8. rész

~CC szemszöge~

Mióta Jess elment nem tudtunk utána menni Ashley miatt. Tegnap, de egész pontosan ma hajnali 1-kor szállt le a gépünk. Ameddig Ash-nek kórházban kellett maradni addig csak hívogatni tudtuk Jess-t. Andy és Ashley ebben a pár napban alig aludtak és idegeskedtek, nekem meg ki kellett fizetni a szállodai szobát... Legalább 1000x hívtam de vagy nem vette fel vagy egész egyszerűen kikapcsolta a mobilját. Ráadásul Kitty és Hope sem tudnak róla semmit, de Jessica mindig, mindent elmond nekik. Ez a pár nap alig akart eltelni, de ma hajnalban végre hazaértünk! Mivel nem lett volna túl jó hajnali 2-kor beállítani Kitty-hez mind hazamentünk, és aludtunk valamicskét. Nekem már reggel 7-kor kipattant a szemem (pedig szombat van, WOW!) és elkezdtem készülődni, ami 10 percet (se) vett igényben. Még mindenki aludt, halkan lefutottam a kocsimhoz és elindultam Kitty-ékhez. Korán van, rendőrök sem voltak az utakon, így nyugodt szívvel mehettem gyorsan. Mikor odaértem kiugrottam a járműből és rohantam az ajtóhoz, majd mint egy elmebeteg, dörömbölni kezdtem az ajtón.
-Mi van már kora reggel?! - nyitott ajtót Kitty.
-Hol van Jess?
-Mi van?
-Itt van Jessica, ugye?!
-Nincs itt. Honnan veszed h itt van?
-Basszus ne játszd nekem a hülyét!!! Egész héten idegeskedtünk miatta, és tudom hogy itt van!! - kezdtem vele üvölteni.
-Nincs itt!! Basszus, akadjál már le rólam!!
-Maradjatok már kússban! - üvöltött fentről Jess. Kitty lehajtotta a fejét, én meg azonnal felrohantam hozzá.

~Jessica szemszöge~

Békésen aludtam mikor üvöltözésre lettem figyelmes.
-Basszus ne játszd nekem a hülyét!!! Egész héten idegeskedtünk miatta, és tudom hogy itt van!! - hallottam egy férfihangot.
-Nincs itt!! Basszus, akadjál már le rólam!! - hallottam Kitty hangját, de már ettől is felbaszott az ideg. Nagy kérés lenne, ha hagynák az embert kora reggel aludni?!
-Maradjatok már kússban! - üvöltöttem le. Hasra fordultam, fejemhez szorítottam a párnát. Trappolás hallottam a lépcső felől, majd kicsapódott az ajtó.
-Jessica! - hallottam most már tisztán a bátyám hangját. Basszus. - Végre hogy megvagy! Halálra izgúltuk magunkat! - mondta és rám borulva megölelt.
-Basszus, korán van még. - morogtam a párna alatt.
-Gyere, indulunk haza! - mondta és a derekamnál fogva felültetett. Mikor nagyjából megültem egy hatalmasat ásítottam és ösztönösen odakaptam a kezem, amit szintén nem kellett volna. - Jessica Alexis Coma!! - mondta ki a nevem az "Alexis-el" megtolva, amit akkor használ ha nagyon, de tényleg nagyon pipa rám... - Mi a faszt műveltél a kezeddel?! Te teljesen hülye vagy?! Te beteg vagy!! Azt hittem többet tanultál tőlem, a BVB-től... Azonnal öltözz fel, majd útközben megbeszéljük. 5 percet kapsz! - akadt ki és kiviharzott a szobából.
Lebuktam. Hát ez van. Gyorsan összekészülődtem és beraktam a bőröndömbe a cuccomat. Mivel a bátyám nem óhajtott feljönni a táskámért levittem. Elköszöntem Kitty-től és kimentem. Christian a kocsiba ülve várt és meg se mozdult hogy egyáltalán segítsen. Mindent bepakoltam a csomagtartóba és beültem mellé. Indította a motort és elindultunk. Hazáig egyikünk sem szólt semmit, érezni lehetett hogy mennyire feszültek vagyunk mindketten. Mikor a felhajtónkon leállította a kocsit, épp ki akartam szállni mikor visszahúzott.
-Minek csináltad ezt? - kezdte el azt a beszélgetést amitől a legjobban tartottam. - És tudom hogy ehhez Alexandriának semmi köze.
-Nem tudom... - feleltem. Nem mondhatom meg neki hogy Ashley miatt van, a legjobb haverok és nem akarom hogy ez miattam változzon meg.
-Mond el! - kérte hangosabban.
-Nem történt semmi!
-Akkor nem csináltad volna ezt! - szorította meg a bal alkaromat.
-Aúú, baszd meg, ez fáj! - ordítottam.
-Tényleg? Tudod erre akkor kellett volna gondolni mikor csináltad!
-Engedj el a picsába! - kiabáltam és kirántottam a kezemet az ővéből majd kiszálltam. Hátra indultam a táskámért. Sajnos Christian is kiszállt, és mikor kinyitottam a kocsi tetejét Ő becsukta.
-Még nem végeztünk! - kiabált.
-Szerintem meg igen!
-Akkor baszd meg magadat, a kurva életbe! - ordított és, és... Felpofozott! A fejem bal oldalra fordult, és elkezdtek hullani a könnyeim.
-Rohadj meg!! - üvöltöttem és rohantam a szobámba. Mindenki a kanapé ült, de én csak felrohantam a szobámba. A szobámba érve bezártam az ajtót és zokogva a földre zuhantam...

~Ashley szemszöge~

Reggel lementem a nappaliba TV-t nézni mikor rezgett a telom.
*Hali. Megtaláltam Jess-t. Szólj a többieknek. Majd érkezünk.
Christian*
Amint elolvastam az üzenetet mérhetetlen boldogság árasztott el. Tudom hogy Jess miattam tűnt el...
-Srácok! - üvöltöttem fel. - Vonszoljátok le a seggeteket! Azonnal!
-Mi van? Mi történt? . jött le aggodalmaskodva a 3 jómadár.
-CC írt. - vigyorogtam minta a tejbetök. A fiuk nem értették min mosolygok. - Megtalálta Jess-T! - mondtam boldogan. Mind négyen nagyon boldogak voltunk. Leültünk és csak bámultunk magunk elé. Volt mit átgondolnunk. Sok minden történt. Nemsokára hallottuk a kocsit is, viszont nem jöttek be. Hallottuk ahogy veszekednek, így mindenki maradt a helyén. Nem jó beleszólni két testvér vitájába. Jess sírva rohant fel a szobájába. Rohantam utána Andy-vel de előttünk csukta be az ajtaját.
-Jess, mi történt? Jól vagy? Hiányzol szívem! Nyisd ki kérlek! - kérleltem de semmi.
-Mi történhetett? - értetlenkedett Andy. Hallottuk ahogy berontott a házba Chris. Felrohant hozzánk és dörömbölni kezdett.
-Jessica! Nyisd ki kérlek! Nem úgy gondoltam! Beszéljük meg légyszíves! - kérte sikertelenül. Lerogytam az ajtó mellé reménytelenül. Utánam Andy és Chris is. Jake és Jinxx hoztak fel nekünk kaját, de nem bírtunk enni. Nem tudom mennyi ideje ülünk itt, de hugyoznom kell. Felálltam, majd a fürdőbe mentem és gyorsan elvégeztem a dolgomat. Épp kezet mostam mikor hallottam Andy-t.
-Jess, mit csinálsz? - kérdezte. Kirohantam hozzájuk és hallottam miről beszélt Andy. Olyan hangok jöttek mintha pakolna. Mivel nem kaptunk választ cak vártunk...
Kattant a zár és kilépett a kisírt szemű Jessica, egy táskával.
-Jess, hova mész? Beszéljük meg! - kérte Chris.
-Hagyjál békén! - lökte el CC-t aki épp megakarta ölelni, aztán meglátott. Ledobta a táskáját és sírva megölelt.
-Nyugodj meg! Minden rendben van! - öleltem magamhoz szorosan.
-Ígérd meg hogy sosem hagysz el! - suttogta a mellkasomba.
-Megígérem! Nagyon szeretlek Jessica! Soha ne csinálj ilyet többé!
-Megígérem! - mondta és még szorosabban öleltük egymást. Végre visszakaptam!

7. rész

Sziasztok!:D Lenne egy kérdésem. Ki lenne kiváncsi egy Jake&Jinxx novellára?:D A válaszokat kommentben:3


~Ashley szemszöge~

-Megcsókoltam Jess-t. - nyögte ki végre Andy.
-MIVAAN?!! - ordítottam. - Baszd meg Biersack! Mond hogy ugratsz!
-Nem. - hajtotta le a fejét és a cipőjét kezdte tanulmányozni. - Tegnap nagyon ki volt miattad. Szomorú volt és szar volt úgy látni Őt. Aztán CC végre elérte hogy hagyjon itt téged és aludjon egy kicsit. A hotelben nem volt elég hely, így Jess-el kellett volna aludnom. Aztán a szobában... Nem tudom. Megcsókoltam.
-Chh... Kómában vagyok, erre a barátnőm megcsal a legjobb haverommal. Szép is az élet! - mondtam cinikusan.
-Nem csalt meg. - nézett rám bűnbánóan Andy. - Először meglepődött, majd mikor ráeszmélt hogy mi van durván ellökött magától. Aztán kioktatott hogy hogy a faszba mertem és elküldött melegebb tájakra.
-Aha, jah. Figyi, ezen még gondolkoznom kell, de takarodj Jess közeléből!
-Megértem. De az én hülyeségem miatt ne menjetek szét. Szeretem Jess-t, de Ő meg téged. És ez az egész az én hibám volt, ne Őt okold miattam.
-Nem szakítottunk volna. - ráztam a fejem. - Ismerem már annyira hogy önszántából sosem csalna meg. Neked meg szerencse hogy nem bírok felkelni, mert átrendezném azt a gyönyörű pofidat.
-Ezt is megértem. Viszont megyek mert lejárt a műszakom. - nézte meg az óráját. - Szevasz! - mondta majd kiment egyedül hagyva engem a gondolataimmal...

~Másnap reggel~
~Jessica szemszöge~

Az este nem tudtam olyan nagyon sokat aludni. Még mindig iszonyú bűntudatom van az Andy-vel történtek miatt... Ráadásul még Ashley-nek is el kellene mondanom...
Egy test van mellettem. Felültem és láttam hogy ez Andy. Csendben kikeltem az ágyból és elindultam készülődni. Gyors lefürödtem, felöltöztem és hajat csináltam. Mikor kész lettem 8 óra volt.
-Hova-hova? - hallottam Andy hangját.
-Először valami kajáért, utána meg Ash-hez.
-Akkor ne lepődj meg. - mondta és szinte azonnal visszaaludt.
Andy viselkedését nem tudtam mire vélni, szóval csak bedugtam a fülesem, majd maxon zenét hallgatva elindultam a kórház felé. Az egyik büfében vettem 2 gyrost és mentem tovább. A kórháznál kivettem a fülest és felsiettem Ash kórterméhez. Barátom az ágyon fekve kockult, de az érkezésemre felkapta a fejét.
-Szia! Hoztam reggelit! Hogy érzed magad? - mentem oda hozzá és adtam egy puszit a homlokára.
-Élek. - rántott vállat és tovább nyomkodta a telefonját.
-Hoztam kaját. Éhes vagy? - kérdeztem és közben kipakoltam a 2 tál kaját.
-Kösz, nem. De Andy-nek is hoztál, ugye?! - kérdezte flegmán. Szóval tudja. Basszus.
-Szóval tudod. - hajtottam le a fejem. - Figyelj, nem tudom hogy miért és...
-Elég lesz. Tegnap Andy mindent elmondott. De még mindig nem értem, miért hagytad neki? Szereted?
-Jézus,nem!! Te hülye vagy. Én téged szeretlek! Csak abban a pillanatban leblokkoltam. Aztán mikor ráeszméltem hogy pontosan mi is történt ellöktem magamtól.
-Figyelj, Andy is elmondta és szinte pont ugyanígy. Nem tudom hogy mit tegyek, de ez most sok. Kell egy kis idő. 3 nap múlva kiengednek, lehetne hogy majd akkor megbeszéljük? - tette fel azt a kérdést minek hallatán megszakadt a szívem.
-Pe... Persze. Szia. -makogtam majd elfutottam. A könnyeimmel küszködve futottam le, de sajnos belebotlottam a bátyámba.
-Jess, hova mész? Te sírsz?
-Szia! Megyek vissza a hotelba, Hope hívott hogy S.O.S.-ben beszélnünk kell.
-Értem. De miért is sírsz?
-Háát... - sóhajtottam. És ekkor beugrott a nagy ötlet. Újra sírni kezdtem és a fejemet CC vállára raktam miközben megöleltem. - Hope azért is hívott mert meghalt Alexandria.
-Jajj, Te! Emiatt ne sírj. Tudom hogy szeretted azt a mopszot, de ilyen az élet. - kezdte simogatni a hátamat.
-Alexandriának hívták! - morogtam. - De most már visszamegyek a hotelba és hívom Skypen Hope-ot. Szegény nagyon kivan. - hajoltam el tőle és szomorúan elmosolyodtam.
-Rendben. Ha gondolod Te is kaphatsz egy mopszot. - mosolygott.
-Oké. Szia! - mondtam és otthagytam. Általában jól tudok rögtönözni, így nem csoda hogy most is könnyen kijátszottam Chris-t.
Rohantam vissza a hotelba. Egész úton sírhatnékom volt, de sikerült kibírnom. Amikor becsuktam a szobaajtót rám tört a zokogás. Mit csináltam rosszul? Tudom hogy emiatt egy dög vagyok, de mit tehetem volna? Igaz hogy Ash nem mondta hogy szakítana,viszont érzem hogy az lesz. Elvesztettem. Már nem bízik bennem amit nem is csodálok. Én sem bíznék magamban. Egy szerencsétlen fruska vagyok...
Bemenekültem a fürdőbe, kerestem egy borotvát és kivettem belőle az egyik pengét, majd lerogytam a földre. Régebben is vágtam magam, de mindig sikerült elrejtenem. Kitty és Hope tudtak csak róla. Életem egyik legnagyobb hibáját most követem el sokadjára, viszont most már nem érdekel. Újra megtettem. Újra,és újra megvágtam a karom és már nem bírok leállni.
Mire abbahagytam az önmarcangolást az egész alkarom hegek borították. Felálltam a padlóról, lemostam a kezem és le is fertőtlenítettem ami nem éppen az egyik legjobb érzés. Felmostam a fürdőben, nehogy bárki is észrevegye mit csináltam. A hálóban minden cuccomat beledobáltam a bőröndömbe, átöltöztem és elindultam. A recepción leadtam a kulcsomat és kimentem taxit keresni. Rögtön volt is egy amibe bepattantam. A reptérre vezető út nem volt hosszú, hamar odaértünk. Gyorsan kifizettem,majd kiszálltam és bementem megkeresni a recepciót.
-Jó napot! - köszöntem mikor sorra kerültem. - Mikor indul a legközelebbi Los Angeles-i járat?
-Egy óra múlva.
-Rendben, akkor első osztályra kérnék egy jegyet.
-Azonnal. - mondta a nő és oda is adta a jegyem. Kifizettem majd leadtam a csomagjaimat. Eközben felváltva hívott Ashley, Andy, CC, Jake és Jinxx. Becsekkoltam,majd a váróban felhívtam Őt.
-Hali! - köszöntem bele a készülékbe.
-Szia! Mizu? Neked nem Ashley-vel kéne romantikáznod? - kérdezte Kitty.
-Hát, ami azt illeti, ez hosszú történet. A suliig csövelhetnék nálad?
-Persze, de mi történt?
-Majd elmondom. Mindjárt megy a gépem. Szólj Hope-nak is.
-Oki. Kimegyünk érted a reptérre.
-Oks. Puszi, szia!
-Szia! - köszönt el és leraktuk.
Már délután 3 van. Már megint megszólalt a telefonom, éppen CC nevével. Talán, ha jól számolom, 50-jére hívott fel. Gondoltam hogy aggódni fog, pedig nem kéne. Mikor végre leraktam írtam Kitty-nek és Hope-nak hogy ne mondjanak rólam semmit a srácoknak és lehetőleg ne is vegyék fel. Erre a pár napra teljesen el akarok tűnni...
-Kérjük a 21-es Los Angeles-i járat utasait kezdjék meg a beszállást! - szólalt meg a hangosbemondó. Elindultam a gép felé...
Mikor elfoglaltam a helyem azonnal bedugtam a fülhallgatót és maxon zenét kezdtem hallgatni. Nemsokára felszálltunk. Éppen egy hangulathoz illő zenét hallgattam,mikor SMS-em jött.
*Jess, hol vagy? A bátyád idegbeteg, és Ashley is olyan szinten ki volt hogy nyugtatót kapott. Jinxx és Jake nem mutatja ki hogy mennyire idegesek, de azért valamennyire észre lehet venni rajtuk, magamról meg nem is beszélnék. Merre vagy? Ugye minden rendbe van? Tudom hogy az Alexandriás sztorid kitalált volt! Kérlek adj valami jelet magadról!
xxx: Andy*
Az üzenet olvasása közben sokszor könnyes lett a szemem. Nem akarom hogy miattam legyen bajuk, de egyedül akarok lenni, csak a barátnőimmel.
Mikor leszállt a gép azonnal kirohantam, megkerestem a csomagomat és kimentem.
-Na szép, észre sem veszel minket! - hallottam magam mögött Kitty-t.
-Csajok! - rohantam oda hozzájuk és szorosan megöleltem őket.
-Nem kell megfojtani! - kezdte azonnal Kitty.
-Na akkor elmondanád hogy miért nem Ash-el vagy?
-Persze.
Elkezdtem mondani az utóbbi pár napban történteket, és közben beültünk Hope kocsijába. Egészen addig meséltem míg nem értük el Kitty-ék házát.
-Szóval, most itt vagyok. - fejeztem be.
-Húú, ez nem olt egyszerű. - mondta Kitty beleélve magát a történtekbe. - De mindketten hibáztatok. Nézzünk sírós romantikus filmeket kukoricával?
-Az jó lenne. - mosolyogtam.
-De ez nem ér!! Alexandria nem halt meg! Nagyon is jól van! - duzzogott Hope.
-Nem ez volt a lényeg. - túrta össze Hope haját Kitty.
-HÉÉ!!!
-Na jó, elég lesz! - szóltam rájuk. - Inkább menjünk filmet nézni!
Bevittem a cuccaimat, mind átöltöztünk pizsamába, csináltunk sok kukoricát majd elindítottuk a Szerelmünk Lapjait. Lányos estének ígérkezett, de untuk a filmet, ezért kukoricával kezdtük egymást dobálni. Miután elfogyott a kukorica párnával gyilkoltuk egymást, ameddig el nem fáradtunk, végül Kitty franciaágyán 3-man keresztbe-kasba elaludtunk...

6. rész

~Andy szemszöge~

Nem tudom mi ütött belém... Nem tudom miért, de megcsókoltam Jess-t! Mikor odaköltözött hozzánk, már akkor is tetszett. Most hogy Ash kórházban van Jess-nek már nincs meg az a boldog csillogás a szemében... Imádom Őt boldognak látni! Egyszerűen azt akartam hinni hogy ettől a csóktól boldog lesz... Fúj de romantikus lettem!! Blee. Mindegy ez van...
Ahogy megcsókoltam megszeppent, de valami furcsa ok miatt egy 5 másodperc erejéig visszacsókolt,majd elég durván ellökött magától.
-Ez mi a fasz volt?! - akadt ki teljesen.
-Figyelj, sajnálom! Nem tudom mi ütött belém... - dobtam be az aduász dumát.
-Akkor meg minek smároltál le csak úgy random? Eszednél vagy? Miért kellet ez az egész?
-Mondtam hogy nem tudom mi ütött belém. Csak felejtsük el ezt az egészet.
-Az lesz a legjobb. - biccentett egyet majd leült a TV elé és elkezdte nézni a Family Guy-t.
Szörnyű volt ez az egész... A csókunk alatt rájöttem hogy mindig is szerettem, és szeretem is! De persze neki Ashley kell...
Végső elkeseredésemben csak felejteni akartam, így elindultam megkeresni megkeresni valamelyik közeli bárt. Azonnal célba is vettem a pultot és iszonyú szinten elkezdtem inni.
-Hello szépfiú! Mit csinálsz Te itt egyedül? - ült le mellém egy örömlány.
-Most már nem vagyok egyedül. - villantottam felé egy 1000 W-os mosolyt amitől mintha egy kicsit is zavarba jött volna.
Egész este flörtöltünk majd meghívott magához, ahol mindketten kiélhettük mocskos vágyainkat...

~Jessica szemszöge~

Az Andy-vel való történések után valamit nem tudtam megemészteni. A csókunkat. Nem tudom elhinni hogy megtette... Főleg azt nem tudom elhinni hogy ezt megtettem Ash-el, aki még mindig kómában van! Egy álnok dög vagyok....
Egész este lelkiismeret furdalásom volt emiatt... Utálom magamat! Ráadásul Andy sem jött vissza azóta.... Szuper, egy kibaszott csók miatt 2 embert is megbántottam... De Ash még nem tud róla... Hogy mondjam el neki?! Utálom magam!
Reggel elég kialvatlanul keltem.... Egészen pontosan 11-kor... Fasza! Elindultam gyorsan fürödni ami lehet hogy az álmosság miatt de fél óra lett. Kiszálltam a kádból és magam köré tekertem a türcsimet, majd elindultam a szobába megkeresni a ruháimat, amikor csörögni kezdett e telefonom.
-Hállo, itt tessék! - vigyorogtam
-Aha, biztos. Csak azért hívtalak hogy gyere be a kórházba. Most! - mondta Christian.
-Úr isten! Baj van? Ugye nem halt meg? - riadtam meg.
-Ugyan, már! Minden rendbe van. Azért szólok mert nem tudtam mikor keltél, és mert Ash mondta hogy szóljak neked.
-Fel ébredt?
-Egy 10 perce. De ugyanúgy dumál, és idegesítő, szóval igazából nincs semmi baja. - nevette el magát.
-Indulok!
Miután leraktuk a telefont, azonnal elkezdtem készülődni, majd mikor késznek nyilvánítottam magamat és rohantam is. Az se érdekelt hogy egy idős házaspár előtt "raboltam" el a taxit, csak rohanta Ashley-hez. Ahogy beértünk a kórház elé kifizettem a taxist és rohantam a 10. emeletre. Mikor felértem azonnal Ash kórtermébe mentem, ahol Andy-n kívül mindenki ott volt. Épp röhögtek valamin, de Ash észrevett. Odaléptem hozzá és szorosan megöleltem.Éreztem ahogy pár könnycsepp végigfolyik az arcomon örömömben.
-Akkor mi nem is zavarunk tovább. -mosolygott Jake. Mikor a fiuk kimentem Ashley eltolt egy kicsit magától, belenézett a szemembe,majd megcsókolt. Vadul csókoltuk egymást egészen addig, míg el nem fogyott a levegőnk. Mikor elváltak ajkaink én törtem meg a csendet.
-Soha többé ne hagyj magamra! - suttogtam.
-Megígérem! - mosolygott,majd újra megcsókoltam.
-Jól  vagy?
-Most már hogy itt vagy, igen. - mosolygott.
-Na, mi megyünk is. Hagyunk titeket beszélni. - jött be mosolyogva Jinxx. - Ha bármi van, akkor hívjatok. Csövi!
-Sziasztok! - mondtuk.
Egész nap Ashley-vel voltam a kórházban. Próbáltuk megfejteni hogy ki volt az a fruska aki ezt tette Ash-el, de egy idő után feladtuk mivel tippünk sem nagyon volt. Sokat nevettünk, és egyszerűen próbáltuk elfelejteni azt ami történt. Mikor vége lett a látogatási időnek még akkor is alig bírtak kirakni Ashley-től és majdnem rám is hívták a biztonságiakat.
A hotelbe visszaérve Andy még mindig nem volt sehol. Kezdek komolyan aggódni. Tegnap óta nem hallottam Róla. Csak remélni tudom hogy nem csinált semmi hülyeséget.
Ilyen gondolatokkal feküdtem le, és bekapcsoltam valami jó kis figyelemelterelő zenét. De nem ment... Nem tudnám elviselni ha Andy-nek valami baja lenne... Főleg ha miattam történt...

~Andy szemszöge~

A kalandos éjszakám után nem bírtam volna visszamenni... Lementem a partra, néztem és csak gondolkoztam. Mindenen. Szeretem Jess-t, de ha neki Ashley kell akkor hagynom kell hogy vele legyen boldog. Viszont ezt Jess-nek nem szabad megtudnia. Nem tudhatja hogy szeretem. Viszont lehet miattam fognak szakítani. Baszd meg milyen hülye vagyok!
Már lement a nap is mikor felálltam és elindultam a kórházhoz. CC megírta hogy Ashley felébredt. Fogtam egy taxit. Mikor odaértem a sofőrnek dobtam egy kis pénzt és rohantam is fel.
-Elnézést uram, de vége a látogatási időnek. - szólt mogorván az egyik portás.
-Sajnálom, de csak egy perc. Nagyon fontos lenne!
-Nem kivételezünk. Az a "nagyon fontos dolog" biztos hogy ráér holnap is. Viszlát!
-Akkor bassza meg magát! - mentem ki.
Nem akartam visszamenni a hotelbe Jess-hez. Nem bírtam volna a szemébe nézni. Hirtelen ötlettől vezérelve a hátsó ajtóhoz mentem. Ott nem volt senki, így gondtalanul bemehettem. A terem ahova értem valami raktárféleség lehetett. Felkaptam egy köpenyt mintha doki lennék és elindultam Ashley-hez. Az embereken lehetett látni hogy nem tudják mire vélni hogy egy teletetovált doki rohan el mellettük. Amikor felértem kommandó módban mentem el Ashley kórterméhez, majd benyitottam.

~Ashley szemszöge~

Miután Jess elment bedugtam a fülhallgatómat és elkezdtem keresgélni a dalaim között. Nagy részt Korn van és Misfits. Elkezdtem kockúlni mert a rajongók is nagyon aggódtak. 10 óra körül egy fehér köpenyes Andy jött be.
-Doktor úr! De rég láttam magát! - mosolyogtam.
-Kussolj már be baszd meg! Észrevesznek még! - beszélt már majdnem suttogva.
-Oks. Amúgy mizu? Mi szél fújt ide, hol' madár se jár?! - tártam szét kezeimet drámaian.
-El kell mondanom valamit. Csak annyit ígérj meg, hogy nem fogsz Jess-re haragudni.
-Mi van? - kezdtem egyre idegesebb lenni. - Mi történt?
-Az van... - kezdte vakargatni a tarkóját kínosan lassan.
-Nyögd már ki!!
-Megcsókoltam Jess-t!...

5. rész

~Jessica szemszöge~

-Juuj, Ash veszünk fagyit? - kérdeztem mikor megláttam a fagyis standot.
-Hát persze! - mosolygott kissé fáradtan majd lassan megcsókolt.  Minden tökéletes lett volna de egy magas, hisztis hang közbe szólt.
-Te rohadék senki! - kiáltotta mire Ashley-vel elváltunk és azonnal lövést hallottunk. Az a szőke plasztikpicsa eltalálta Ash-t!!
-Ashley!!!!!! - Üvöltöttem.  - Ashely!! Úristen! Valaki hívja már azt a kibaszott mentőt!!!! Ash nem halhatsz meg! Szeretlek! Kérlek maradj velem!!! - mondtam és elájult.
Az emberek körénk gyűltek, Ash fejét a térdemre raktam és úgy zokogtam tovább.
-10 perc múlva itt lesz a mentő. - fogta meg a vállam egy kb 45 éves férfi.
-Köszönöm!
-Úristen! Tényleg lelőtték Ashley Purdy-t??! - jött egy csapat Army is zokogva. Bólintottam de látszott rajtuk hogy azt se tudják ki vagyok.
-Megkérdezhetem hogy te ki vagy? - szólalt meg az egyik, szőke lány.
-Jessica Coma. - És itt kifújt a beszélgetésünk.
Nemsokára megérkezett a mentő is. Stabilizálták Ash állapotát majd felrakták a hordágyra majd a mentőbe tolták.
-Hozzátartozó? - fordult felém az egyik mentős.
-A barátnője. - Bólintottam.
-Rendben akkor Ön velünk jöhet.  

Beszálltunk a mentőbe és elindultunk, közben a mentősök Ash vérzését próbálták megállítani.

-El tudja mondani hogy mi történt a barátjával?

-Csókolóztunk mikor egy hangos kiabálásra lettünk figyelmesek.... Odakaptuk a fejünket és egy szőke picsa lelőtte. - Kezdtem megint zokogni.

-Kisasszony, kérem nyugodjon meg! Bevisszük a barátját a műtőbe és az orvosok mindent megtesznek majd, Ön viszont maradjon a portánál, értesítjük a rendőrséget.

-Oké.

Beértünk a kórházhoz és Ashley-t el is tolták műteni, hozzám meg rendőrt hívtak.

-Jó napot!

-Jó napot! Ön barátja Mr Purdy?

-Igen.

-Elmondaná mi történt pontosan?

Újra elmondtam az egész történetet, a támadóról részletes személy leírást is tudtam adni, amit jegyzeteltek és fel is vettek. Miután elmentek a portástól megtudtam hogy Ash a 10. emeleten van. Még műtik. Azonnal felrohantam és olyat hallottam amit soha az életben nem akartam...

-Hozzanak vért! Leállt a szíve! Újraélesztés 3, 2, 1...

-Uram isten! - suttogtam és sírva lerogytam az egyik székre. Eszembe jutott hogy valakit fel kéne hívnom, aki mindig tud nekem segíteni... Hál' istennek már a 2. csengetésre fel is vette.

-Szeva Jess, mizu? Ugye Purdy vigyáz rád?

-Christian... - sírtam még jobban.

-Jézusom, mi a baj? Mi történt?

-Ash-t lelőtték. Most műtik.. Azonnal gyertek ide!

-Indulunk! - csapta le a telefont és ebben a pillanatban lépett ki egy nővér a műtőből.

-Elnézést, hogy van Ashley?

-Kisasszony, a barátja állapotát sikerült stabilizálnunk. Most viszont rohannom kell! -és sietett is tovább.

Lerogytam a székre és csak sírtam. Boldog voltam! Mindenem megvolt és boldogak voltunk Ashley-vel! Most meg mindketten itt lebegünk élet s halál között. Az érzés, hogy akit a legjobban szeretek az bármelyik percben, bármelyik pillanatban meghalhat az iszonyú pocsék! Egyszerűen elviselhetetlen ez az érzés... Szörnyű a tudat hogy Ashley nélkül mennyire egyedül érzem magam...

Újra elkezdtek folyni a könnyeim, egyre több és egyre sűrűbben... Nem akarom elveszíteni! Egyszerűen nem tudom elképzelni az életemet nélküle!

Nem tudom mennyi ideje tanakodtam, mikor végre kinyílt a műtő ajtaja és az orvosok kitolták Ash-t. Bőre sápadt volt, majdnem ugyanolyan mint amilyen a fal is. Ajkai ki voltak száradva. szeme be volt csukva. Szörnyű így látni, de mégis boldogsággal tölt el hogy életben van.

Ash-t betolták az egyik kórterembe majd ráraktak egy csomó gépet és infúziót is.Amint kiléptek az orvosok a főorvost meg is támadtam.

Doktor úr! Jó estét! Hogy sikerült a műtét? Ugye túl fogja élni?

-Nyugodjon meg kisasszony! A fiatalember nagyon szerencsés volt ma este. A lövedék a szívétől 2 centire fúródott a testébe. Meg tudtuk menteni az életét! Valószínűleg egy ideig  még kómában lesz de fel fog épülni! - mosolygott fáradtan.

-Nagyon szépen köszönöm! Be lehet menni hozzá?

-Természetesen. Viszont látásra! - indult el.

Azonnal bementem a kórterembe és odamentem Ashley-hez. Mellkasa szabadon volt, és elég vastagon be volt kötözve, de belőle egy csomó gép és vezeték lógott ki. Odahúztam hozzá az egyik széket és leültem. Az esti félhomályban néztem nyugodt arcát. Hirtelen felindulásból cserepes ajkait bekenten szöllőzsírral. Nem tudom miért de így sokkal élettel telibb volt az arca. Hirtelen rezegni kezdett a zsebemben lévő telefon. Megnéztem és a a bátyám írt.

*Jess!

Fél óra múlva szál fel a gépünk Los Angelesből! Nem tudom pontosan h mikor érkezünk, viszont azonnal odamegyünk. Rendben? Add meg a kórház nevét és h melyik emelet hanyas szoba. Sietünk ahogy tudunk! Kitartás!

xxx: Christian*

Gyorsan visszaírtam hogy pontosan hova kell jönniük. Lehajtottam a fejemet és bedugtam a fülesemet, és elkezdtem zenét hallgatni. Nem tudtam elaludni, csak figyeltem a nyugodtan alvó Ashley-t... Ahogy figyeltem békésen nyugvó testét hirtelen kiment az álom a szememből. Egész sokáig virrasztottam az ágy mellett végül a fejemet az ágyra raktam és elaludtam...

Reggel mikor kinyitottam az ágy körül 4 fekete alak volt. Azonnal fölismertem őket és odarohantam a bátyámhoz.

-Neked is szia Jess! Hogy van Ash?

-Az orvosok annyit mondtak hogy a lövedék a szívétől 2 centire fúródott bele a testébe. Épphogy meg tudták menteni az életét... - hajoltam el és a többieket is végig ölelgettem.

-Értem.

-Mikor jöttetek?

-Olyan 1-2 órája érkeztünk. - mosolygott Jake.

-De te hogy vagy? - fürkészett végig Jinxx.

-Most hogy itt vagytok már valamennyire jobban. - mosolyogtam erőltetetten. 

-Gyere, egyél egy kicsit! - mosolygott Andy és elővett egy tál kínai kaját (????).

-Kínai? Komolyan?

-Gyorsan beugrottunk Kínába is. Baj?! - röhögött Chris.

-Dehogyis. - legyintettem. - Rohadt éhes vagyok!

Elkezdtem enni, közben Ash idióta történeteit meséltük egymásnak,mert miért ne alapon, és abban reménykedve hogy mint valami elbaszott tündérmesében fel fog ébredni. De nem..

-Jess, akkor most csókold meg, hátha. - kezdte újra Jinxx.

-Ajj már! Hülye vagy! - álltam fel.

-Héé! Ez csúnya volt!

Odamentem Ash-hez és megpusziltam a száját. Semmi. Ott feküdt mozdulatlanul és semmire nem reagált. Igaz hogy a fiuk elterelik a figyelmemet erről az egészről, de minden másodpercben rettegek attól hogy Ash meghal... Erősnek mutatom magam,mert nem akarok a többiek előtt összeomlani... Visszamentem a srácokhoz és tovább beszélgettünk... Mindenki szemében látni lehetett az aggodalmat, a félelmet és nem utolsó sorban a szomorúságot. Mindenki erősnek mutatja magát, ugyanakkor mindenki most a legsebezhetőbb.

