Sziasztok!:D Bazi nagy késéssel, de sikerült befejezni a részt! Remélem tetszeni fog és hogy hagytok magatok után nyomot komment formába^^
~Jessica szemszöge~
Túlestem rajta. Kész. Vége. Már nem vagyok kismama. Csak egy lelketlen gyilkos...
Nem rég fejeztük be a beavatkozást. Annyira ijesztő volt az egész... Már lassan egy órája fekszem a szobában egyedül a csendben és a plafont figyelem. Hiányzik a régi gondtalan életem. Újra boldog akarok lenni Ashley-vel.... Miért kellett elrontanom?! Utálom magam!
Nem tudom mennyi ideje marcangolom így magam de benyitottak a szobába és megláttam Hope-ot és Kitty-t.
-Szeva csajszii! - mondták majd iderohantak és megöleltek.
-Sziasztok. - erőltettem magamra egy halvány mosolyt. Olyan jó hogy ők itt vannak mellettem.
-Hogy vagy? - kérdezte kedvesen Hope.
-Szarul.
-Gondoltuk. - mosolygott kedvesen. - Hoztunk fagyit.
-Nem hiszem hogy feldobna.
-Ez esetben megesszük mi. - röhögött fel gonoszan Kitty.
-Azt nem mondtam. Na adjátok ide. - nevettem fel. Ez volt az első hogy tényleg boldognak éreztem magamat azóta...
-Naa véégre hogy mosolyogsz! - nevettek fel, majd Hope odaadta a fagyimat. Yoghurt-alma. Nyami!
-Amúgy beszéltél már a bátyáddal? - komolyodott meg Kitty.
-Nem. - hajtottam le a fejem és a fagyimat kezdtem megfigyelni. Ash egész nap hívogatott legalább 20 hangüzenetet hagyott és 10 SMS-t írt. De egyiket se néztem meg. Szeretem Ashley-t de most ez az egész... Nem tudom hogy mit csináljak. A bátyámmal se beszéltem tegnap óta pedig 10x ő is biztos hívott. - Nem, még nem beszéltem vele. - mondtam miközben elkezdett rezegni a telefonom.
-Emlegetett szamár. - mosolyodott el Kitty, mire elkezdtem mutogatni hogy ne vegye fel, de mire jó egy legjobb barátnő ha nem arra hogy leszarja amit mutogatok?! - Szia CC! Kitty vagyok. - mondta neki Kitty. Csönd volt majd megint Kitty szólalt meg. - Persze, adom. - mosolygott még mindig, majd odanyújtotta nekem a telefont. Elvettem és nagy kínok közepette a fülemhez szorítottam és beleszóltam.
-Szia Christian.
-Jess! Eddig mi a bánatért nem bírtad felvenni? He? Tudod mennyire aggódtam érted?
-Bocsi. - motyogtam.
-Jajj te! - mondta lemondóan. - Hogy vagy?
-Őszintén? Szarul. Mintha nem lennék egész. Ráadásul egy gyilkos vagyok. - sírtam el magam újra. Hope leült az ágyamra és fél karral átölelt.
-Hülye vagy! Ez volt a helyes döntés. De el kellett volna mondani Ash-nek is. Dührohamai vannak. Azt hiszi el akarod hagyni és azért vagy vele olyan távolságtartó.
-Ez nem igaz! Szeretem! Nem akartam ezt! Nem akarom elhagyni!
-Én ezt tudom, meg mindenki más is, ő meg csak szimplán hülye. Mikor haza jössz legyél egy kicsit sokkal többet vele, érezze hogy szereted. Ezt viszont nem fogom neked tovább magyarázni mert van két barátnőd és én ehhez nem értek. - nevetett fel.
-Oké. - mosolyogtam.
-De nekem mennem kell, Ash észrevette hogy beszélek valakivel és úgy sejti te vagy aztán itt fog nekem vinnyogni.
-Szerintem ebből a mondatból már kitalálhatta.
-Nem hallotta. A wc-be bújtam.
-Hülyee!
-Na de mennem kell. Szia! Vigyázz magadra és ne depizz nekem!
-Okcii. Szia! - és lerakta, ezzel együtt ki is kapcsoltam a telefonomat, mivel senkihez sincs kedvem.
-Minden rendben? - kérdezte Hope.
-Persze. De itt feküdni annyira unalmas. Kimegyünk a parkba sétálni? - kérdeztem mikor kopogtak, majd benyitott az orvosom.
-Jó napot Coma kisasszony. Hogy van?
-Jó napot doktor Úr. Tökéletesen vagyok. Azt szeretném kérdezni hogy ma haza mehetek?
-Ahhoz elvégzünk pár vizsgálatot, és ha minden rendben lesz akkor természetesen haza mehet akár ma is. Addig lennének szívesek kifáradni? - fordult a barátnőim felé.
-Természetesen. - mondták és kimentek...
A doki 3/4 órán át vizsgált mindenfélét majd kiment és azonnal bejöttek Kitty-ék.
-Na? - kérdezték.
-A doki szerint ma már haza is mehetek de még van egy kis dolga. - mosolyogtam boldogan, hogy végre megszabadulhatok a kórház jellegzetes szagától és kinézetétől.
Lassan elkezdtük minden dolgomat összepakolni és már majdnem kész voltunk mikor a doktor úr hozta a papirokat amin az állt hogy saját felelősségel hagytam el a kórházat. Befejeztük a pakolást majd mintha üldöznének olyan sebességgel hagytuk el a kórházat.
-Csajok, ma nem alhatok ott valamelyikőtöknél? - kérdeztem immár a kocsiban űlve.
-Persze. De beszélned kell Ashley-vel. Biztos nagyon kivan. - mondta Kitty.
-Majd holnap személyesen beszélek vele. Meg addig kitalálom hogy mit mondjak neki. - húztam el a számat.
-Rendben, akkor ma nállam alszol. Mit csináljunk? - vigyorodott el Kitty.
-Nem megyünk el a közeli romkocsmába? - vigyorodtam el ördögien.
-Vagy inkább kiparodizálunk egy szar filmet otthon. - szólalt meg végre Hope is.
-Na ez egy nagyon jó terv! - helyeselt Kitty is.
-Végülis ez se rossz ötlet. - értettem eggyet.
Kitty-hez érve azonnal nekiláttunk a kaja megcsinálásának, majd egy Adam Sandler filmet választottunk és azzal szorakoztunk míg el nem aludtunk.
Másnap egymás hegyén hátán fekve ébredtünk, körölöttünk popcorn és chips darabok hevertek.
-Nem tudom kinek a lába ez, de vigye el a fejemtől! - motyogtam álmosan. Amint a láb eltünt aludtam volna vissza mikor Hope megszólalt.
-Basszus! Jess baj van!
-Mi történt?
-Ashley.
-Mi van vele?
-C.C. írt hogy Ashley tegnap elment mert kiakadt és mocsár részegen ment haza, Christian szerint lehet hogy drogozott. - mondta aggodalmasan mire azonnal felébredtem.
-Mi van?! - akadtam ki.
Azonnal felöltöztünk és indultunk hozzánk...
