5. rész

~Jessica szemszöge~

-Juuj, Ash veszünk fagyit? - kérdeztem mikor megláttam a fagyis standot.
-Hát persze! - mosolygott kissé fáradtan majd lassan megcsókolt.  Minden tökéletes lett volna de egy magas, hisztis hang közbe szólt.
-Te rohadék senki! - kiáltotta mire Ashley-vel elváltunk és azonnal lövést hallottunk. Az a szőke plasztikpicsa eltalálta Ash-t!!
-Ashley!!!!!! - Üvöltöttem.  - Ashely!! Úristen! Valaki hívja már azt a kibaszott mentőt!!!! Ash nem halhatsz meg! Szeretlek! Kérlek maradj velem!!! - mondtam és elájult.
Az emberek körénk gyűltek, Ash fejét a térdemre raktam és úgy zokogtam tovább.
-10 perc múlva itt lesz a mentő. - fogta meg a vállam egy kb 45 éves férfi.
-Köszönöm!
-Úristen! Tényleg lelőtték Ashley Purdy-t??! - jött egy csapat Army is zokogva. Bólintottam de látszott rajtuk hogy azt se tudják ki vagyok.
-Megkérdezhetem hogy te ki vagy? - szólalt meg az egyik, szőke lány.
-Jessica Coma. - És itt kifújt a beszélgetésünk.
Nemsokára megérkezett a mentő is. Stabilizálták Ash állapotát majd felrakták a hordágyra majd a mentőbe tolták.
-Hozzátartozó? - fordult felém az egyik mentős.
-A barátnője. - Bólintottam.
-Rendben akkor Ön velünk jöhet.  

Beszálltunk a mentőbe és elindultunk, közben a mentősök Ash vérzését próbálták megállítani.

-El tudja mondani hogy mi történt a barátjával?

-Csókolóztunk mikor egy hangos kiabálásra lettünk figyelmesek.... Odakaptuk a fejünket és egy szőke picsa lelőtte. - Kezdtem megint zokogni.

-Kisasszony, kérem nyugodjon meg! Bevisszük a barátját a műtőbe és az orvosok mindent megtesznek majd, Ön viszont maradjon a portánál, értesítjük a rendőrséget.

-Oké.

Beértünk a kórházhoz és Ashley-t el is tolták műteni, hozzám meg rendőrt hívtak.

-Jó napot!

-Jó napot! Ön barátja Mr Purdy?

-Igen.

-Elmondaná mi történt pontosan?

Újra elmondtam az egész történetet, a támadóról részletes személy leírást is tudtam adni, amit jegyzeteltek és fel is vettek. Miután elmentek a portástól megtudtam hogy Ash a 10. emeleten van. Még műtik. Azonnal felrohantam és olyat hallottam amit soha az életben nem akartam...

-Hozzanak vért! Leállt a szíve! Újraélesztés 3, 2, 1...

-Uram isten! - suttogtam és sírva lerogytam az egyik székre. Eszembe jutott hogy valakit fel kéne hívnom, aki mindig tud nekem segíteni... Hál' istennek már a 2. csengetésre fel is vette.

-Szeva Jess, mizu? Ugye Purdy vigyáz rád?

-Christian... - sírtam még jobban.

-Jézusom, mi a baj? Mi történt?

-Ash-t lelőtték. Most műtik.. Azonnal gyertek ide!

-Indulunk! - csapta le a telefont és ebben a pillanatban lépett ki egy nővér a műtőből.

-Elnézést, hogy van Ashley?

-Kisasszony, a barátja állapotát sikerült stabilizálnunk. Most viszont rohannom kell! -és sietett is tovább.

Lerogytam a székre és csak sírtam. Boldog voltam! Mindenem megvolt és boldogak voltunk Ashley-vel! Most meg mindketten itt lebegünk élet s halál között. Az érzés, hogy akit a legjobban szeretek az bármelyik percben, bármelyik pillanatban meghalhat az iszonyú pocsék! Egyszerűen elviselhetetlen ez az érzés... Szörnyű a tudat hogy Ashley nélkül mennyire egyedül érzem magam...

Újra elkezdtek folyni a könnyeim, egyre több és egyre sűrűbben... Nem akarom elveszíteni! Egyszerűen nem tudom elképzelni az életemet nélküle!

Nem tudom mennyi ideje tanakodtam, mikor végre kinyílt a műtő ajtaja és az orvosok kitolták Ash-t. Bőre sápadt volt, majdnem ugyanolyan mint amilyen a fal is. Ajkai ki voltak száradva. szeme be volt csukva. Szörnyű így látni, de mégis boldogsággal tölt el hogy életben van.

Ash-t betolták az egyik kórterembe majd ráraktak egy csomó gépet és infúziót is.Amint kiléptek az orvosok a főorvost meg is támadtam.

Doktor úr! Jó estét! Hogy sikerült a műtét? Ugye túl fogja élni?

-Nyugodjon meg kisasszony! A fiatalember nagyon szerencsés volt ma este. A lövedék a szívétől 2 centire fúródott a testébe. Meg tudtuk menteni az életét! Valószínűleg egy ideig  még kómában lesz de fel fog épülni! - mosolygott fáradtan.

-Nagyon szépen köszönöm! Be lehet menni hozzá?