Egész nap bent voltunk Ashley-vel de 9 körül már a fiuk is álmosak voltak.

-Ajj gyere már Jess! Muszáj lesz aludnod is egy kicsit! - kezdte úgy ötödjére Christian.

-Még elköszönök Ash-től!

Gyorsan odalépetem hozzá és megszorítottam a kezét, majd megpusziltam ajkait. Elindultam Christian-nal és kimentünk a kórházból. A srácok ugyanabban a hotelbe vettek ki pár szobát ahol mi is.

-Figyi Jess. Az a helyzet hogy kevés volt a szoba így Andy-nek veled kéne aludnia ha nem baj.

-Persze hogy nem. - mosolyogtam.

Igazából mindannyiukat bátyámnak tekintem... Régebb Ashley-t is... Bár nem tudom hogy hogy szerethettem belé, de mindegy is... 

Bementünk Andy-vel a szobánkba és gyorsan el is mentem fürödni. Mikor végeztem Andy valami idióta filmet nézett a TV-ben.

-Mi ez? - ültem le hozzá.

-Penge. Egyik legjobb film.

-Nem hiszem. -húztam a számat.

-Ezért megkapod a magadét! -mondta és felemelt.

Rádobott az ágyra majd fölém mászva iszonyatosan elkezdett csikizni.

-ANDYYYYY!! - sikitottam. - Hagyd már abba!! ÁÁÁÁ!!

Egyre jobban csikizett majd hirtelen abba hagyta.

-Elfáradtam.

-Te?! - lihegtem.

-Nehéz meló a csikizés. Főleg ha téged kell csikizni.

-Na szép mondhatom! - nevettem fel hitetlenül.

Andy elkezdett egyre jobban fürkészni a jég kék szemeivel... aztán még jobban maga alá húzott,megfogta a derekamat aztán olyat tett amit sosem hittem volna... Megcsókolt!!!...

