéltünk. Lassan kajás vagyok és szomjas is vagyok. A laptopot most rakom fel tölteni de nincs áram.
-Ne probálkozz, Ash írta hogy lekapcsolta az áramot. - szólalt meg Jess.
-Ezt nem hiszem el!
Ezután mindketten hallgattunk. Nem tom mennyi idő telhetett el mikor elkezdtem az egyik haverom bandájának a dalát dúdolni, és Jess elkezdte énekelni...

* Here we are at the end of the road
A road that’s quietly caving in
Come too far to pretend that we don’t
We don’t miss where we started
Looking back, I see a setting sun
And watch my shadow fade into the floor
I am left standing on the edge
Wondering how we got this far
How we got this far

They left us alone, the kids in the dark
To burn out forever or light up a spark
We come together, state of the art
We’ll never surrender the kids in the dark
So let the world sing

What a shame, what a shame
Beautiful scars on critical veins
Come together, state of the art
We’ll never surrender the kids in the dark
The kids in the dark...*

Miután elénekeltük a dalt elmosolyodtunk majd Jess megszólalt.
-Nem is tudtam hogy szereted az All Time Low-ot.
-Jóban vagyok a banda tagjaival. Egyszer elvittek koncertre is. - mosolyogtam ahogy eszembe jutottak az emlékek.
-Egyik kedvenc bandám. Miért nem montad?
-Nem kérdezted.
-Bunkó vagy!
-Te meg egy hülye tini vagy.
-Csak 11 évvel vagy idősebb!
-Tehát mondhatom hogy hülye tini vagy!
-Már miért lennék az?!
-Láttad már a kezed?! - akadtam ki.
-Ahhjj már megint ez?
-Igen, képzeld! Hogy tehetted ezt?
-Te meg képes voltál felpofozni!
-Tudom, és sajnálom... De egyszerűen nem tudom mi ütött belém... Nem bírtam elviselni hogy ezt tetted magaddal és mérges lettem hogy ezt nem láttam előre és nem tudtam segiteni neked és a dühömet rajtad töltöttem ki. Borzalmas báty vagyok. - fejemet a kezeimbe temettem. Nehéz kimondani de ez volt az igazság.
-Ez nem igaz. - mondta Jess halkan.
-Pedig így van.
-Nem is. - felállt és idejött hozzám majd megölelt. - Régebben is csináltam, te erről nem tehetsz! Csak pont így jöttek össze a dolgok hogy már nem tudtam mit csinálni a felgyülemlett bánattal...
-Mi a baj?
-Már megoldottam! - kacsintott.
-Tehát már nem téma?
-Nem nagyon.
-És tuti nem mondod el?
-Szerintem igen! Na ölelj meg te bunkó! - nevetett majd elém jött és megölelt. Szorosan megöleltem. Annyira örülök hogy nem utált meg végleg...
Hirtelen kattant a zár és Ash rohant be, aki beszállt az ölelkezésbe.
-Azt hittem hogy majd kaját is kell behoznom nektek. - nevetett Ash.
-Ash bazdmeg! - mordultam rá.
-Te normális vagy?! Eszement idióta! - csapta fejbe a húgom.
-Naaaa! Nézzétek már a jó oldalát! Végre kibékültetek!
-Köszi szívem! - csókolta meg Jess Ash-t.
-Mondtam hogy ne legyen elöttem nyáladzás!
-Nyugi van már! - ölelt meg Ash.

~Jessica szemszöge~
~1 hét múlva~

Épp a suliban ülök matek órán és elunom az életemet. Mi értelme a mateknak?! Tudok számolni...
Lehajtottam a fejem és szunyókáltam egy kicsit és ekkor végre megszólalt az isteni áldás. Az elsők között voltam akik elhagyták a termet. A szekrényemhez mentem és mindent ami kellett kivettem és beraktam a táskámba. Becsuktam a szekrény ajtót és enyhe szívbajt kaptam mert ott volt mögötte Isaac.
-Szia! - köszönt.
-Basszus Isaac! A szívbajt hoztad rám!
-Sorryka. - nevetett. Isaac egyébként egy jó haverom akivel általában koncertekre járunk és jól bebaszunk. Ilyenkor olyan sokat lehet vele hülyülni! Amugy egy kedves, jófej srác, de inkább a haverjaival van. - Hallod jövőhéten Hollywood Undead koncert lesz itt a közeli klubba. Megyünk?
-Alap. - nevettem.
-Oké, akkor majd beszélünk. Csoki!
-Hali!
Elindultam kifele ahol a kocsi mellett Andy várt. Ami azért volt fura a mert nem beszélünk a múltkori óta.
-Hali! - köszöntem.
-Szia! Ma senki nem ért rá szóval gondoltam én jövök érted. - mosolygott.
-Nekem okés.
-Elmegyünk kávézni?
-Mehetünk.
Mindkettn beültünk majd elindultunk. Andy valami rohadt gyorsan vezetett és nemsokára oda is értünk az egyik legjobb kávézóba. Kiszálltunk majd bementünk. Miután a pincér felvette a rendelést Andy belekezdett.
-Figyelj, a múltkoriakat meg kéne beszélni... Ez így nem állapot hogy kerülgetjük egymást és harag van... - mondta Andy.
-Teljesen egyet értek. De múltkor megbeszéltük hogy elfelejtjük.
-Így van, de utánna én kevertem a szart, én mondtam el Ashley-nek, miattam rohantál el, miattam vágtad magad, miattam szöktél el, és miattam lett mindenki idegroncs... - mondta és hangjában érződött hogy igazán dühös magára.
-Nincs semmi baj! - mosolyogtam rá és közben kihozták a kávékat és a sütiket. Nyami. - Már megtörtént, nem tudjuk máshogy csinálni. De minden rendben lett, Ashley-vel is, Christian-nal is kibékültünk, a kezem meg majd meggyógyul.
-Tudom, de akkor is sajnálom.
-Nem kell. Minden rendben. De együnk, éhes vagyok! - ezen mindketten nevettünk majd nekiálltunk elfogyasztani a laza "uzsonnánkat" és közben egy nagyon sokat hülyültünk.
Miután fizettünk hazafelé vettük az irányt. A kocsiban a kedvenc dalaink szóltak és azokat énekeltük. Látszott rajtunk hogy már túlléptünk azon a csókón, de miért érzem úgy hogy Andy igazából még nem lépett túl rajta?
Mikor hazaértünk már mindenki otthon volt. Péntek lévén sörözgettek meg hülyültek, de látszóan nagyon meglepődtek h Andy-vel együtt nevetve megyünk be az ajtón.
-Gyerekek, miről maradtunk mi le? - kérdezte Jake.
-Semmi, csak megbeszéltük a dolgokat és minden rendben. - mosolyogtam.
-Gyertek, ennek örömére iszunk! - mondta a bátyám majd kivett még 5 sört és gyorsan kevert nekem egy vodka almát, mivel tudja hogy nem rajongok a sörért.
-Szia szívem! - csókoltam meg Ash-t.
-Szia! - köszönt miután elváltunk. - Gyere, ülj ide. - mondta és az ölébe húzott.
Christian odaadta az italomat amit nagyon finoman kevert össze. Miközben ittunk egyre jobb lett a hangulat nekem viszont elég volt a második pohár.
-Felmentem aludni. - suttogtam Ash-nek majd adtam neki egy puszit és felmentem.
Bementem a fürdőszobámba, levetkőztem majd beálltam a zuhanyzóban. Egyre jobban aggaszt hogy nem jött meg már egy hete...
Basszus, lehet Ashley elfelejtette mikor kibékültünk!!
Azonnal kiszálltam a zuhanyzóból, felöltöztem és lerohantam. A srácok felém fordultak de rohadt gyorsan vettem fel a cipőmet és a pulcsimat fogva rohantam a közeli patikáig. Mikor beértem kértem egy terhességi tesztet, de miközben a nő odaadta úgy nézett rám mint valami ribancra. Kifizettem majd rohantam haza, becsaptam az ajtót, lerugtam a cipőmet majd rohantam fel mint valami elmebeteg és azon reménykedtem hogy késsen és ne legyen baj...

~CC szemszöge~

-Srácok, Jess-nek meg mi baja megint? - kérdezte Andy döbbenten mikor Jess berontott a házba és felviharzott.
-Nem tudom, de megnézem. - szólt Ash, de megállítottam.
-Hagyjad! Megyek én, lehet neked nem mondaná el. - szóltam.
-Biztos? - kérdezte Ash óvatosan.
-Biztos. Ő a húgom, ilyenkor elég nehéz bírni vele. - mondtam és felindultam.
Ahogy beértem a szobájába nem láttam így benyitottam a fürdőszobába ahol a földön ülve zokogott.
-Jesszusom Jess! Mi a baj? - ültem le mellé majd megöleltem, de nem mondott semmit csak a vállamba zokogott. 10 perc múlva elhajolt és már nem sírt annyira.
-Jessica, elmondod mi a baj? - felnézett rám bűnbánóan és halkan megszólalt:
-Terhes vagyok...

9. rész

Ui: Bocsi a helyesírási hibák miatt. :)

~Jessica szemszöge~

Mikor újra megöleltem Ashley-t mérhetetlen boldogság öntött el. Mintha évek teltek volna el... Csak öleltem és kisírtam magamból az elmúlt napok minden bánatát.
-Bemenjünk a szobádba? - kérdezte óvatosan Ash.
-Igen. - bólintottam és elhúztam a fejem a mellkasáról. A fiuk idő közben eltüntek.
Ash hátratűrte az egyik rakoncátlan tincsemet és megcsókolt. Ebbe az egy csókba mindent beleadott, szerelmet, aggódást, félelmet, szenvedélyt. Felemelt és bevitt a szobámba. Az ágyra fektetett és elment a fürdőmbe. Amikor viszzajött egy testápoló volt nálla, lerakta az éjjeli szekrényemre és lefeküdt mellém. Megfogta a bal kezemet és magához húzta majd a hegekre adot egy puszit.
-Miért csináltad? Miért kellett ez? - kérdezte lágyan.
-Nem tudom. Régebben is csináltam de akkoriban csak a barátnőim tudták... Mikor mondtad hogy szünetet akarsz tartani hirtelen nem tudtam mihez kezdeni, így az önmarcangolásba menekültem...
-Istenem, de hülye vagy! - ölelt magához szorosan.
-Annyira hiányoztál! - suttogtam a nyakába.
-Ne is gondolj erre most már. Itt vagyok, és leszek is veled! - ölelt magához mégjobban és belepuszilt a hajamba. Csak öleltük egymást, amit éreztünk nem lehet szavakba önteni. Mikor már azt hittem hogy Ashley elaludt elhajolt, elvette a testápolót, megfogta a kezemet és bekente az egyiket majd a másikat.
-Nagyon szeretlek! - suttogtam.
-Én is szivem! Ilyet ne csinálj többé, nem akarom hogy valami komolyabb bajod is történjen. - nézett mélyen a szemembe.
-Rendben, ígérem. - mondtam mire megcsókolt.
Egyre jobban faltuk egymást, Ashley hirtelen fölén gördült és úgy csókolt tovább. Kezeimet mellkasára csusztattam és elkezdtem simogatni egyre lejebb a hasánál, majd vissza.
-Te is szeretnéd? - kérdezte rekedt hangon, egy pillanatra megszakítva heves csatánkat.
-Igen. - néztem mélyen abba a gyönyörű mogyoró barna szempárba, majd magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Biztos? - húzódott el. - Nem fog fájni a karod?
-Nem. - mosolyogtam rá.
Ash azonnal levette a polómat és a melltartómat majd hevesen megcsókolt. Kezei a testemet fedezték fel, lábát a lábaim közé rakta. Kezeimmel benyultam a polója alá és a hasát kezdtem simogatni, szájával áttért a nyakamra és harapdálni meg szívni kezdte. Az öve felé nyúltam és gyorsan kikapcsoltam Ash pedig levette magáról, gyorsan megszabadítottam a polójától is mielött visszatért volna a nyakamhoz. Apró puszikkal borított el a kulcscsontomtól egészen a számig miközben szép lassan levette rólam a nadrágot és a bugyit. Érzelmesen megcsókolt majd behatolt mire hangosan belenyögtem a csókunkba.
-Nem fájt nagyon? - nézett rám aggodalmas szemekkel.
-Minden rendben van szivem. - pusziltam meg a száját majd lassan haladtam a nyaka felé.
Ash morgott majd elkezdett mozogni. Először lassan mozgott majd egyre keményebben lökött. Amikor éreztük hogy már nem kell sok Ash még keményebben lökött majd szinkronba élveztünk el. Ashley rám rogyott, fejét mellasomon pihentette, kezeivel átölelte a derekamat és ugy probált lenyugodni. Egyik kezemmel átöleltem másikkal a fejét simogattam.
Mikor már azt hittem elaludt hirtelen felemelkedett és ledőlt mellém az ágyba majd szorosan magához húzott.
-Mi történt? - kérdezte.
-Mikor?
-Most, reggel. Mit csináltatok CC-vel?
-Veszekedtünk.
-Jó, de min? Sose buktál ki egy veszekedés miatt, most meg sirva rohantál fel és utánna látni sem akartad... Meg mit akart megbeszélni veled?
-Figyi, most már mindegy.
-Nekem kurvára nem! - tolt el magától. - Szeretném tudni hogy mi történt, mert mindketten kivagytok!
-Az van hogy felpofozott.
-Mi?!
-Megtalált Kitty-nél, észrevette a karomat, hazajöttünk, a felhajtón elkezdett velem veszekedni és durva dolgokat vágtunk egymáshoz, aztán kurva ideges volt, felpofozott, felrohantam és el akartam húzni Hope-hoz hogy békén hagyjon... Meg nem tudtam hogy most mi van velünk... Az Andy-s sztori miatt... És egyszerűen kivoltam...
-De ezt akkor is meg kell beszélnetek.
-Tudom, de ráér még. Majd holnap.
-Rendben. De holnap mindenképp! Mit csináljunk?
-Nézünk valami filmet? Mondjuk a Ted-et! - mosolyogtam.
-Hozok fel valami kaját. - mosolygott édesen Ash, majd felkelt felvette az alsóját és lement. Gyorsan felvettem Ash polóját, beraktam a filmet és míg Ashley-t vártam elkezdtem kockulni.

~Ashley szemszöge~

Ez a pár órácska Jess-el valami kurva jó volt! Most végre újra boldogak lehetünk. Együtt.
Gyorsan lementem egy kis popcorn-ért meg valami kajáért de a konyhában ott volt CC.
-Ash! - nézett fel a telefonjából és végigmért. - Te megfektetted a hugomat?! - akadt ki.
-Basszus nyugodjál már le! Te pofoztad fel a kurva életbe!
-Hogy nyugodhatnék le?! Beszélni akartam vele, erre le se szar de veled meg lefekszik!
-Nagyon kivan most. Úgy beszéltük meg hogy holnap beszéltek. Oké?
-Persze.
-Na, jól van. Megyek csinálok kaját.
-Kaját?!
-Filmezünk. Aztán csinálok kukoricát meg megnézem mi van itthon.
-Rendben.
Megcsináltam a kukoricát, és a hütőben találtam pizzát meg oreos kekszet. Mindent rápakoltam egy tálcára, a kukoricát egy tálba öntöttem és elindultam vissza a szobába. Fent Jess épp kockult de mikor meglátta h mit szenvedek össze-vissza idejött hozzám és segített.
-Köszi! - mondtam és megcsókoltam.
-Ilyen jutalomért bármikor segitek. - mosolygott majd leült az ágyra.
Leültem mellé, betakaróztunk és elkezdtük nézni a filmet amin hatalmasat röhögtünk. Megettük az összes kaját és egymást is etettük. Olyan boldog vagyok hogy újra vele lehetek!
A film után kikapcsoltuk a TV-t majd minden féle hülyeségről beszélgettünk míg mindketten el nem aludtunk...
Reggel mikor felkeltem Jess angyali szemével találtam szembe magam.
-Jó reggelt! - mosolygott és megcsókolt.
-Neked is szivem! - öleltem meg. - Mennyi ideje figyelsz?
-Fél órája. - kuncogott. - Na keljünk, éhes vagyok.
-Ilyen korán már enni akarsz?
-Délelött 10 óra van. - röhögött.
-Na gyere.
Gyorsan összekészülődtünk majd lementünk a konyhába ahol már mindenki ott volt.
-Jó reggelt! - mosolyogtam.
-Reggelt! - morogta Jess, CC-re se nézve.
A reggeli alatt szinte tapintható volt a feszültség, senki nem mert megszólalni a testvérpár miatt.
Reggeli után Jess elmosogatott de CC tányérját még csak észre sem vette.
-Ezt direkt csinálod? - fordult felé indulatosan CC.
-Mi a fasz bajod van már megint? - kérdezte Jess gúnyosan.
-Komolyan olyan vagy mint egy idióta kisgyerek!
-Te meg egy hülye fasz vagy!
-Srácok, inkább beszéljétek meg ne egymást oltogassátok. - jött a békebíró Jake.
-Fogd be! - üvöltötték.
-Én vagyok a hülye fasz?! Legalább nem vagyok debressziós hülye ribanc!
-Anyád a ribanc te hímringyó! Szánalom vagy!
-Inkább vagyok szánalmas mint hogy olyan retardált nyomorék legyek mint te!
-Óh, a kurva életbe, bárcsak sose lett volna bátyám! - mondta ki a végszót Jess és a szobájába viharzott.
-Gyere! - ragadtam meg CC karját és elkezdtem felfele húzni.
-Mi a faszt csinálsz?
-Majd meglátod.
Jess szobájáig húztam Chris-t és bementünk. Jessica a telefonját nyomkodta de érkezésünkre felkapta a fejét.
-Mit csinál ez itt?
-Nagyon szeretlek szivem! - mondtam neki.
-Én is, de hogy jön ez ide?
-Na sziasztok! - léptem ki a szobából, majd bezártam az ajtót.
-Ashley Purdy, mi a faszt csinálsz? - hallottam CC-t.
-Ash, azonnal engedj ki!
-Addig nem míg ki nem békültök! - mondtam. Ezután a szobában csend lett...

8. rész

~CC szemszöge~

Mióta Jess elment nem tudtunk utána menni Ashley miatt. Tegnap, de egész pontosan ma hajnali 1-kor szállt le a gépünk. Ameddig Ash-nek kórházban kellett maradni addig csak hívogatni tudtuk Jess-t. Andy és Ashley ebben a pár napban alig aludtak és idegeskedtek, nekem meg ki kellett fizetni a szállodai szobát... Legalább 1000x hívtam de vagy nem vette fel vagy egész egyszerűen kikapcsolta a mobilját. Ráadásul Kitty és Hope sem tudnak róla semmit, de Jessica mindig, mindent elmond nekik. Ez a pár nap alig akart eltelni, de ma hajnalban végre hazaértünk! Mivel nem lett volna túl jó hajnali 2-kor beállítani Kitty-hez mind hazamentünk, és aludtunk valamicskét. Nekem már reggel 7-kor kipattant a szemem (pedig szombat van, WOW!) és elkezdtem készülődni, ami 10 percet (se) vett igényben. Még mindenki aludt, halkan lefutottam a kocsimhoz és elindultam Kitty-ékhez. Korán van, rendőrök sem voltak az utakon, így nyugodt szívvel mehettem gyorsan. Mikor odaértem kiugrottam a járműből és rohantam az ajtóhoz, majd mint egy elmebeteg, dörömbölni kezdtem az ajtón.
-Mi van már kora reggel?! - nyitott ajtót Kitty.
-Hol van Jess?
-Mi van?
-Itt van Jessica, ugye?!
-Nincs itt. Honnan veszed h itt van?
-Basszus ne játszd nekem a hülyét!!! Egész héten idegeskedtünk miatta, és tudom hogy itt van!! - kezdtem vele üvölteni.
-Nincs itt!! Basszus, akadjál már le rólam!!
-Maradjatok már kússban! - üvöltött fentről Jess. Kitty lehajtotta a fejét, én meg azonnal felrohantam hozzá.

~Jessica szemszöge~

Békésen aludtam mikor üvöltözésre lettem figyelmes.
-Basszus ne játszd nekem a hülyét!!! Egész héten idegeskedtünk miatta, és tudom hogy itt van!! - hallottam egy férfihangot.
-Nincs itt!! Basszus, akadjál már le rólam!! - hallottam Kitty hangját, de már ettől is felbaszott az ideg. Nagy kérés lenne, ha hagynák az embert kora reggel aludni?!
-Maradjatok már kússban! - üvöltöttem le. Hasra fordultam, fejemhez szorítottam a párnát. Trappolás hallottam a lépcső felől, majd kicsapódott az ajtó.
-Jessica! - hallottam most már tisztán a bátyám hangját. Basszus. - Végre hogy megvagy! Halálra izgúltuk magunkat! - mondta és rám borulva megölelt.
-Basszus, korán van még. - morogtam a párna alatt.
-Gyere, indulunk haza! - mondta és a derekamnál fogva felültetett. Mikor nagyjából megültem egy hatalmasat ásítottam és ösztönösen odakaptam a kezem, amit szintén nem kellett volna. - Jessica Alexis Coma!! - mondta ki a nevem az "Alexis-el" megtolva, amit akkor használ ha nagyon, de tényleg nagyon pipa rám... - Mi a faszt műveltél a kezeddel?! Te teljesen hülye vagy?! Te beteg vagy!! Azt hittem többet tanultál tőlem, a BVB-től... Azonnal öltözz fel, majd útközben megbeszéljük. 5 percet kapsz! - akadt ki és kiviharzott a szobából.
Lebuktam. Hát ez van. Gyorsan összekészülődtem és beraktam a bőröndömbe a cuccomat. Mivel a bátyám nem óhajtott feljönni a táskámért levittem. Elköszöntem Kitty-től és kimentem. Christian a kocsiba ülve várt és meg se mozdult hogy egyáltalán segítsen. Mindent bepakoltam a csomagtartóba és beültem mellé. Indította a motort és elindultunk. Hazáig egyikünk sem szólt semmit, érezni lehetett hogy mennyire feszültek vagyunk mindketten. Mikor a felhajtónkon leállította a kocsit, épp ki akartam szállni mikor visszahúzott.
-Minek csináltad ezt? - kezdte el azt a beszélgetést amitől a legjobban tartottam. - És tudom hogy ehhez Alexandriának semmi köze.
-Nem tudom... - feleltem. Nem mondhatom meg neki hogy Ashley miatt van, a legjobb haverok és nem akarom hogy ez miattam változzon meg.
-Mond el! - kérte hangosabban.
-Nem történt semmi!
-Akkor nem csináltad volna ezt! - szorította meg a bal alkaromat.
-Aúú, baszd meg, ez fáj! - ordítottam.
-Tényleg? Tudod erre akkor kellett volna gondolni mikor csináltad!
-Engedj el a picsába! - kiabáltam és kirántottam a kezemet az ővéből majd kiszálltam. Hátra indultam a táskámért. Sajnos Christian is kiszállt, és mikor kinyitottam a kocsi tetejét Ő becsukta.
-Még nem végeztünk! - kiabált.
-Szerintem meg igen!
-Akkor baszd meg magadat, a kurva életbe! - ordított és, és... Felpofozott! A fejem bal oldalra fordult, és elkezdtek hullani a könnyeim.
-Rohadj meg!! - üvöltöttem és rohantam a szobámba. Mindenki a kanapé ült, de én csak felrohantam a szobámba. A szobámba érve bezártam az ajtót és zokogva a földre zuhantam...