-Természetesen. Viszont látásra! - indult el.

Azonnal bementem a kórterembe és odamentem Ashley-hez. Mellkasa szabadon volt, és elég vastagon be volt kötözve, de belőle egy csomó gép és vezeték lógott ki. Odahúztam hozzá az egyik széket és leültem. Az esti félhomályban néztem nyugodt arcát. Hirtelen felindulásból cserepes ajkait bekenten szöllőzsírral. Nem tudom miért de így sokkal élettel telibb volt az arca. Hirtelen rezegni kezdett a zsebemben lévő telefon. Megnéztem és a a bátyám írt.

*Jess!

Fél óra múlva szál fel a gépünk Los Angelesből! Nem tudom pontosan h mikor érkezünk, viszont azonnal odamegyünk. Rendben? Add meg a kórház nevét és h melyik emelet hanyas szoba. Sietünk ahogy tudunk! Kitartás!

xxx: Christian*

Gyorsan visszaírtam hogy pontosan hova kell jönniük. Lehajtottam a fejemet és bedugtam a fülesemet, és elkezdtem zenét hallgatni. Nem tudtam elaludni, csak figyeltem a nyugodtan alvó Ashley-t... Ahogy figyeltem békésen nyugvó testét hirtelen kiment az álom a szememből. Egész sokáig virrasztottam az ágy mellett végül a fejemet az ágyra raktam és elaludtam...

Reggel mikor kinyitottam az ágy körül 4 fekete alak volt. Azonnal fölismertem őket és odarohantam a bátyámhoz.

-Neked is szia Jess! Hogy van Ash?

-Az orvosok annyit mondtak hogy a lövedék a szívétől 2 centire fúródott bele a testébe. Épphogy meg tudták menteni az életét... - hajoltam el és a többieket is végig ölelgettem.

-Értem.

-Mikor jöttetek?

-Olyan 1-2 órája érkeztünk. - mosolygott Jake.

-De te hogy vagy? - fürkészett végig Jinxx.

-Most hogy itt vagytok már valamennyire jobban. - mosolyogtam erőltetetten. 

-Gyere, egyél egy kicsit! - mosolygott Andy és elővett egy tál kínai kaját (????).

-Kínai? Komolyan?

-Gyorsan beugrottunk Kínába is. Baj?! - röhögött Chris.

-Dehogyis. - legyintettem. - Rohadt éhes vagyok!

Elkezdtem enni, közben Ash idióta történeteit meséltük egymásnak,mert miért ne alapon, és abban reménykedve hogy mint valami elbaszott tündérmesében fel fog ébredni. De nem..

-Jess, akkor most csókold meg, hátha. - kezdte újra Jinxx.

-Ajj már! Hülye vagy! - álltam fel.

-Héé! Ez csúnya volt!

Odamentem Ash-hez és megpusziltam a száját. Semmi. Ott feküdt mozdulatlanul és semmire nem reagált. Igaz hogy a fiuk elterelik a figyelmemet erről az egészről, de minden másodpercben rettegek attól hogy Ash meghal... Erősnek mutatom magam,mert nem akarok a többiek előtt összeomlani... Visszamentem a srácokhoz és tovább beszélgettünk... Mindenki szemében látni lehetett az aggodalmat, a félelmet és nem utolsó sorban a szomorúságot. Mindenki erősnek mutatja magát, ugyanakkor mindenki most a legsebezhetőbb.

Egész nap bent voltunk Ashley-vel de 9 körül már a fiuk is álmosak voltak.

-Ajj gyere már Jess! Muszáj lesz aludnod is egy kicsit! - kezdte úgy ötödjére Christian.

-Még elköszönök Ash-től!

Gyorsan odalépetem hozzá és megszorítottam a kezét, majd megpusziltam ajkait. Elindultam Christian-nal és kimentünk a kórházból. A srácok ugyanabban a hotelbe vettek ki pár szobát ahol mi is.

-Figyi Jess. Az a helyzet hogy kevés volt a szoba így Andy-nek veled kéne aludnia ha nem baj.

-Persze hogy nem. - mosolyogtam.

Igazából mindannyiukat bátyámnak tekintem... Régebb Ashley-t is... Bár nem tudom hogy hogy szerethettem belé, de mindegy is... 

Bementünk Andy-vel a szobánkba és gyorsan el is mentem fürödni. Mikor végeztem Andy valami idióta filmet nézett a TV-ben.

-Mi ez? - ültem le hozzá.

-Penge. Egyik legjobb film.

-Nem hiszem. -húztam a számat.

-Ezért megkapod a magadét! -mondta és felemelt.

Rádobott az ágyra majd fölém mászva iszonyatosan elkezdett csikizni.

-ANDYYYYY!! - sikitottam. - Hagyd már abba!! ÁÁÁÁ!!

Egyre jobban csikizett majd hirtelen abba hagyta.

-Elfáradtam.

-Te?! - lihegtem.

-Nehéz meló a csikizés. Főleg ha téged kell csikizni.

-Na szép mondhatom! - nevettem fel hitetlenül.

Andy elkezdett egyre jobban fürkészni a jég kék szemeivel... aztán még jobban maga alá húzott,megfogta a derekamat aztán olyat tett amit sosem hittem volna... Megcsókolt!!!...