4. rész 2/2

~Jessica szemszöge~

Ahogy hazaértem Jinxx elvette tőlem a táskáimat Ashley meg kilökött az ajtón mert nem akarja lekésni a gépet. Milyen gépről van szó?! Lemaradtam valamiről amiről tudnom kéne? Hagytam hogy Ash belökjön a kocsiba és hátulra berakja a két giga bőröndöt. Miután végzet beült mellém, CC a kormány elé, Andy meg az anyós ülésre. Elindultunk a házunk elől, miközben Jake és Jinxx vadul integettek közben meg az üvöltözték hogy jó utazást. Tényleg le vagyok maradva!
-Srácok, hova megyünk? És mért nem tudok semmiről?
-Akkor nem lenne meglepetés!Majd meglátod! - vigyorogtak rám.
-De aztán vigyázz magadra! És Ash-re is! - röhögött CC. - De főleg magadra!
-Hééé!Ezt most mért? Azt hittem szeretsz? - szomorkodott az én "érett" barátom.
-Tudod hogy szeretlek, de a húgomat azért jobban - röhögött a bátyám.
Az út többi része viszonylag szótlanul telt, bár én egyfolytában Ash-t idegesítettem azzal hogy hova megyünk, amit a végére a fiúk is meguntak így keletkezett egy kisebb parázs vita aminek a végén már azt sem tudtuk hogy min veszekszünk. Mikor a repülőtérre értünk Ashley megvette a jegyeket, a fiúk meg behozták a cuccokat.
-Na akkor mi lépünk is. Érezzétek jól magatokat, pihenjetek sokat, és vigyázzatok magatokra! - mosolygott Andy.
-Így van és Ash, vigyázz a húgomra. És rajtatok tartom a szemem! - mutatta az hogy Ő pedig nagyon fog ránk figyelni, pedig még csak ott sem lesz.
-Vettem a lapot, szevasztok! - intett.
Gyorsan megöleltem Andy-t majd a bátyámat is. Mikor kimentek egymásután vagy 5 járatot mondtak be, mi meg elindultunk az egyik kapuhoz. Gyorsan lecsekkoltunk és fel is szállhattunk a gépre. 20 perc múlva fel is szállhatott a gép. Ashley-vel mindketten szinte egyszerre raktuk be a fülhallgatónkat és egész végig zenét hallgattunk. Nem tudom mennyi ideje mentünk már de elnyomott az álom és csak akkor ébredtem fel amikor Ash felébresztett hogy megérkeztünk és le kéne szállni a gépről. Gyorsan lekászálódtunk majd a csomagjainkért mentünk ami egy laza 10 perc alatt meg is lett. Amikor megtudtam hogy hol vagyunk azonnal Ash nyakába ugrottam. Eljöttünk Hawaii-ra nyaralni! Azonnal be is zsongtam, de nagyon fáradt is voltam, tehát megbeszéltük hogy ma csak a szálódában pihenünk. Mikor egy rövidebb taxizás után a szállodához értünk már este 9 volt de én totál happy voltam hogy itt vagyunk mi ketten. Csak Ashley meg én.
Ash bejelentkezett majd elindultunk a szobánkba. Egyszerűen gyönyörű volt az egész, minden passzolt egymáshoz. Lepakoltunk és gyorsan lefürödtünk, majd beledőltünk az ágyba és hamar el is aludtunk.
Másnap reggel az izgatottság miatt hamar felkeltem. Ash még aludt de mikor félretűrtem pár kósza tincsét azonnal felébredt, és rám nézett azokkal a gyönyörű barna szemeivel, aminek nem tudtam ellenállni. Soha.
-Jó reggelt szépségem! - csókolt meg még mindig egy kicsit fáradtan.
-Neked is szívem! - mosolyogtam.
-Nagyon nem bírsz magaddal, ugye?! - mosolygott kómásan.
-Nem nagyon. Már vonz a tengerpart.
-Kibírod még egy picit? Álmos vagyok, meg ennem is kéne.
-Energia ital, gyros. Ezek meg vannak a parton. Még valami probléma?
-Ahhjj... - nyújtózkodott - Nincs. Gyere, készülődjünk! - pattant ki azonnal.
Gyorsan felöltöztünk, felvettem a fekete bikinimet, rá egy rövid nadrágot, meg a kedvenc fekete keresztes trikómat, közben Ash felvette az úszónadrágját és rá egy pólót majd indultunk. Lementünk a partra ahol két napozóágyat le is foglaltunk. 20 percen keresztül feküdtünk, és próbáltunk felébredni, majd vettünk gyrost meg energia italt és vissza feküdtünk.
-Jössz fürdeni? - mosolyogtam rá miután mindketten megreggeliztünk.
-Fel vagy pörögve! - tápászkodott fel. Megfogta a kezem és így indultunk el a víz felé. - És ezt tekintetbe véve én sem leszek könyörületes. - ezzel a mondattal belevágott a tengerbe.
Röhögve jöttem a felszínre, és azonnal elkezdtem Őt keresni. Sehol nem volt de egyszer egy Ash-cápa bukkant fel a víz alól és levitt engem is. A víz alatt Ashley megcsókolt. Ez volt életem legszebb csókja! A vízfelszínre érve, magunkhoz hűen, elkezdtünk ökörködni. Egymást akartuk bele fojtani a vízbe, meg fröcsköltünk a többi ember legnagyobb örömére. Másfél órát pancsoltunk a vízben önfeledten majd kiszálltunk. Miután kellően megszáradtunk (és a hajunk is göndör lett) felmentünk a hotelbe.
-Kivagyok!- dőltem le az ágyra.
-Örömmel láttam hogy elfáradtál. - hajolt fölém Ash majd megcsókolt.
-Ne reménykedj! - fordítottam a helyzetünkön és így én ráültem a csípőjére.
-Nem fáradtál még el? - mosolygott sejtelmesen. - Ezen segíthetek!-ezúttal Ő fordított a helyzetünkön és Ő volt felül. Megcsókolt, majd a nyakamat halmozta el csókokkal.Alig kaptam levegőt, de el kellett Neki mondanom.
-Ash, várj egy kicsit.- suttogtam.
-Mi a baj? - hajolt el egy kicsit.
-Lenne valami, amit el kéne mondanom.
-Valami baj van?
-Nincs semmi baj... Csak hát én még... Szóval... Na, érted, nem?!
-Nem nagyon.
-Szóval az van hogy... - nyeltem egy hatalmasat. - ...én még szűz vagyok. És félek.
-Jajj szívem! - csókolt meg. - Semmi baj. Ha nem akarod akkor ráér és...
-Nem, igazából én is szeretném, de ezt tudnod kellett.
-Óvatos leszek! De akkor ha én vagyok az első akkor mély nyomot szeretnék hagyni benned! -csókolt meg ismét.
Lassan elkezdte levenni rólam a pólómat, majd szép lassan a nadrágomat is. Fehérneműben feküdtem alatta mikor levettem a pólóját és a hasát kezdtem simogatni. Megint megcsókolt, de éreztem ahogy remeg az ajka a gyönyörtől. Levettem Róla a nadrágját, majd Ő is az én melltartómat. Vadul megcsókolt és rámarkolt a mellemre,mire belenyögtem a csókunkba. Ashley leküzdötte rólunk a maradék ruhát is majd lágyan megcsókolt és elhajolt.
-Biztos?
-Biztos. - És meg csókoltam majd Ash behatolt mire egy nagyot nyögtem.
Egy kicsit megállt hogy ne legyen olyan kellemetlen és addig a nyakamat harapdálta majd egy idő múlva elkezdett mozogni bennem. Egyre érzékibb nyögéseket hallattunk mindketten majd a vége fele Ash gyorsabban kezdett mozogni. Éreztem hogy nem kell sok és végleg elmegyek. Nem sokára Ashley-vel egyszerre élveztünk el, majd zihálva mellém dőlt és átkarolt. Így a karjai közt aludtam el...

~Ashley szemszöge~

Jessica elaludt a karjaimban. Istenem milyen gyönyörű! Ez a nap is maga volt a mennyország, remekül éreztem magam. Ráadásul  most Jess valami isteni volt, még úgy is hogy neki én voltam az első. Próbáltam óvatos lenni, ugyanakkor arra is figyeltem hogy soha ne felejtse el. Nem tudom hogy mennyi ideje nézhettem már mikor kinyitotta gyönyörű szemeit és mosolyogva megcsókolt.
-Kipihented magad? - mosolyogtam Rá.
-Igen, de most viszont éhes vagyok! - nevetett.
-Akkor menjünk!
Mindketten felöltöztünk, rendbe raktuk a fejünket majd elindultunk. Ismertem a közelben egy nagyon jó éttermet és oda vittem Jess-t. Leültünk az asztalomhoz (igen, mondhatni ez az én asztalom) és megjelent a pincér. Felvette a rendelésünket és elsietett. Mi persze egész végig beszélgettünk meg hangoskodtunk, persze két "sötét lelkű rocker"-nek senki nem mer beszólni. Na mindegy. Viszonylag hamar megvacsoráztunk és indultunk vissza.
-Juuj, Ash veszünk fagyit? - kezdte megint Jess.
-Hát persze! - fogtam meg a derekát majd ráérősen megcsókoltam. Minden tökéletes lett volna de egy magad, hisztis hang közbe szólt.
-Te rohadék senki! - vinnyogta. Mikor elváltunk Jess-el lövést hallottam és a mellkasom bal oldalába éles fájdalom nyílalt. Odakaptam a kezem. Vérzett.
-Ashley!!!!!! - hallottam Jessica-t miközben összeestem. - Ashely!! Úristen! Valaki hívja már azt a kibaszott mentőt!!!! Ash nem halhatsz meg! Szeretlek! Kérlek maradj velem!!! - ez volt az utolsó dolog anit hallottam és minden elsötétült... Már nem éreztem semmit...