~CC szemszöge~
Mikor tudatosult bennem hogy ezt Ash komolyan gondolja lerogytam az egyik babzsák fotelra. Jessica elterült az ágyon és elkezdte nyomogatni a telefonját.
-Jess, ideadod a laptopodat?
-Minek?
-Mert nincs itt a telefonom bazdmeg!
-Ott van. - forgatta a szemét.
Odanyultam a laptopért majd az ölembe raktam és bekapcsoltam. Gyorsan betöltött a Facebook és Ash szinte azonnal rám írt.
*Azért vagytok bezárva hogy kibéküljetek és nem azért hogy kockuljatok!*
*És?!*
*Muhahaa!!*
Ennyi. Kihúzta a netet és nincs wifink.
-Neked is írt Ash? - kérdeztem meg.
-Ja.
Még szerencse hogy Jess letöltött játékokat...
Már 2 órája be vagyunk zárva Jess-el de szinte egyáltalán nem beszéltünk. Lassan kajás vagyok és szomjas is vagyok. A laptopot most rakom fel tölteni de nincs áram.
-Ne probálkozz, Ash írta hogy lekapcsolta az áramot. - szólalt meg Jess.
-Ezt nem hiszem el!
Ezután mindketten hallgattunk. Nem tom mennyi idő telhetett el mikor elkezdtem az egyik haverom bandájának a dalát dúdolni, és Jess elkezdte énekelni...
* Here we are at the end of the road
A road that’s quietly caving in
Come too far to pretend that we don’t
We don’t miss where we started
Looking back, I see a setting sun
And watch my shadow fade into the floor
I am left standing on the edge
Wondering how we got this far
How we got this far
They left us alone, the kids in the dark
To burn out forever or light up a spark
We come together, state of the art
We’ll never surrender the kids in the dark
So let the world sing
What a shame, what a shame
Beautiful scars on critical veins
Come together, state of the art
We’ll never surrender the kids in the dark
The kids in the dark...*
Miután elénekeltük a dalt elmosolyodtunk majd Jess megszólalt.
-Nem is tudtam hogy szereted az All Time Low-ot.
-Jóban vagyok a banda tagjaival. Egyszer elvittek koncertre is. - mosolyogtam ahogy eszembe jutottak az emlékek.
-Egyik kedvenc bandám. Miért nem montad?
-Nem kérdezted.
-Bunkó vagy!
-Te meg egy hülye tini vagy.
-Csak 11 évvel vagy idősebb!
-Tehát mondhatom hogy hülye tini vagy!
-Már miért lennék az?!
-Láttad már a kezed?! - akadtam ki.
-Ahhjj már megint ez?
-Igen, képzeld! Hogy tehetted ezt?
-Te meg képes voltál felpofozni!
-Tudom, és sajnálom... De egyszerűen nem tudom mi ütött belém... Nem bírtam elviselni hogy ezt tetted magaddal és mérges lettem hogy ezt nem láttam előre és nem tudtam segiteni neked és a dühömet rajtad töltöttem ki. Borzalmas báty vagyok. - fejemet a kezeimbe temettem. Nehéz kimondani de ez volt az igazság.
-Ez nem igaz. - mondta Jess halkan.
-Pedig így van.
-Nem is. - felállt és idejött hozzám majd megölelt. - Régebben is csináltam, te erről nem tehetsz! Csak pont így jöttek össze a dolgok hogy már nem tudtam mit csinálni a felgyülemlett bánattal...
-Mi a baj?
-Már megoldottam! - kacsintott.
-Tehát már nem téma?
-Nem nagyon.
-És tuti nem mondod el?
-Szerintem igen! Na ölelj meg te bunkó! - nevetett majd elém jött és megölelt. Szorosan megöleltem. Annyira örülök hogy nem utált meg végleg...
Hirtelen kattant a zár és Ash rohant be, aki beszállt az ölelkezésbe.
-Azt hittem hogy majd kaját is kell behoznom nektek. - nevetett Ash.
-Ash bazdmeg! - mordultam rá.
-Te normális vagy?! Eszement idióta! - csapta fejbe a húgom.
-Naaaa! Nézzétek már a jó oldalát! Végre kibékültetek!
-Köszi szívem! - csókolta meg Jess Ash-t.
-Mondtam hogy ne legyen elöttem nyáladzás!
-Nyugi van már! - ölelt meg Ash.
~Jessica szemszöge~
~1 hét múlva~
Épp a suliban ülök matek órán és elunom az életemet. Mi értelme a mateknak?! Tudok számolni...
Lehajtottam a fejem és szunyókáltam egy kicsit és ekkor végre megszólalt az isteni áldás. Az elsők között voltam akik elhagyták a termet. A szekrényemhez mentem és mindent ami kellett kivettem és beraktam a táskámba. Becsuktam a szekrény ajtót és enyhe szívbajt kaptam mert ott volt mögötte Isaac.
-Szia! - köszönt.
-Basszus Isaac! A szívbajt hoztad rám!
-Sorryka. - nevetett. Isaac egyébként egy jó haverom akivel általában koncertekre járunk és jól bebaszunk. Ilyenkor olyan sokat lehet vele hülyülni! Amugy egy kedves, jófej srác, de inkább a haverjaival van. - Hallod jövőhéten Hollywood Undead koncert lesz itt a közeli klubba. Megyünk?
-Alap. - nevettem.
-Oké, akkor majd beszélünk. Csoki!
-Hali!
Elindultam kifele ahol a kocsi mellett Andy várt. Ami azért volt fura a mert nem beszélünk a múltkori óta.
-Hali! - köszöntem.
-Szia! Ma senki nem ért rá szóval gondoltam én jövök érted. - mosolygott.
-Nekem okés.
-Elmegyünk kávézni?
-Mehetünk.
Mindkettn beültünk majd elindultunk. Andy valami rohadt gyorsan vezetett és nemsokára oda is értünk az egyik legjobb kávézóba. Kiszálltunk majd bementünk. Miután a pincér felvette a rendelést Andy belekezdett.
-Figyelj, a múltkoriakat meg kéne beszélni... Ez így nem állapot hogy kerülgetjük egymást és harag van... - mondta Andy.
-Teljesen egyet értek. De múltkor megbeszéltük hogy elfelejtjük.
-Így van, de utánna én kevertem a szart, én mondtam el Ashley-nek, miattam rohantál el, miattam vágtad magad, miattam szöktél el, és miattam lett mindenki idegroncs... - mondta és hangjában érződött hogy igazán dühös magára.
-Nincs semmi baj! - mosolyogtam rá és közben kihozták a kávékat és a sütiket. Nyami. - Már megtörtént, nem tudjuk máshogy csinálni. De minden rendben lett, Ashley-vel is, Christian-nal is kibékültünk, a kezem meg majd meggyógyul.
-Tudom, de akkor is sajnálom.
-Nem kell. Minden rendben. De együnk, éhes vagyok! - ezen mindketten nevettünk majd nekiálltunk elfogyasztani a laza "uzsonnánkat" és közben egy nagyon sokat hülyültünk.
Miután fizettünk hazafelé vettük az irányt. A kocsiban a kedvenc dalaink szóltak és azokat énekeltük. Látszott rajtunk hogy már túlléptünk azon a csókón, de miért érzem úgy hogy Andy igazából még nem lépett túl rajta?
Mikor hazaértünk már mindenki otthon volt. Péntek lévén sörözgettek meg hülyültek, de látszóan nagyon meglepődtek h Andy-vel együtt nevetve megyünk be az ajtón.
-Gyerekek, miről maradtunk mi le? - kérdezte Jake.
-Semmi, csak megbeszéltük a dolgokat és minden rendben. - mosolyogtam.
-Gyertek, ennek örömére iszunk! - mondta a bátyám majd kivett még 5 sört és gyorsan kevert nekem egy vodka almát, mivel tudja hogy nem rajongok a sörért.
-Szia szívem! - csókoltam meg Ash-t.
-Szia! - köszönt miután elváltunk. - Gyere, ülj ide. - mondta és az ölébe húzott.
Christian odaadta az italomat amit nagyon finoman kevert össze. Miközben ittunk egyre jobb lett a hangulat nekem viszont elég volt a második pohár.
-Felmentem aludni. - suttogtam Ash-nek majd adtam neki egy puszit és felmentem.
Bementem a fürdőszobámba, levetkőztem majd beálltam a zuhanyzóban. Egyre jobban aggaszt hogy nem jött meg már egy hete...
Basszus, lehet Ashley elfelejtette mikor kibékültünk!!
Azonnal kiszálltam a zuhanyzóból, felöltöztem és lerohantam. A srácok felém fordultak de rohadt gyorsan vettem fel a cipőmet és a pulcsimat fogva rohantam a közeli patikáig. Mikor beértem kértem egy terhességi tesztet, de miközben a nő odaadta úgy nézett rám mint valami ribancra. Kifizettem majd rohantam haza, becsaptam az ajtót, lerugtam a cipőmet majd rohantam fel mint valami elmebeteg és azon reménykedtem hogy késsen és ne legyen baj...
~CC szemszöge~
-Srácok, Jess-nek meg mi baja megint? - kérdezte Andy döbbenten mikor Jess berontott a házba és felviharzott.
-Nem tudom, de megnézem. - szólt Ash, de megállítottam.
-Hagyjad! Megyek én, lehet neked nem mondaná el. - szóltam.
-Biztos? - kérdezte Ash óvatosan.
-Biztos. Ő a húgom, ilyenkor elég nehéz bírni vele. - mondtam és felindultam.
Ahogy beértem a szobájába nem láttam így benyitottam a fürdőszobába ahol a földön ülve zokogott.
-Jesszusom Jess! Mi a baj? - ültem le mellé majd megöleltem, de nem mondott semmit csak a vállamba zokogott. 10 perc múlva elhajolt és már nem sírt annyira.
-Jessica, elmondod mi a baj? - felnézett rám bűnbánóan és halkan megszólalt:
-Terhes vagyok...
