2015. május 16., szombat

6. rész

~Andy szemszöge~

Nem tudom mi ütött belém... Nem tudom miért, de megcsókoltam Jess-t! Mikor odaköltözött hozzánk, már akkor is tetszett. Most hogy Ash kórházban van Jess-nek már nincs meg az a boldog csillogás a szemében... Imádom Őt boldognak látni! Egyszerűen azt akartam hinni hogy ettől a csóktól boldog lesz... Fúj de romantikus lettem!! Blee. Mindegy ez van...
Ahogy megcsókoltam megszeppent, de valami furcsa ok miatt egy 5 másodperc erejéig visszacsókolt,majd elég durván ellökött magától.
-Ez mi a fasz volt?! - akadt ki teljesen.
-Figyelj, sajnálom! Nem tudom mi ütött belém... - dobtam be az aduász dumát.
-Akkor meg minek smároltál le csak úgy random? Eszednél vagy? Miért kellet ez az egész?
-Mondtam hogy nem tudom mi ütött belém. Csak felejtsük el ezt az egészet.
-Az lesz a legjobb. - biccentett egyet majd leült a TV elé és elkezdte nézni a Family Guy-t.
Szörnyű volt ez az egész... A csókunk alatt rájöttem hogy mindig is szerettem, és szeretem is! De persze neki Ashley kell...
Végső elkeseredésemben csak felejteni akartam, így elindultam megkeresni megkeresni valamelyik közeli bárt. Azonnal célba is vettem a pultot és iszonyú szinten elkezdtem inni.
-Hello szépfiú! Mit csinálsz Te itt egyedül? - ült le mellém egy örömlány.
-Most már nem vagyok egyedül. - villantottam felé egy 1000 W-os mosolyt amitől mintha egy kicsit is zavarba jött volna.
Egész este flörtöltünk majd meghívott magához, ahol mindketten kiélhettük mocskos vágyainkat...

~Jessica szemszöge~

Az Andy-vel való történések után valamit nem tudtam megemészteni. A csókunkat. Nem tudom elhinni hogy megtette... Főleg azt nem tudom elhinni hogy ezt megtettem Ash-el, aki még mindig kómában van! Egy álnok dög vagyok....
Egész este lelkiismeret furdalásom volt emiatt... Utálom magamat! Ráadásul Andy sem jött vissza azóta.... Szuper, egy kibaszott csók miatt 2 embert is megbántottam... De Ash még nem tud róla... Hogy mondjam el neki?! Utálom magam!
Reggel elég kialvatlanul keltem.... Egészen pontosan 11-kor... Fasza! Elindultam gyorsan fürödni ami lehet hogy az álmosság miatt de fél óra lett. Kiszálltam a kádból és magam köré tekertem a türcsimet, majd elindultam a szobába megkeresni a ruháimat, amikor csörögni kezdett e telefonom.
-Hállo, itt tessék! - vigyorogtam
-Aha, biztos. Csak azért hívtalak hogy gyere be a kórházba. Most! - mondta Christian.
-Úr isten! Baj van? Ugye nem halt meg? - riadtam meg.
-Ugyan, már! Minden rendbe van. Azért szólok mert nem tudtam mikor keltél, és mert Ash mondta hogy szóljak neked.
-Fel ébredt?
-Egy 10 perce. De ugyanúgy dumál, és idegesítő, szóval igazából nincs semmi baja. - nevette el magát.
-Indulok!
Miután leraktuk a telefont, azonnal elkezdtem készülődni, majd mikor késznek nyilvánítottam magamat és rohantam is. Az se érdekelt hogy egy idős házaspár előtt "raboltam" el a taxit, csak rohanta Ashley-hez. Ahogy beértünk a kórház elé kifizettem a taxist és rohantam a 10. emeletre. Mikor felértem azonnal Ash kórtermébe mentem, ahol Andy-n kívül mindenki ott volt. Épp röhögtek valamin, de Ash észrevett. Odaléptem hozzá és szorosan megöleltem.Éreztem ahogy pár könnycsepp végigfolyik az arcomon örömömben.
-Akkor mi nem is zavarunk tovább. -mosolygott Jake. Mikor a fiuk kimentem Ashley eltolt egy kicsit magától, belenézett a szemembe,majd megcsókolt. Vadul csókoltuk egymást egészen addig, míg el nem fogyott a levegőnk. Mikor elváltak ajkaink én törtem meg a csendet.
-Soha többé ne hagyj magamra! - suttogtam.
-Megígérem! - mosolygott,majd újra megcsókoltam.
-Jól  vagy?
-Most már hogy itt vagy, igen. - mosolygott.
-Na, mi megyünk is. Hagyunk titeket beszélni. - jött be mosolyogva Jinxx. - Ha bármi van, akkor hívjatok. Csövi!
-Sziasztok! - mondtuk.
Egész nap Ashley-vel voltam a kórházban. Próbáltuk megfejteni hogy ki volt az a fruska aki ezt tette Ash-el, de egy idő után feladtuk mivel tippünk sem nagyon volt. Sokat nevettünk, és egyszerűen próbáltuk elfelejteni azt ami történt. Mikor vége lett a látogatási időnek még akkor is alig bírtak kirakni Ashley-től és majdnem rám is hívták a biztonságiakat.
A hotelbe visszaérve Andy még mindig nem volt sehol. Kezdek komolyan aggódni. Tegnap óta nem hallottam Róla. Csak remélni tudom hogy nem csinált semmi hülyeséget.
Ilyen gondolatokkal feküdtem le, és bekapcsoltam valami jó kis figyelemelterelő zenét. De nem ment... Nem tudnám elviselni ha Andy-nek valami baja lenne... Főleg ha miattam történt...