~Ashley szemszöge~

Reggel lementem a nappaliba TV-t nézni mikor rezgett a telom.
*Hali. Megtaláltam Jess-t. Szólj a többieknek. Majd érkezünk.
Christian*
Amint elolvastam az üzenetet mérhetetlen boldogság árasztott el. Tudom hogy Jess miattam tűnt el...
-Srácok! - üvöltöttem fel. - Vonszoljátok le a seggeteket! Azonnal!
-Mi van? Mi történt? . jött le aggodalmaskodva a 3 jómadár.
-CC írt. - vigyorogtam minta a tejbetök. A fiuk nem értették min mosolygok. - Megtalálta Jess-T! - mondtam boldogan. Mind négyen nagyon boldogak voltunk. Leültünk és csak bámultunk magunk elé. Volt mit átgondolnunk. Sok minden történt. Nemsokára hallottuk a kocsit is, viszont nem jöttek be. Hallottuk ahogy veszekednek, így mindenki maradt a helyén. Nem jó beleszólni két testvér vitájába. Jess sírva rohant fel a szobájába. Rohantam utána Andy-vel de előttünk csukta be az ajtaját.
-Jess, mi történt? Jól vagy? Hiányzol szívem! Nyisd ki kérlek! - kérleltem de semmi.
-Mi történhetett? - értetlenkedett Andy. Hallottuk ahogy berontott a házba Chris. Felrohant hozzánk és dörömbölni kezdett.
-Jessica! Nyisd ki kérlek! Nem úgy gondoltam! Beszéljük meg légyszíves! - kérte sikertelenül. Lerogytam az ajtó mellé reménytelenül. Utánam Andy és Chris is. Jake és Jinxx hoztak fel nekünk kaját, de nem bírtunk enni. Nem tudom mennyi ideje ülünk itt, de hugyoznom kell. Felálltam, majd a fürdőbe mentem és gyorsan elvégeztem a dolgomat. Épp kezet mostam mikor hallottam Andy-t.
-Jess, mit csinálsz? - kérdezte. Kirohantam hozzájuk és hallottam miről beszélt Andy. Olyan hangok jöttek mintha pakolna. Mivel nem kaptunk választ cak vártunk...
Kattant a zár és kilépett a kisírt szemű Jessica, egy táskával.
-Jess, hova mész? Beszéljük meg! - kérte Chris.
-Hagyjál békén! - lökte el CC-t aki épp megakarta ölelni, aztán meglátott. Ledobta a táskáját és sírva megölelt.
-Nyugodj meg! Minden rendben van! - öleltem magamhoz szorosan.
-Ígérd meg hogy sosem hagysz el! - suttogta a mellkasomba.
-Megígérem! Nagyon szeretlek Jessica! Soha ne csinálj ilyet többé!
-Megígérem! - mondta és még szorosabban öleltük egymást. Végre visszakaptam!

7. rész

Sziasztok!:D Lenne egy kérdésem. Ki lenne kiváncsi egy Jake&Jinxx novellára?:D A válaszokat kommentben:3


~Ashley szemszöge~

-Megcsókoltam Jess-t. - nyögte ki végre Andy.
-MIVAAN?!! - ordítottam. - Baszd meg Biersack! Mond hogy ugratsz!
-Nem. - hajtotta le a fejét és a cipőjét kezdte tanulmányozni. - Tegnap nagyon ki volt miattad. Szomorú volt és szar volt úgy látni Őt. Aztán CC végre elérte hogy hagyjon itt téged és aludjon egy kicsit. A hotelben nem volt elég hely, így Jess-el kellett volna aludnom. Aztán a szobában... Nem tudom. Megcsókoltam.
-Chh... Kómában vagyok, erre a barátnőm megcsal a legjobb haverommal. Szép is az élet! - mondtam cinikusan.
-Nem csalt meg. - nézett rám bűnbánóan Andy. - Először meglepődött, majd mikor ráeszmélt hogy mi van durván ellökött magától. Aztán kioktatott hogy hogy a faszba mertem és elküldött melegebb tájakra.
-Aha, jah. Figyi, ezen még gondolkoznom kell, de takarodj Jess közeléből!
-Megértem. De az én hülyeségem miatt ne menjetek szét. Szeretem Jess-t, de Ő meg téged. És ez az egész az én hibám volt, ne Őt okold miattam.
-Nem szakítottunk volna. - ráztam a fejem. - Ismerem már annyira hogy önszántából sosem csalna meg. Neked meg szerencse hogy nem bírok felkelni, mert átrendezném azt a gyönyörű pofidat.
-Ezt is megértem. Viszont megyek mert lejárt a műszakom. - nézte meg az óráját. - Szevasz! - mondta majd kiment egyedül hagyva engem a gondolataimmal...

~Másnap reggel~
~Jessica szemszöge~

Az este nem tudtam olyan nagyon sokat aludni. Még mindig iszonyú bűntudatom van az Andy-vel történtek miatt... Ráadásul még Ashley-nek is el kellene mondanom...
Egy test van mellettem. Felültem és láttam hogy ez Andy. Csendben kikeltem az ágyból és elindultam készülődni. Gyors lefürödtem, felöltöztem és hajat csináltam. Mikor kész lettem 8 óra volt.
-Hova-hova? - hallottam Andy hangját.
-Először valami kajáért, utána meg Ash-hez.
-Akkor ne lepődj meg. - mondta és szinte azonnal visszaaludt.
Andy viselkedését nem tudtam mire vélni, szóval csak bedugtam a fülesem, majd maxon zenét hallgatva elindultam a kórház felé. Az egyik büfében vettem 2 gyrost és mentem tovább. A kórháznál kivettem a fülest és felsiettem Ash kórterméhez. Barátom az ágyon fekve kockult, de az érkezésemre felkapta a fejét.
-Szia! Hoztam reggelit! Hogy érzed magad? - mentem oda hozzá és adtam egy puszit a homlokára.
-Élek. - rántott vállat és tovább nyomkodta a telefonját.
-Hoztam kaját. Éhes vagy? - kérdeztem és közben kipakoltam a 2 tál kaját.
-Kösz, nem. De Andy-nek is hoztál, ugye?! - kérdezte flegmán. Szóval tudja. Basszus.
-Szóval tudod. - hajtottam le a fejem. - Figyelj, nem tudom hogy miért és...
-Elég lesz. Tegnap Andy mindent elmondott. De még mindig nem értem, miért hagytad neki? Szereted?
-Jézus,nem!! Te hülye vagy. Én téged szeretlek! Csak abban a pillanatban leblokkoltam. Aztán mikor ráeszméltem hogy pontosan mi is történt ellöktem magamtól.
-Figyelj, Andy is elmondta és szinte pont ugyanígy. Nem tudom hogy mit tegyek, de ez most sok. Kell egy kis idő. 3 nap múlva kiengednek, lehetne hogy majd akkor megbeszéljük? - tette fel azt a kérdést minek hallatán megszakadt a szívem.
-Pe... Persze. Szia. -makogtam majd elfutottam. A könnyeimmel küszködve futottam le, de sajnos belebotlottam a bátyámba.
-Jess, hova mész? Te sírsz?
-Szia! Megyek vissza a hotelba, Hope hívott hogy S.O.S.-ben beszélnünk kell.
-Értem. De miért is sírsz?
-Háát... - sóhajtottam. És ekkor beugrott a nagy ötlet. Újra sírni kezdtem és a fejemet CC vállára raktam miközben megöleltem. - Hope azért is hívott mert meghalt Alexandria.
-Jajj, Te! Emiatt ne sírj. Tudom hogy szeretted azt a mopszot, de ilyen az élet. - kezdte simogatni a hátamat.
-Alexandriának hívták! - morogtam. - De most már visszamegyek a hotelba és hívom Skypen Hope-ot. Szegény nagyon kivan. - hajoltam el tőle és szomorúan elmosolyodtam.
-Rendben. Ha gondolod Te is kaphatsz egy mopszot. - mosolygott.
-Oké. Szia! - mondtam és otthagytam. Általában jól tudok rögtönözni, így nem csoda hogy most is könnyen kijátszottam Chris-t.
Rohantam vissza a hotelba. Egész úton sírhatnékom volt, de sikerült kibírnom. Amikor becsuktam a szobaajtót rám tört a zokogás. Mit csináltam rosszul? Tudom hogy emiatt egy dög vagyok, de mit tehetem volna? Igaz hogy Ash nem mondta hogy szakítana,viszont érzem hogy az lesz. Elvesztettem. Már nem bízik bennem amit nem is csodálok. Én sem bíznék magamban. Egy szerencsétlen fruska vagyok...
Bemenekültem a fürdőbe, kerestem egy borotvát és kivettem belőle az egyik pengét, majd lerogytam a földre. Régebben is vágtam magam, de mindig sikerült elrejtenem. Kitty és Hope tudtak csak róla. Életem egyik legnagyobb hibáját most követem el sokadjára, viszont most már nem érdekel. Újra megtettem. Újra,és újra megvágtam a karom és már nem bírok leállni.
Mire abbahagytam az önmarcangolást az egész alkarom hegek borították. Felálltam a padlóról, lemostam a kezem és le is fertőtlenítettem ami nem éppen az egyik legjobb érzés. Felmostam a fürdőben, nehogy bárki is észrevegye mit csináltam. A hálóban minden cuccomat beledobáltam a bőröndömbe, átöltöztem és elindultam. A recepción leadtam a kulcsomat és kimentem taxit keresni. Rögtön volt is egy amibe bepattantam. A reptérre vezető út nem volt hosszú, hamar odaértünk. Gyorsan kifizettem,majd kiszálltam és bementem megkeresni a recepciót.
-Jó napot! - köszöntem mikor sorra kerültem. - Mikor indul a legközelebbi Los Angeles-i járat?
-Egy óra múlva.
-Rendben, akkor első osztályra kérnék egy jegyet.
-Azonnal. - mondta a nő és oda is adta a jegyem. Kifizettem majd leadtam a csomagjaimat. Eközben felváltva hívott Ashley, Andy, CC, Jake és Jinxx. Becsekkoltam,majd a váróban felhívtam Őt.
-Hali! - köszöntem bele a készülékbe.
-Szia! Mizu? Neked nem Ashley-vel kéne romantikáznod? - kérdezte Kitty.
-Hát, ami azt illeti, ez hosszú történet. A suliig csövelhetnék nálad?
-Persze, de mi történt?
-Majd elmondom. Mindjárt megy a gépem. Szólj Hope-nak is.
-Oki. Kimegyünk érted a reptérre.
-Oks. Puszi, szia!
-Szia! - köszönt el és leraktuk.
Már délután 3 van. Már megint megszólalt a telefonom, éppen CC nevével. Talán, ha jól számolom, 50-jére hívott fel. Gondoltam hogy aggódni fog, pedig nem kéne. Mikor végre leraktam írtam Kitty-nek és Hope-nak hogy ne mondjanak rólam semmit a srácoknak és lehetőleg ne is vegyék fel. Erre a pár napra teljesen el akarok tűnni...
-Kérjük a 21-es Los Angeles-i járat utasait kezdjék meg a beszállást! - szólalt meg a hangosbemondó. Elindultam a gép felé...
Mikor elfoglaltam a helyem azonnal bedugtam a fülhallgatót és maxon zenét kezdtem hallgatni. Nemsokára felszálltunk. Éppen egy hangulathoz illő zenét hallgattam,mikor SMS-em jött.
*Jess, hol vagy? A bátyád idegbeteg, és Ashley is olyan szinten ki volt hogy nyugtatót kapott. Jinxx és Jake nem mutatja ki hogy mennyire idegesek, de azért valamennyire észre lehet venni rajtuk, magamról meg nem is beszélnék. Merre vagy? Ugye minden rendbe van? Tudom hogy az Alexandriás sztorid kitalált volt! Kérlek adj valami jelet magadról!
xxx: Andy*
Az üzenet olvasása közben sokszor könnyes lett a szemem. Nem akarom hogy miattam legyen bajuk, de egyedül akarok lenni, csak a barátnőimmel.
Mikor leszállt a gép azonnal kirohantam, megkerestem a csomagomat és kimentem.
-Na szép, észre sem veszel minket! - hallottam magam mögött Kitty-t.
-Csajok! - rohantam oda hozzájuk és szorosan megöleltem őket.
-Nem kell megfojtani! - kezdte azonnal Kitty.
-Na akkor elmondanád hogy miért nem Ash-el vagy?
-Persze.
Elkezdtem mondani az utóbbi pár napban történteket, és közben beültünk Hope kocsijába. Egészen addig meséltem míg nem értük el Kitty-ék házát.
-Szóval, most itt vagyok. - fejeztem be.
-Húú, ez nem olt egyszerű. - mondta Kitty beleélve magát a történtekbe. - De mindketten hibáztatok. Nézzünk sírós romantikus filmeket kukoricával?
-Az jó lenne. - mosolyogtam.
-De ez nem ér!! Alexandria nem halt meg! Nagyon is jól van! - duzzogott Hope.
-Nem ez volt a lényeg. - túrta össze Hope haját Kitty.
-HÉÉ!!!
-Na jó, elég lesz! - szóltam rájuk. - Inkább menjünk filmet nézni!
Bevittem a cuccaimat, mind átöltöztünk pizsamába, csináltunk sok kukoricát majd elindítottuk a Szerelmünk Lapjait. Lányos estének ígérkezett, de untuk a filmet, ezért kukoricával kezdtük egymást dobálni. Miután elfogyott a kukorica párnával gyilkoltuk egymást, ameddig el nem fáradtunk, végül Kitty franciaágyán 3-man keresztbe-kasba elaludtunk...

6. rész

~Andy szemszöge~

Nem tudom mi ütött belém... Nem tudom miért, de megcsókoltam Jess-t! Mikor odaköltözött hozzánk, már akkor is tetszett. Most hogy Ash kórházban van Jess-nek már nincs meg az a boldog csillogás a szemében... Imádom Őt boldognak látni! Egyszerűen azt akartam hinni hogy ettől a csóktól boldog lesz... Fúj de romantikus lettem!! Blee. Mindegy ez van...
Ahogy megcsókoltam megszeppent, de valami furcsa ok miatt egy 5 másodperc erejéig visszacsókolt,majd elég durván ellökött magától.
-Ez mi a fasz volt?! - akadt ki teljesen.
-Figyelj, sajnálom! Nem tudom mi ütött belém... - dobtam be az aduász dumát.
-Akkor meg minek smároltál le csak úgy random? Eszednél vagy? Miért kellet ez az egész?
-Mondtam hogy nem tudom mi ütött belém. Csak felejtsük el ezt az egészet.
-Az lesz a legjobb. - biccentett egyet majd leült a TV elé és elkezdte nézni a Family Guy-t.
Szörnyű volt ez az egész... A csókunk alatt rájöttem hogy mindig is szerettem, és szeretem is! De persze neki Ashley kell...
Végső elkeseredésemben csak felejteni akartam, így elindultam megkeresni megkeresni valamelyik közeli bárt. Azonnal célba is vettem a pultot és iszonyú szinten elkezdtem inni.
-Hello szépfiú! Mit csinálsz Te itt egyedül? - ült le mellém egy örömlány.
-Most már nem vagyok egyedül. - villantottam felé egy 1000 W-os mosolyt amitől mintha egy kicsit is zavarba jött volna.
Egész este flörtöltünk majd meghívott magához, ahol mindketten kiélhettük mocskos vágyainkat...

~Jessica szemszöge~

Az Andy-vel való történések után valamit nem tudtam megemészteni. A csókunkat. Nem tudom elhinni hogy megtette... Főleg azt nem tudom elhinni hogy ezt megtettem Ash-el, aki még mindig kómában van! Egy álnok dög vagyok....
Egész este lelkiismeret furdalásom volt emiatt... Utálom magamat! Ráadásul Andy sem jött vissza azóta.... Szuper, egy kibaszott csók miatt 2 embert is megbántottam... De Ash még nem tud róla... Hogy mondjam el neki?! Utálom magam!
Reggel elég kialvatlanul keltem.... Egészen pontosan 11-kor... Fasza! Elindultam gyorsan fürödni ami lehet hogy az álmosság miatt de fél óra lett. Kiszálltam a kádból és magam köré tekertem a türcsimet, majd elindultam a szobába megkeresni a ruháimat, amikor csörögni kezdett e telefonom.
-Hállo, itt tessék! - vigyorogtam
-Aha, biztos. Csak azért hívtalak hogy gyere be a kórházba. Most! - mondta Christian.
-Úr isten! Baj van? Ugye nem halt meg? - riadtam meg.
-Ugyan, már! Minden rendbe van. Azért szólok mert nem tudtam mikor keltél, és mert Ash mondta hogy szóljak neked.
-Fel ébredt?
-Egy 10 perce. De ugyanúgy dumál, és idegesítő, szóval igazából nincs semmi baja. - nevette el magát.
-Indulok!
Miután leraktuk a telefont, azonnal elkezdtem készülődni, majd mikor késznek nyilvánítottam magamat és rohantam is. Az se érdekelt hogy egy idős házaspár előtt "raboltam" el a taxit, csak rohanta Ashley-hez. Ahogy beértünk a kórház elé kifizettem a taxist és rohantam a 10. emeletre. Mikor felértem azonnal Ash kórtermébe mentem, ahol Andy-n kívül mindenki ott volt. Épp röhögtek valamin, de Ash észrevett. Odaléptem hozzá és szorosan megöleltem.Éreztem ahogy pár könnycsepp végigfolyik az arcomon örömömben.
-Akkor mi nem is zavarunk tovább. -mosolygott Jake. Mikor a fiuk kimentem Ashley eltolt egy kicsit magától, belenézett a szemembe,majd megcsókolt. Vadul csókoltuk egymást egészen addig, míg el nem fogyott a levegőnk. Mikor elváltak ajkaink én törtem meg a csendet.
-Soha többé ne hagyj magamra! - suttogtam.
-Megígérem! - mosolygott,majd újra megcsókoltam.
-Jól  vagy?
-Most már hogy itt vagy, igen. - mosolygott.
-Na, mi megyünk is. Hagyunk titeket beszélni. - jött be mosolyogva Jinxx. - Ha bármi van, akkor hívjatok. Csövi!
-Sziasztok! - mondtuk.
Egész nap Ashley-vel voltam a kórházban. Próbáltuk megfejteni hogy ki volt az a fruska aki ezt tette Ash-el, de egy idő után feladtuk mivel tippünk sem nagyon volt. Sokat nevettünk, és egyszerűen próbáltuk elfelejteni azt ami történt. Mikor vége lett a látogatási időnek még akkor is alig bírtak kirakni Ashley-től és majdnem rám is hívták a biztonságiakat.
A hotelbe visszaérve Andy még mindig nem volt sehol. Kezdek komolyan aggódni. Tegnap óta nem hallottam Róla. Csak remélni tudom hogy nem csinált semmi hülyeséget.
Ilyen gondolatokkal feküdtem le, és bekapcsoltam valami jó kis figyelemelterelő zenét. De nem ment... Nem tudnám elviselni ha Andy-nek valami baja lenne... Főleg ha miattam történt...

~Andy szemszöge~

A kalandos éjszakám után nem bírtam volna visszamenni... Lementem a partra, néztem és csak gondolkoztam. Mindenen. Szeretem Jess-t, de ha neki Ashley kell akkor hagynom kell hogy vele legyen boldog. Viszont ezt Jess-nek nem szabad megtudnia. Nem tudhatja hogy szeretem. Viszont lehet miattam fognak szakítani. Baszd meg milyen hülye vagyok!
Már lement a nap is mikor felálltam és elindultam a kórházhoz. CC megírta hogy Ashley felébredt. Fogtam egy taxit. Mikor odaértem a sofőrnek dobtam egy kis pénzt és rohantam is fel.
-Elnézést uram, de vége a látogatási időnek. - szólt mogorván az egyik portás.
-Sajnálom, de csak egy perc. Nagyon fontos lenne!
-Nem kivételezünk. Az a "nagyon fontos dolog" biztos hogy ráér holnap is. Viszlát!
-Akkor bassza meg magát! - mentem ki.
Nem akartam visszamenni a hotelbe Jess-hez. Nem bírtam volna a szemébe nézni. Hirtelen ötlettől vezérelve a hátsó ajtóhoz mentem. Ott nem volt senki, így gondtalanul bemehettem. A terem ahova értem valami raktárféleség lehetett. Felkaptam egy köpenyt mintha doki lennék és elindultam Ashley-hez. Az embereken lehetett látni hogy nem tudják mire vélni hogy egy teletetovált doki rohan el mellettük. Amikor felértem kommandó módban mentem el Ashley kórterméhez, majd benyitottam.

~Ashley szemszöge~

Miután Jess elment bedugtam a fülhallgatómat és elkezdtem keresgélni a dalaim között. Nagy részt Korn van és Misfits. Elkezdtem kockúlni mert a rajongók is nagyon aggódtak. 10 óra körül egy fehér köpenyes Andy jött be.
-Doktor úr! De rég láttam magát! - mosolyogtam.
-Kussolj már be baszd meg! Észrevesznek még! - beszélt már majdnem suttogva.
-Oks. Amúgy mizu? Mi szél fújt ide, hol' madár se jár?! - tártam szét kezeimet drámaian.
-El kell mondanom valamit. Csak annyit ígérj meg, hogy nem fogsz Jess-re haragudni.
-Mi van? - kezdtem egyre idegesebb lenni. - Mi történt?
-Az van... - kezdte vakargatni a tarkóját kínosan lassan.
-Nyögd már ki!!
-Megcsókoltam Jess-t!...

5. rész

~Jessica szemszöge~

-Juuj, Ash veszünk fagyit? - kérdeztem mikor megláttam a fagyis standot.
-Hát persze! - mosolygott kissé fáradtan majd lassan megcsókolt.  Minden tökéletes lett volna de egy magas, hisztis hang közbe szólt.
-Te rohadék senki! - kiáltotta mire Ashley-vel elváltunk és azonnal lövést hallottunk. Az a szőke plasztikpicsa eltalálta Ash-t!!
-Ashley!!!!!! - Üvöltöttem.  - Ashely!! Úristen! Valaki hívja már azt a kibaszott mentőt!!!! Ash nem halhatsz meg! Szeretlek! Kérlek maradj velem!!! - mondtam és elájult.
Az emberek körénk gyűltek, Ash fejét a térdemre raktam és úgy zokogtam tovább.
-10 perc múlva itt lesz a mentő. - fogta meg a vállam egy kb 45 éves férfi.
-Köszönöm!
-Úristen! Tényleg lelőtték Ashley Purdy-t??! - jött egy csapat Army is zokogva. Bólintottam de látszott rajtuk hogy azt se tudják ki vagyok.
-Megkérdezhetem hogy te ki vagy? - szólalt meg az egyik, szőke lány.
-Jessica Coma. - És itt kifújt a beszélgetésünk.
Nemsokára megérkezett a mentő is. Stabilizálták Ash állapotát majd felrakták a hordágyra majd a mentőbe tolták.
-Hozzátartozó? - fordult felém az egyik mentős.
-A barátnője. - Bólintottam.
-Rendben akkor Ön velünk jöhet.  

Beszálltunk a mentőbe és elindultunk, közben a mentősök Ash vérzését próbálták megállítani.

-El tudja mondani hogy mi történt a barátjával?

-Csókolóztunk mikor egy hangos kiabálásra lettünk figyelmesek.... Odakaptuk a fejünket és egy szőke picsa lelőtte. - Kezdtem megint zokogni.

-Kisasszony, kérem nyugodjon meg! Bevisszük a barátját a műtőbe és az orvosok mindent megtesznek majd, Ön viszont maradjon a portánál, értesítjük a rendőrséget.

-Oké.

Beértünk a kórházhoz és Ashley-t el is tolták műteni, hozzám meg rendőrt hívtak.

-Jó napot!

-Jó napot! Ön barátja Mr Purdy?

-Igen.

-Elmondaná mi történt pontosan?

Újra elmondtam az egész történetet, a támadóról részletes személy leírást is tudtam adni, amit jegyzeteltek és fel is vettek. Miután elmentek a portástól megtudtam hogy Ash a 10. emeleten van. Még műtik. Azonnal felrohantam és olyat hallottam amit soha az életben nem akartam...

-Hozzanak vért! Leállt a szíve! Újraélesztés 3, 2, 1...

-Uram isten! - suttogtam és sírva lerogytam az egyik székre. Eszembe jutott hogy valakit fel kéne hívnom, aki mindig tud nekem segíteni... Hál' istennek már a 2. csengetésre fel is vette.

-Szeva Jess, mizu? Ugye Purdy vigyáz rád?

-Christian... - sírtam még jobban.

-Jézusom, mi a baj? Mi történt?

-Ash-t lelőtték. Most műtik.. Azonnal gyertek ide!

-Indulunk! - csapta le a telefont és ebben a pillanatban lépett ki egy nővér a műtőből.

-Elnézést, hogy van Ashley?

-Kisasszony, a barátja állapotát sikerült stabilizálnunk. Most viszont rohannom kell! -és sietett is tovább.

Lerogytam a székre és csak sírtam. Boldog voltam! Mindenem megvolt és boldogak voltunk Ashley-vel! Most meg mindketten itt lebegünk élet s halál között. Az érzés, hogy akit a legjobban szeretek az bármelyik percben, bármelyik pillanatban meghalhat az iszonyú pocsék! Egyszerűen elviselhetetlen ez az érzés... Szörnyű a tudat hogy Ashley nélkül mennyire egyedül érzem magam...

Újra elkezdtek folyni a könnyeim, egyre több és egyre sűrűbben... Nem akarom elveszíteni! Egyszerűen nem tudom elképzelni az életemet nélküle!

Nem tudom mennyi ideje tanakodtam, mikor végre kinyílt a műtő ajtaja és az orvosok kitolták Ash-t. Bőre sápadt volt, majdnem ugyanolyan mint amilyen a fal is. Ajkai ki voltak száradva. szeme be volt csukva. Szörnyű így látni, de mégis boldogsággal tölt el hogy életben van.

Ash-t betolták az egyik kórterembe majd ráraktak egy csomó gépet és infúziót is.Amint kiléptek az orvosok a főorvost meg is támadtam.

Doktor úr! Jó estét! Hogy sikerült a műtét? Ugye túl fogja élni?

-Nyugodjon meg kisasszony! A fiatalember nagyon szerencsés volt ma este. A lövedék a szívétől 2 centire fúródott a testébe. Meg tudtuk menteni az életét! Valószínűleg egy ideig  még kómában lesz de fel fog épülni! - mosolygott fáradtan.

-Nagyon szépen köszönöm! Be lehet menni hozzá?

-Természetesen. Viszont látásra! - indult el.

Azonnal bementem a kórterembe és odamentem Ashley-hez. Mellkasa szabadon volt, és elég vastagon be volt kötözve, de belőle egy csomó gép és vezeték lógott ki. Odahúztam hozzá az egyik széket és leültem. Az esti félhomályban néztem nyugodt arcát. Hirtelen felindulásból cserepes ajkait bekenten szöllőzsírral. Nem tudom miért de így sokkal élettel telibb volt az arca. Hirtelen rezegni kezdett a zsebemben lévő telefon. Megnéztem és a a bátyám írt.

*Jess!

Fél óra múlva szál fel a gépünk Los Angelesből! Nem tudom pontosan h mikor érkezünk, viszont azonnal odamegyünk. Rendben? Add meg a kórház nevét és h melyik emelet hanyas szoba. Sietünk ahogy tudunk! Kitartás!

xxx: Christian*

Gyorsan visszaírtam hogy pontosan hova kell jönniük. Lehajtottam a fejemet és bedugtam a fülesemet, és elkezdtem zenét hallgatni. Nem tudtam elaludni, csak figyeltem a nyugodtan alvó Ashley-t... Ahogy figyeltem békésen nyugvó testét hirtelen kiment az álom a szememből. Egész sokáig virrasztottam az ágy mellett végül a fejemet az ágyra raktam és elaludtam...

Reggel mikor kinyitottam az ágy körül 4 fekete alak volt. Azonnal fölismertem őket és odarohantam a bátyámhoz.

-Neked is szia Jess! Hogy van Ash?

-Az orvosok annyit mondtak hogy a lövedék a szívétől 2 centire fúródott bele a testébe. Épphogy meg tudták menteni az életét... - hajoltam el és a többieket is végig ölelgettem.

-Értem.

-Mikor jöttetek?

-Olyan 1-2 órája érkeztünk. - mosolygott Jake.

-De te hogy vagy? - fürkészett végig Jinxx.

-Most hogy itt vagytok már valamennyire jobban. - mosolyogtam erőltetetten. 

-Gyere, egyél egy kicsit! - mosolygott Andy és elővett egy tál kínai kaját (????).

-Kínai? Komolyan?

-Gyorsan beugrottunk Kínába is. Baj?! - röhögött Chris.

-Dehogyis. - legyintettem. - Rohadt éhes vagyok!

Elkezdtem enni, közben Ash idióta történeteit meséltük egymásnak,mert miért ne alapon, és abban reménykedve hogy mint valami elbaszott tündérmesében fel fog ébredni. De nem..

-Jess, akkor most csókold meg, hátha. - kezdte újra Jinxx.

-Ajj már! Hülye vagy! - álltam fel.

-Héé! Ez csúnya volt!

Odamentem Ash-hez és megpusziltam a száját. Semmi. Ott feküdt mozdulatlanul és semmire nem reagált. Igaz hogy a fiuk elterelik a figyelmemet erről az egészről, de minden másodpercben rettegek attól hogy Ash meghal... Erősnek mutatom magam,mert nem akarok a többiek előtt összeomlani... Visszamentem a srácokhoz és tovább beszélgettünk... Mindenki szemében látni lehetett az aggodalmat, a félelmet és nem utolsó sorban a szomorúságot. Mindenki erősnek mutatja magát, ugyanakkor mindenki most a legsebezhetőbb.

Egész nap bent voltunk Ashley-vel de 9 körül már a fiuk is álmosak voltak.

-Ajj gyere már Jess! Muszáj lesz aludnod is egy kicsit! - kezdte úgy ötödjére Christian.

-Még elköszönök Ash-től!

Gyorsan odalépetem hozzá és megszorítottam a kezét, majd megpusziltam ajkait. Elindultam Christian-nal és kimentünk a kórházból. A srácok ugyanabban a hotelbe vettek ki pár szobát ahol mi is.

-Figyi Jess. Az a helyzet hogy kevés volt a szoba így Andy-nek veled kéne aludnia ha nem baj.

-Persze hogy nem. - mosolyogtam.

Igazából mindannyiukat bátyámnak tekintem... Régebb Ashley-t is... Bár nem tudom hogy hogy szerethettem belé, de mindegy is... 

Bementünk Andy-vel a szobánkba és gyorsan el is mentem fürödni. Mikor végeztem Andy valami idióta filmet nézett a TV-ben.

-Mi ez? - ültem le hozzá.

-Penge. Egyik legjobb film.

-Nem hiszem. -húztam a számat.

-Ezért megkapod a magadét! -mondta és felemelt.

Rádobott az ágyra majd fölém mászva iszonyatosan elkezdett csikizni.

-ANDYYYYY!! - sikitottam. - Hagyd már abba!! ÁÁÁÁ!!

Egyre jobban csikizett majd hirtelen abba hagyta.

-Elfáradtam.

-Te?! - lihegtem.

-Nehéz meló a csikizés. Főleg ha téged kell csikizni.

-Na szép mondhatom! - nevettem fel hitetlenül.

Andy elkezdett egyre jobban fürkészni a jég kék szemeivel... aztán még jobban maga alá húzott,megfogta a derekamat aztán olyat tett amit sosem hittem volna... Megcsókolt!!!...

4. rész 2/2

~Jessica szemszöge~

Ahogy hazaértem Jinxx elvette tőlem a táskáimat Ashley meg kilökött az ajtón mert nem akarja lekésni a gépet. Milyen gépről van szó?! Lemaradtam valamiről amiről tudnom kéne? Hagytam hogy Ash belökjön a kocsiba és hátulra berakja a két giga bőröndöt. Miután végzet beült mellém, CC a kormány elé, Andy meg az anyós ülésre. Elindultunk a házunk elől, miközben Jake és Jinxx vadul integettek közben meg az üvöltözték hogy jó utazást. Tényleg le vagyok maradva!
-Srácok, hova megyünk? És mért nem tudok semmiről?
-Akkor nem lenne meglepetés!Majd meglátod! - vigyorogtak rám.
-De aztán vigyázz magadra! És Ash-re is! - röhögött CC. - De főleg magadra!
-Hééé!Ezt most mért? Azt hittem szeretsz? - szomorkodott az én "érett" barátom.
-Tudod hogy szeretlek, de a húgomat azért jobban - röhögött a bátyám.
Az út többi része viszonylag szótlanul telt, bár én egyfolytában Ash-t idegesítettem azzal hogy hova megyünk, amit a végére a fiúk is meguntak így keletkezett egy kisebb parázs vita aminek a végén már azt sem tudtuk hogy min veszekszünk. Mikor a repülőtérre értünk Ashley megvette a jegyeket, a fiúk meg behozták a cuccokat.
-Na akkor mi lépünk is. Érezzétek jól magatokat, pihenjetek sokat, és vigyázzatok magatokra! - mosolygott Andy.
-Így van és Ash, vigyázz a húgomra. És rajtatok tartom a szemem! - mutatta az hogy Ő pedig nagyon fog ránk figyelni, pedig még csak ott sem lesz.
-Vettem a lapot, szevasztok! - intett.
Gyorsan megöleltem Andy-t majd a bátyámat is. Mikor kimentek egymásután vagy 5 járatot mondtak be, mi meg elindultunk az egyik kapuhoz. Gyorsan lecsekkoltunk és fel is szállhattunk a gépre. 20 perc múlva fel is szállhatott a gép. Ashley-vel mindketten szinte egyszerre raktuk be a fülhallgatónkat és egész végig zenét hallgattunk. Nem tudom mennyi ideje mentünk már de elnyomott az álom és csak akkor ébredtem fel amikor Ash felébresztett hogy megérkeztünk és le kéne szállni a gépről. Gyorsan lekászálódtunk majd a csomagjainkért mentünk ami egy laza 10 perc alatt meg is lett. Amikor megtudtam hogy hol vagyunk azonnal Ash nyakába ugrottam. Eljöttünk Hawaii-ra nyaralni! Azonnal be is zsongtam, de nagyon fáradt is voltam, tehát megbeszéltük hogy ma csak a szálódában pihenünk. Mikor egy rövidebb taxizás után a szállodához értünk már este 9 volt de én totál happy voltam hogy itt vagyunk mi ketten. Csak Ashley meg én.
Ash bejelentkezett majd elindultunk a szobánkba. Egyszerűen gyönyörű volt az egész, minden passzolt egymáshoz. Lepakoltunk és gyorsan lefürödtünk, majd beledőltünk az ágyba és hamar el is aludtunk.
Másnap reggel az izgatottság miatt hamar felkeltem. Ash még aludt de mikor félretűrtem pár kósza tincsét azonnal felébredt, és rám nézett azokkal a gyönyörű barna szemeivel, aminek nem tudtam ellenállni. Soha.
-Jó reggelt szépségem! - csókolt meg még mindig egy kicsit fáradtan.
-Neked is szívem! - mosolyogtam.
-Nagyon nem bírsz magaddal, ugye?! - mosolygott kómásan.
-Nem nagyon. Már vonz a tengerpart.
-Kibírod még egy picit? Álmos vagyok, meg ennem is kéne.
-Energia ital, gyros. Ezek meg vannak a parton. Még valami probléma?
-Ahhjj... - nyújtózkodott - Nincs. Gyere, készülődjünk! - pattant ki azonnal.
Gyorsan felöltöztünk, felvettem a fekete bikinimet, rá egy rövid nadrágot, meg a kedvenc fekete keresztes trikómat, közben Ash felvette az úszónadrágját és rá egy pólót majd indultunk. Lementünk a partra ahol két napozóágyat le is foglaltunk. 20 percen keresztül feküdtünk, és próbáltunk felébredni, majd vettünk gyrost meg energia italt és vissza feküdtünk.
-Jössz fürdeni? - mosolyogtam rá miután mindketten megreggeliztünk.
-Fel vagy pörögve! - tápászkodott fel. Megfogta a kezem és így indultunk el a víz felé. - És ezt tekintetbe véve én sem leszek könyörületes. - ezzel a mondattal belevágott a tengerbe.
Röhögve jöttem a felszínre, és azonnal elkezdtem Őt keresni. Sehol nem volt de egyszer egy Ash-cápa bukkant fel a víz alól és levitt engem is. A víz alatt Ashley megcsókolt. Ez volt életem legszebb csókja! A vízfelszínre érve, magunkhoz hűen, elkezdtünk ökörködni. Egymást akartuk bele fojtani a vízbe, meg fröcsköltünk a többi ember legnagyobb örömére. Másfél órát pancsoltunk a vízben önfeledten majd kiszálltunk. Miután kellően megszáradtunk (és a hajunk is göndör lett) felmentünk a hotelbe.
-Kivagyok!- dőltem le az ágyra.
-Örömmel láttam hogy elfáradtál. - hajolt fölém Ash majd megcsókolt.
-Ne reménykedj! - fordítottam a helyzetünkön és így én ráültem a csípőjére.
-Nem fáradtál még el? - mosolygott sejtelmesen. - Ezen segíthetek!-ezúttal Ő fordított a helyzetünkön és Ő volt felül. Megcsókolt, majd a nyakamat halmozta el csókokkal.Alig kaptam levegőt, de el kellett Neki mondanom.
-Ash, várj egy kicsit.- suttogtam.
-Mi a baj? - hajolt el egy kicsit.
-Lenne valami, amit el kéne mondanom.
-Valami baj van?
-Nincs semmi baj... Csak hát én még... Szóval... Na, érted, nem?!
-Nem nagyon.
-Szóval az van hogy... - nyeltem egy hatalmasat. - ...én még szűz vagyok. És félek.
-Jajj szívem! - csókolt meg. - Semmi baj. Ha nem akarod akkor ráér és...
-Nem, igazából én is szeretném, de ezt tudnod kellett.
-Óvatos leszek! De akkor ha én vagyok az első akkor mély nyomot szeretnék hagyni benned! -csókolt meg ismét.
Lassan elkezdte levenni rólam a pólómat, majd szép lassan a nadrágomat is. Fehérneműben feküdtem alatta mikor levettem a pólóját és a hasát kezdtem simogatni. Megint megcsókolt, de éreztem ahogy remeg az ajka a gyönyörtől. Levettem Róla a nadrágját, majd Ő is az én melltartómat. Vadul megcsókolt és rámarkolt a mellemre,mire belenyögtem a csókunkba. Ashley leküzdötte rólunk a maradék ruhát is majd lágyan megcsókolt és elhajolt.
-Biztos?
-Biztos. - És meg csókoltam majd Ash behatolt mire egy nagyot nyögtem.
Egy kicsit megállt hogy ne legyen olyan kellemetlen és addig a nyakamat harapdálta majd egy idő múlva elkezdett mozogni bennem. Egyre érzékibb nyögéseket hallattunk mindketten majd a vége fele Ash gyorsabban kezdett mozogni. Éreztem hogy nem kell sok és végleg elmegyek. Nem sokára Ashley-vel egyszerre élveztünk el, majd zihálva mellém dőlt és átkarolt. Így a karjai közt aludtam el...

~Ashley szemszöge~

Jessica elaludt a karjaimban. Istenem milyen gyönyörű! Ez a nap is maga volt a mennyország, remekül éreztem magam. Ráadásul  most Jess valami isteni volt, még úgy is hogy neki én voltam az első. Próbáltam óvatos lenni, ugyanakkor arra is figyeltem hogy soha ne felejtse el. Nem tudom hogy mennyi ideje nézhettem már mikor kinyitotta gyönyörű szemeit és mosolyogva megcsókolt.
-Kipihented magad? - mosolyogtam Rá.
-Igen, de most viszont éhes vagyok! - nevetett.
-Akkor menjünk!
Mindketten felöltöztünk, rendbe raktuk a fejünket majd elindultunk. Ismertem a közelben egy nagyon jó éttermet és oda vittem Jess-t. Leültünk az asztalomhoz (igen, mondhatni ez az én asztalom) és megjelent a pincér. Felvette a rendelésünket és elsietett. Mi persze egész végig beszélgettünk meg hangoskodtunk, persze két "sötét lelkű rocker"-nek senki nem mer beszólni. Na mindegy. Viszonylag hamar megvacsoráztunk és indultunk vissza.
-Juuj, Ash veszünk fagyit? - kezdte megint Jess.
-Hát persze! - fogtam meg a derekát majd ráérősen megcsókoltam. Minden tökéletes lett volna de egy magad, hisztis hang közbe szólt.
-Te rohadék senki! - vinnyogta. Mikor elváltunk Jess-el lövést hallottam és a mellkasom bal oldalába éles fájdalom nyílalt. Odakaptam a kezem. Vérzett.
-Ashley!!!!!! - hallottam Jessica-t miközben összeestem. - Ashely!! Úristen! Valaki hívja már azt a kibaszott mentőt!!!! Ash nem halhatsz meg! Szeretlek! Kérlek maradj velem!!! - ez volt az utolsó dolog anit hallottam és minden elsötétült... Már nem éreztem semmit...

4. rész 1/2

Sziasztok!:D bocsánat a késésért és a (szerintem) rövid rész miatt:// sokat kell tanulnom, de a nagyobb probléma h egy ideje nem birom lerakni az SZJG-t... Nagyon sajnálom:cc de megpróbálom hamar megírni a 4. rész második felét:D

~Jessica szemszöge~
Mikor odaértünk Ashley kisegitett a kocsiból majd elindultunk. Nem tudom merre visz, de bízom benne. Már 5 perce mentünk mikor Ash hirtelen megállt és egyik kezével a derekamat ölelte másikkal meg a szemkötőmet kezdte levenni rólam. Mikor nagy szenvedések áran lehúzta rólam a kendőjét, azonnal elsirtam magam. A parkban voltunk, a tópart mellett és a kis pavilonba egy asztal megterítve, és rajta gyertya meg vacsora. És ha ez nem lett volna elég, a telihold az üvegablakon keresztül ragyogott be ezzel is fényt adva. Azonnal Ashley-hez fordultam és megöleltem.
-Akkor tetszik? - húzódott arébb hogy lássa a szemem.
-Igen, nagyon! - mondtam és megcsókoltam.
Éreztem ahogy belemosolyog a csókunkba és a derekamnál fogva közelebb húz magához. Heves csókcsatánkat Ő szakitotta meg, derekamnál fogva az asztalhoz vezetett és kihúzta a széket. Leültem és miután Ő is helyet foglalt, megjelent egy pincér.
-Mit kér az ifijú pár? - jelent meg Andy (??!) pincért  szerkóban.
-Hmm... Én a szokásosat. - kezdte Ash.
-Akkor én is! - mosolyogtam.
-Rendben, addig egy kis zenét? - mosolygott Andy.
-Igen! - Ash.
A bejárat felől megjelent Jinxx egy hegedűvel és játszani kezdett. Andy nemsokára hozta is a vacsorát mi meg elkezdtük enni és beszélgettünk. Nagyon sokat nevettünk és hülyültünk. Mikor végeztünk segitett felállni majd magához húzott és megcsókolt. Éreztem a rózsa illatot, és azt is ahogy a rózsaszirmok elkezdenek hullani. Mikor elváltak ajkaink a bejártnál megjelent Kupidó??!
-Hmm... So romantic! - mondta a Kupidónak beöltözött Jake akin csak egy szál pelenka volt meg egy angyalszárny. Elővette a kis nyilát és engem, majd Ashley-t is fejbe lőtte vele. -Legyetek együtt sokáig, szeressétek egymást, legyen sok poronty és had legyek én a keresztapa ha már ezt megcsináltam. - kezdett röhögni.
-Rendben, de csak ha lehet fotózni.
Ash elkezdte "sztárolni" Jake-et aki pedig szivesen pózolt a kamerának.
-Ashley, nem biztos hogy pont Jake lenne a legjobb keresztapa. - röhögtem el magam.
-Ash lenne az apja. Nem mindegy? - kérdezte Jake 2 kép között.
-Teljesen igazad van! De mi most indulunk! - fogta meg Ash a kezemet és elindultunk.
A tó mellett gyalogoltunk, egymást ölelve mikor megláttunk egy nagy pokrócot, két pezsgős poharat meg egy nagyon jó minőségű pezsgőt. Egész északa kint ültünk/feküdtünk. Csak néztük ölelkeuve a csillagos eget, de valami elképesztően gyönyörű volt! Szerintem el is aludtam mert másnap reggel mikor keltem az ágyamban voltam. Ashley még nyugodtan aludt, nekem meg nem volt más választásom mint hogy összekészülök a suliba. Blee. Mondtam már mennyire utálom. Na ez is mindegy, leszarom. A suliba fasza fél órás késéssel értem be és gyorsan megkersetem a nyelvi előadót, ahol a francia órám volt.
Nagy nehezen ezt a napot is túléltem, persze Kitty és Hope mindenről tudni akart. Suli után még elmentünk moziba majd fagyizni és haza mentem.

~1 hónap múlva~
~Ashley szemszöge~

Jess-el most vagyunk egy hónaposak, és neki is végre tavaszi szünet lesz holnaptól. Már mindent megszerveztem, 1 teljes hetet töltünk a Karib-tengereken 5*-os ellátással. Jess elment suliba a barátnőivel, én meg összecsomagoltam a cuccainkat. CC nem nagyon örült hogy az Ő "egyetlen hugicáját" elrabolom, de ez van. 2 óra alatt az én tempómban mindent elpakoltam... Magamnak! Basszameg!
3 óra alatt (2 óra szenvedés útán CC-vel) összepakoltuk Jessica bőröndjét is, benne mindennel ami kellhet neki.
-Megjöttem! - hallottuk Jess-t.
CC segitett levinni a 2 giga bőröndöt, addig Jinxx elkobozta Jess iskola cuccait.
-Szia szivem! - csókoltam meg.
-Szia! Most hova mész?!
-Nem megyek, hanem megyünk. Na gyerünk, a gép 3 óra múlva indul! Nem akarok elkésni! - és elezdtem kifele terelgetni majd elindultunk a repülőtérre...

3. rész

~Jessica szemszöge~

-Szeretlek! - suttogta a számba.
Szorosan ölelt, én meg ledermedve álltam a karjaiban. Ezt vajon komolyan mondta? Tényleg szeret?
-Valami baj van? - húzódott el de csak annyira hogy a szemembe nézzen.
-Nics semmi baj! - öleltem szorosan magamhoz. - Csak én is szeretlek! - mikor ezt kimondtam megcsókolt. Vadul mégis szenvedélyesen csókolt.
-Alhatok ma veled? - nézett a szemembe.
-Persze! - mosolyogtam.
-Akkor feküdjünk le. Álmos vagyok! - nevetett.
-Rendben. - nevettem én is.
Bebújtunk az ágyamba és Ash szorosan magához húzott.
-Jóéjt szivem! - csókolt meg.
-Jóéjt!
A hosszú nap után nagyon hamar elaludtam Ashley karjaiban.

~Másnap~

Arra ébredtem hogy a telefonomból üvölt a Before I Forget. Csukott szemmel kinyomtam és a kezemmel elkezdtem keresni a barátomat, de csalódnom kellett. Senki nem volt mellettem. Talán csak álmodtam az egészet? Az nem lehet! Annyira élethű volt!
Bánatomba benyomtam a War Child -ot. Felöltöztem és a fürdőszobába mentem készülődni. Sminkeltem és hajat csináltam. A szobámba visszaérve a felöltözött Ashley ült az ágyamon, mellette egy tálcán egy szál rózsa és palacsinta volt.
-Látom összekészültél. - mosolygott ellenálhatatlanul. - Na gyere, neked csináltam! - állt fel és idejött hozzám, majd gyengéden megcsókolt.
-Gyere, ki fog hülni! - nevetett.
-Imádlak! - öleltem meg.
-Jessica, leszel a barátnőm? - mosolygott még mindig.
-Igen! - ugrottam a nyakába, mire megcsókolt.
-Jess, el fogsz késni! - nyitott be a bátyám és azonnal szétrebbentünk. - Mi a szent szart csináltok Ti itt? - akadt ki teljesen.
-Figyelj haver... - kezdte volna Ash de persze a bátyám beleszólt.
-Ne magyarázzál Te itt nekem! Mi a faszért kell rámásznod a hugomra?! - kezdett mégjobban üvölteni. - Te meg vigyázhatnál magadra, nemhogy hagyod hogy Ash rádmásszon!
-Chris hallgassál már meg! - üvöltöttem neki én is.
-De nem érdekel! Miért kell hátbaszurnotok? Bazdmeg ezt nem hiszem el! - nevetett fel kinosan. - A legjobb haverom és a hugom ezt tették velem... Mióta csináljátok ezt velem a hátam mögött?
-Tegnap csókoltam meg Jess-t először. - ölelt át Ash hátulról. - És azt is elmondtam neki hogy szeretem. És most kérdeztem meg hogy lenne-e a barátnőm de közbe zavartál!
-Ja, bocsi. Jess, go suliba. Ezt még megbeszéljük! - ezzel elviharzott.
-Ezt még edd meg nyugodtan, aztán elviszlek suliba. - mosolygott.
Gyorsan megettem, és a rózsát vízbe raktam. Beültünk Ash kocsijába majd elvitt a suliig.
-Szia szivem! - csókolt meg.
-Szia! Szeretlek!
-Én is.
Kiszálltam a kocsiból és elindultam megjeresni a barátnőimet.
-Jess! - hallottam valakit magam mögül. Megfordultam és láttam felém futni Kitty-t
-Szeva csajszi! - öleltem meg mikor ideért.
-Szia. Hope?
-Gondolom a terembe. Ő sose késik. - kezdtünk el nevetni. - Mi az első óránk?
-Ehh. Kémia.
Elidultunk a kémia terembe ahol már Hope is ott volt.
-Sziasztok! - köszöntünk ugy mindenkinek. - Hope! - mentem oda hozzá és megöleltem.
-Sziasztok! Jess, megbeszéltétek?
-Fhuu ha Te azt tudnád! Tegnap este hazaértem és...
-Miről beszéltek? Lemaradtam valamiről? - szakitott félbe.
-Jaa Te nem is tudod! - eszmélt fel Hope. - Tegnap Ashley megcsókolta Jess-t és mondtam nekik hogy beszéljék meg, szóval most várom mi is történt. - pislogott felém nagy szemmekkel.
-Együtt vagyunk. - mosolyogtam.
-Naneee! - kezdte Kitty is. - Részleteket!
Elmeséltem mindent a tegnapi hazaérkezéstől egészen addig ami ma Ash elhozott a suliba. A csajok megszólalni sem tudtak mert azonnal be is csöngettek. Csiga lassusággal ment el ez a nap. A 8. óra végére azt hittem összeesek. Kicsöngetéskor ugy rohantam ki amilyen gyorsan csak tudtam. Kint Ash a kocsinak dölve várt. Istenem de aranyos!
-Szia szivem! - ölelt meg mikor odaértem majd megcsókolt.
-Hiányoztál! - sugtam ajkaiba, éreztem ahogy elmosolyodik.
-Gyere, sok dolgunk van ma. - nyitotta ki nekem az ajtót.
Beültem, Ash is a kormány mögé majd elindultunk haza.
-Ash, mi az a "sok dolog"?
-Hát, reggel CC azt mondta beszélni akar velünk. Aztán estére terveim vannak. - kacsintott pimaszul.
-Mi?
-Ne kiváncsiskodj! - nevetett. - Elöbb még a bátyáddal is kéne beszélnünk.
-Ahhjj! - hajtottam hátra a fejem.
-Árad belőled hogy mennyire szereted! - nevetett.
Nemsokára hazaértünk, a nappaliba ült a 4 jómadár.
-Naa megjött a két szerelmes pár! - nevetett Andy.
-Két szerelmes pár, mind!g együtt jár! - Jinxx.
-Egy tányérból esznek, mindig össze vesznek! - fejezte be Jake.
-Ez kurvára nem vicces! - morgott Chris. - Ti ketten fel! Gyerünk!
-Juujj, hármasban? - röhögött Andy.
-Bazdmeg Biersack! - verte fejbe a bátyám.
Lassan felmentünk, én Ashley kezét fogtam, de inkább szoritottam. A bátyám sose birta a barátaimat és sose volt egy kicsit sem kedves. Az Ő szobájába mentünk és Ash-el leültünk az ágyára. Chris ugy 5 percen keresztül sétálgatott mire megszólalt.
-Mikor szeretettek egymásba?
-Nekem egy éve tetszik Jess, de csak most tudtam megtenni az első lépést. Nagyon szeretem! - puszilt meg Ashley.
-Én igazából nem tudom. Titkon mindig is tetszett de ezt még magamnak se mertem bevallani. Aztán mikor Ash megcsókolt, onnantól kezdve letagadni sem tudnám hogy szeretem. - adtam most én puszit Ashley arcára.
-Értem. Ashley vigyázz a hugomra! Ha teherbe mered ejteni, akkor személyesen heréllek ki. Értve?
-Igen. - Ash.
-És ha megmered bántani akkor biztos szétverlek.
-Ilyen biztos nem lesz. - mosolygott őszintén Ash.
-Hát akkor még egy dolog. Légyszi elöttem ne nyáladzatok! - mosolygott.
-Rendben! - mosolyogtam.
-Akkor áldásom rátok! Keblemre! - jött ide Chris és mindkettőnket megölelt. - Na menjetek a dolgotokra, Ash elmehettek.
-Oké. Szia! - húzott ki a szobából majd az enyémbe húzott.
-Ez mi volt? - kérdeztem.
-Menj be, és öltözz át! - mondta majd belökött az ajtón és becsukta.
Az ágyamon egy gyönyörű fekete estélyi volt, mellette meg egy matt fekete magassarkú cipellő.
Átöltöztem, hajat vasaltam/tupiroztam majd lemostam a régi sminkem és egy fekete füstőset vittem fel a szememre, a számra meg vörös rúzsot. Kimentem, de a nappaliban csak az öltönyben (!!!!!) lévő Ashley volt.
-Mehetünk? - fogta meg a derekamat.
-Igen, de hova?
-Valahova! - húzogatta a szemöldökét miközben kifele mentünk.
Mivel nem akartam vele vitázni inkább szótlanul beültem a kocsiba. Mikor Ash is beült elővette az egyik fekete kendőjét és a szememre kötözte.
-Héé! Ezt most miért?
-Meglepi!
Elindultunk. Talán ha fél órát mentünk de mikor megláttam hol vagyunk teljesen lesokkoltam...

2. rész

~Jessica szemszöge~

Reggel iszonyatos horkolásra ébredtem. A fejem is majd szét ment. Mikor kinyitottam a szemem az alvó Ashley feküdt mellettem. Ott hagytam, had pihenjen. Lecsoszogtam a konyhába, ahol Jake fejezte be a reggelijét.
-Neked nem iskolában kéne lenned?! - kérdezte.
-Halkabban! Mindjárt szét megy a fejem! - tántorogtam az asztalig.
-Tessék, itt a fájdalom csillapító. - adta oda a kis dobozos életmentőt.
-Köszi.
Bevettem 2 szemet és ittam egy kis kávét.
-Amugy hogy-hogy nem mentél suliba? - folytatta.
-Azt sem tudom mennyi az idő.
-Hát kérlekszépen 11 óra.
-Na látod, pont ezért!
-Reggelt! - jött le Ash is.
-Hali! - köszöntünk.
-Nekem viszont mennem kell. - kezdett Jake telefonja rezegni. - Sziasztok!
-Csá! - mondtuk.
-Ash, este mi történt? Nem nagyon emlékszem semmire... - mondtam.
Habozott. Tudtam hogy ez sosem jelent jót. De pár perc múlva megszólalt.
-Semmi különös. Csak részeg voltál. Felcipeltelek az emeletre ott meg táncolni kezdtél. Levetted a polódat is mert meleged volt. Utánna mikor le akartalak fektetni akkor azt montad hogy csak akkor alszol ha veled maradok. Igy hát veled aludtam. - mosolygott sejtelmesen. Valamit tuti nem mondott el. De istenem milyen szép barna szemei vannak... Basszus kezdek Ash-re ugy nézni mint férfi. Nem!! Az nem lehet!
-Akkor jó. Megyek fürdeni. - indultam fel de Ash karon ragadott. Magához fordított és megcsókolt. Puha ajkai ajkaimhoz értek. Visszacsókoltam. Egyre hevesebben faltuk egymást, Ő a derekamnál fogva ölelt magához, én a nyakánál pihentettem kezeimet. Beleszerettem. Itt és most beleszerettem. De ezt nem tehetem meg hisz' Christian legjobb barátja. Mikor elváltak ajkaink levegőhiány miatt, még mindig nem engedtük el a másikat. Egymás szemét néztük.
-Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. - húzódott el.
-Figyi, semmi baj. Felejtsük el. - mondtam és felmentem.
A szobámba érve ledőltem az ágyra és csak gondolkoztam. Miért csókolt meg? Hogy lehet az, hogy beleszerettem? A bátyám legjobb barátja. Igazából egy kicsit mindig is tetszett de nem ennyire... És ez a csók? Én már semmit nem értek!
Nem sokáig sanyargattam magam, hanem inkább elmentem zuhanyozni. Miközben fürdök, olyan mintha semmi bajom nem lenne, hirtelen mindent elfelejtek. Kár hogy csak addig amig fürdök... Kiszáltam és gyorsan megtörülköztem. A szobámba felvettem egy átlagos fekete szerelést, hajat csináltam. Addigra már egy óra volt. Írtam Hope-nak.
*Hali. Suliba vagy?*
Azonnal írt is.
*Nem. Mert?*
Fhu. Megnyugodtam.
*Oks. Akkor indulok hozzád. Puszi<3*
Lementem de szerencsétlenségemre lent Ash és Chris beszélgettek. Gyorsan tovább álltam és felhúztam a bakancsom. Épp mentem volna ki mikor...
-Hova mész Jess? - hallottam mögülem a bátyámat.
-Hope-hoz. Valamit meg szeretnék vele beszélni.
-Ugye a házi az?
-Hát hogy a faszba ne! Amugy majd írsz igazolást?
-Ha muszály. De ne logj ennyit. Értve vagyok?
-Persze. Akkor indulok is. Nem tudom mikor jövök. Szia! - öleltem meg, majd otthagytam.
Elindultam a megszokott úton a barátnőmhöz. Közben az új kedvenc dalomat hallgattam (amiről nem tudok leszakadni) az Angel Eyes. Egyszerüen imádom! Megunhatatlan!
20 perc múlva odaértem a jól megszokott krém színű házhoz. Becsöngettem és az enyhén másnapos Hope-ot láttam meg.
-Szia csajszi! - öleltem meg.
-Csá! Lökjed, mizu?
-Hosszú történet.
-Gyere be.
Bementünk a szobájába ahol mindketten "nőiesen" beledőltünk az ágyba.
-Ne kímélj, mond mi történt!
-Ash megcsókolt. - vallottam be.
-Mivan? - képedt el. - Mond csak el hogy mi történt!
Mindent elmondtam neki, Ő meg elképdeve hallgatta.
-És most nem tudom hogy szeret-e. De lehet hogy én is csak egy lennék a sok közül. Mit tegyek?!
-Nem tudom. Az őszinteség a legegyszerübb út. Vagy kétségekben szenvedsz tovább.
-Igazad van. Köszönöm hogy vagy nekem!
-Mi lenne veled nélkülem? - vigyorgott. - Viszont csak fél 3 van. Nem nézünk valamit?
-Öhmm... Mondjuk a Csillagainkban a hiba?
-Akkor romantikus film lesz! - ugrott fel, és berakta a filmet míg én gyorsan csináltam 2 adag popcornt. Felvittem a két tálat, addigra Hope a papírzsebkendőt is elővette. Leültünk és elindítottuk. Egész végig sírtunk, két csomag papírzsepi is  elfogyott. A végén már egymásra dőlve sírtunk. Nagy nehezen megnyugodtunk, már 5 óra volt.
-Hope, én lépek. Köszi hogy meghallgattál szivem! - öleltem meg.
-Menj drágám! Aztán beszélj a szőke hercegeddel, aki most barna! - mosolygott.
-Szia! - köszöntem el, majd elundultam haza.
Siettem, mert beszélni akartam Ashley-vel, de csalódnom kellett. Nem volt otthon senki. A hűtőhöz sétáltam egy kis csoki reményében, de azon volt egy kis cetli.
*Hali Jess! Próbán vagyunk, 9 körül végzünk. Ne csinálj bulit és ne pasizz!
By:Christian*
Na szuper! 3 és fél órán keresztül itthon dekkolok egyedül! Kivettem egy tábla csokit meg egy kis fagyit, majd célbavettem a szobámat. Beérve a párnámon egy szál vörös rózsa és egy cetli volt. Odamentem és felvettem a rózsát meg a levelet és elolvastam.
*Jessica! 10-kor átmegyek hozzád, beszélnünk kell!
Puszi:Ashley*
Ezt nem hiszem el! Puszi?! Akkor Ő is szeret? Gyorsan lefürödtem és felvettem a legnormálisabb pizsamámat. 6 óra. Gyorsan leültem filmet nézni, ami a Wall Street farkasa volt. Ez a majdnem 3 órás film majdnem teljesen elterelte a figyelmemet Ash-ről. 9 óra. Még egy kibaszott órát kell Rá várnom. Bekapcsoltam a Nickelodeont ahol az egyik kedvencem ment, a Spongebob. Megunhatatlan! Nem tudom mennyi ideje néztem, de egyszer csak kicsapódott az ajtó és megjelent Ashley. Feláltam és odamentem hozzá, mire megcsókolt. A gyomromban feléledtek a pillangók és geves táncot jártak. Nemsokára épphogy pár miliméterre húzodott el Ash és megszólalt.
-Szeretlek!...

1. rész

~Jessica szemszöge~

Hétfő. Fhúj de hogy utálom! De legalább a ma este jó lesz, mivel egy másik kedvencünk koncertjére megyünk, ami az Escape The Fate! Felkeltem és csináltam magamnak valami emberi külsőt. Lementem a kinyhába ahol - mint mindig - én voltam az első. Az a kibaszott suli! Lefőztem 6 adag kávét és gyorsan megreggeliztem. Épp indultam volna a suliba amikor drága bátyám jött le.
-Jessica, elvigyelek a suliba? -Nem kell. Főleg nem hogy alsóban vagy. Inkább lépek mert utközben talizok a csajokkal. Szia!
-Szia! Aztán jó legyél.
-Neem! Szia - és otthagytam.
Elindultam gyalog a pokolba. Itt vagyok 19 éves de még nem raktam le a jogsit. Na majd valamikor, addig is van bátyám, meg két barátnőm. Mikor beértem a suliba, azonnal megakadt a szemem a két idiótán, akiket a barátaimnak hívok.
-Szevasztok csajok! - ugrottam rájuk hátultól.
-Jess bazdmeg! - kezdte Hope.
-Mondtam már hogy a kurva anyád? Nem?! Akkor a kurva anyád! - Kitty. Hát a nevük ellenére ők nagyon is ijesztőek.
-Tudjátok hogy szeretlek titeket! Am mizus? Mi jót csináltatok a hétvégén?
-Én kockultam és vártam az ETF koncit. - Hope.
-Kockultam és a bátyámmal voltam. Haza jött a hétvégére! - mosolygott Kitty. A bátyját William Taylor-nak hívják. 26 éves és a feleségével kint él Londonban. Az Ő történetük igazi happy end. De megszólalt az a kibaszott csengő. Elindultunk a töri terembe, ahova hál' istennek még nem jött be az a faszfej tanár, aki az of-nk is. Vagy ahogy mi hívjuk, a Beton Pillangó. Legalább 150 kiló!! Leültünk a helyünkre és megérkezett a tanár.
Elkezdődött az első óra, ami valami iszonyú lassan telt. De mintha a többi óra egy pöppet gyorsabban telt volna. De csak egy pöppet!
-Akkor 6-ra nállam. Christian azt mondta hogy elvisz minket. - mondtam.
-Oks. Szia! - köszöntek el együtt és elindultak.
Gyorsan hazamentem ahol ez az 5 idióta a TV-t bámulta.
-Szevasztok! - dobtam le magam melléjük.
-Hello! - mondták.
-Mien napod volt? - kérdezte a bátyám. Mindig ezzel idegesít!
-Hosszú, és unalmas. Amugy a csajok este 6-ra jönnek.
-Oké. És?
-Tudod, te viszel koncertre!
-Mien koncertre? - értetlenkedett.
-Escape The Fate.
-A kurva életbe! Nekem ma nem jó! Van egy kis dolgom.
-Bazd meg Chris! Megigérted! - vertem fejbe.
-Aúú! Ash, elviszed őket és haza is hozod őket?
-Háát hoogynee! - szinte láttam milyen beteg, perverz gondolatai vannak.
-Ash, hozni és vinni kell őket. Nem megerőszakolni! - kezdte Andy is.
-Nem gondoltam semmi ilyesmire! - kezdett Ash védekezni. - Majd ugy is bele mennek, nem kell Őket megerőszakolni! - röhögött.
-Még mit nem! - mondtuk pontosan egyszerre a bátyámmal.
-Jólvan, nyugi van! Ilyen beteg még én sem vagyok!
-Ez nem volt túl bíztató Ash! - Jake.
-Mindenki ennyire betegnek hisz? - akadt ki.
-Igen! - jött mindenkitől az egyértelmű válasz.
-Basszátok meg! Jess, lassan készülödj, fél 5.
-Jóvan' apu.
Felmentem, lefürödtem és gyorsan elkészültem. Felvettem egy fekete szerelést, ETF polóval, a karácsonyfa díszeimet meg a bakancsomat. Gyorsan sminkeltem és kivasaltam a hajam. Épp a dzsekim vettem fel, mikor Jinxx benyitott.
-Itt vannak a barátnőid! És Ash üzeni hogy nem vár meg. - mondta és kiment.
Gyorsan lefutottam és mindannyian az előszobában vártak.
-Végre hogy kész vagy! - Kitty.
-A szépség ilyen. - nyújtottam ki a nyelvem.
-Egoista. - Hope.
-Akkor induljunk! - Ash.
Kimentünk és befoglaltam az anyósülést Ash mellett. Elindultunk a koncertre, de Ash őrült módjára száguldozott.
-Ash, kurva gyorsan mész! - mondtam neki.
-Hétfő este van, szard már le! - nézett Rám.
-Ash bazdmeg inkább az utat figyeld! - utasítottam mivel nagyon is féltem.

-Csak nem félsz?! - röhögött ki.

.De igen képzeld! Az utat nézzed már!!

-Jól van, nyugi! Az utat nézem! - vigyorgott.

Nemsokára épségben megérkeztünk a koncert helyszínére. A lányokkal ott hagytuk Ash-t és bementünk. Bent volt egy gyors csekkolás hogy minden rendben van-e. Mikor a csarnok részébe értünk azonnal előre rohantunk a jó hely reményében, de a 3. sorban voltunk! bevonultak a srácok, az első dal  Lost In Darkness volt. majd jött szép sorban az Ashley, One For The Money, Ungrateful stb. Az egész koncertet végig tomboltuk és elég rendesen be is csíptünk. A végére épp hogy tudtam mi van velem. mikor kimentünk Ask már ott állt a kocsival. Hulla részegen beszálltunk és ittuk tovább a kis Jack Daniels-ünket. Ash hazavitte Kitty-t és Hope-ot majd hazamentünk. Senki nem volt otthon így Ő vitt fel a hátán.

-Ashley bébi tegyél már le!

-Jess, hulla részeg vagy!

-De járni tudok! - erősködtem.

-Nyugi, mér a szobádban vagyunk. - rakott le.

-Nem táncolunk egy kicsit?

-Nyomás az ágyba!

-Melegem van!

~Ashley szemszöge~

Jess valami iszonyú módon leitta magát. Alig bírtam vele (meg magammal is) de amikor levette a pólóját...

-Szeresd a testem bébi! - kezdte énekelni.

-Jessica Coma, azonnal nyomás aludni! - mordultam Rá.

-Igen is apu! De csak akkor ha itt maradsz! - jött egyre közelebb hozzám.

-Persze hogy ittmaradok! - fogtam meg a derekát és megcsókoltam. Tudom hogy nem szép dolog kihasználni hogy részeg de egyszerűen már nem bírok magammal mit kezdni..... Szeretem Őt! Fonom, puha ajkai az enyémen voltak, és olyan érzés volt minta a fellegekben lettem volna. Mikor nem volt már levegőnk szétváltunk. Lefektettem Jess-t aludni és mellé dőltem. Szorosan öleltem, és így elaludtunk...