~Andy szemszöge~

A kalandos éjszakám után nem bírtam volna visszamenni... Lementem a partra, néztem és csak gondolkoztam. Mindenen. Szeretem Jess-t, de ha neki Ashley kell akkor hagynom kell hogy vele legyen boldog. Viszont ezt Jess-nek nem szabad megtudnia. Nem tudhatja hogy szeretem. Viszont lehet miattam fognak szakítani. Baszd meg milyen hülye vagyok!
Már lement a nap is mikor felálltam és elindultam a kórházhoz. CC megírta hogy Ashley felébredt. Fogtam egy taxit. Mikor odaértem a sofőrnek dobtam egy kis pénzt és rohantam is fel.
-Elnézést uram, de vége a látogatási időnek. - szólt mogorván az egyik portás.
-Sajnálom, de csak egy perc. Nagyon fontos lenne!
-Nem kivételezünk. Az a "nagyon fontos dolog" biztos hogy ráér holnap is. Viszlát!
-Akkor bassza meg magát! - mentem ki.
Nem akartam visszamenni a hotelbe Jess-hez. Nem bírtam volna a szemébe nézni. Hirtelen ötlettől vezérelve a hátsó ajtóhoz mentem. Ott nem volt senki, így gondtalanul bemehettem. A terem ahova értem valami raktárféleség lehetett. Felkaptam egy köpenyt mintha doki lennék és elindultam Ashley-hez. Az embereken lehetett látni hogy nem tudják mire vélni hogy egy teletetovált doki rohan el mellettük. Amikor felértem kommandó módban mentem el Ashley kórterméhez, majd benyitottam.

~Ashley szemszöge~

Miután Jess elment bedugtam a fülhallgatómat és elkezdtem keresgélni a dalaim között. Nagy részt Korn van és Misfits. Elkezdtem kockúlni mert a rajongók is nagyon aggódtak. 10 óra körül egy fehér köpenyes Andy jött be.
-Doktor úr! De rég láttam magát! - mosolyogtam.
-Kussolj már be baszd meg! Észrevesznek még! - beszélt már majdnem suttogva.
-Oks. Amúgy mizu? Mi szél fújt ide, hol' madár se jár?! - tártam szét kezeimet drámaian.
-El kell mondanom valamit. Csak annyit ígérj meg, hogy nem fogsz Jess-re haragudni.
-Mi van? - kezdtem egyre idegesebb lenni. - Mi történt?
-Az van... - kezdte vakargatni a tarkóját kínosan lassan.
-Nyögd már ki!!
-Megcsókoltam Jess-t!...

2 megjegyzés: