2. rész

~Jessica szemszöge~

Reggel iszonyatos horkolásra ébredtem. A fejem is majd szét ment. Mikor kinyitottam a szemem az alvó Ashley feküdt mellettem. Ott hagytam, had pihenjen. Lecsoszogtam a konyhába, ahol Jake fejezte be a reggelijét.
-Neked nem iskolában kéne lenned?! - kérdezte.
-Halkabban! Mindjárt szét megy a fejem! - tántorogtam az asztalig.
-Tessék, itt a fájdalom csillapító. - adta oda a kis dobozos életmentőt.
-Köszi.
Bevettem 2 szemet és ittam egy kis kávét.
-Amugy hogy-hogy nem mentél suliba? - folytatta.
-Azt sem tudom mennyi az idő.
-Hát kérlekszépen 11 óra.
-Na látod, pont ezért!
-Reggelt! - jött le Ash is.
-Hali! - köszöntünk.
-Nekem viszont mennem kell. - kezdett Jake telefonja rezegni. - Sziasztok!
-Csá! - mondtuk.
-Ash, este mi történt? Nem nagyon emlékszem semmire... - mondtam.
Habozott. Tudtam hogy ez sosem jelent jót. De pár perc múlva megszólalt.
-Semmi különös. Csak részeg voltál. Felcipeltelek az emeletre ott meg táncolni kezdtél. Levetted a polódat is mert meleged volt. Utánna mikor le akartalak fektetni akkor azt montad hogy csak akkor alszol ha veled maradok. Igy hát veled aludtam. - mosolygott sejtelmesen. Valamit tuti nem mondott el. De istenem milyen szép barna szemei vannak... Basszus kezdek Ash-re ugy nézni mint férfi. Nem!! Az nem lehet!
-Akkor jó. Megyek fürdeni. - indultam fel de Ash karon ragadott. Magához fordított és megcsókolt. Puha ajkai ajkaimhoz értek. Visszacsókoltam. Egyre hevesebben faltuk egymást, Ő a derekamnál fogva ölelt magához, én a nyakánál pihentettem kezeimet. Beleszerettem. Itt és most beleszerettem. De ezt nem tehetem meg hisz' Christian legjobb barátja. Mikor elváltak ajkaink levegőhiány miatt, még mindig nem engedtük el a másikat. Egymás szemét néztük.
-Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. - húzódott el.
-Figyi, semmi baj. Felejtsük el. - mondtam és felmentem.
A szobámba érve ledőltem az ágyra és csak gondolkoztam. Miért csókolt meg? Hogy lehet az, hogy beleszerettem? A bátyám legjobb barátja. Igazából egy kicsit mindig is tetszett de nem ennyire... És ez a csók? Én már semmit nem értek!
Nem sokáig sanyargattam magam, hanem inkább elmentem zuhanyozni. Miközben fürdök, olyan mintha semmi bajom nem lenne, hirtelen mindent elfelejtek. Kár hogy csak addig amig fürdök... Kiszáltam és gyorsan megtörülköztem. A szobámba felvettem egy átlagos fekete szerelést, hajat csináltam. Addigra már egy óra volt. Írtam Hope-nak.
*Hali. Suliba vagy?*
Azonnal írt is.
*Nem. Mert?*
Fhu. Megnyugodtam.
*Oks. Akkor indulok hozzád. Puszi<3*
Lementem de szerencsétlenségemre lent Ash és Chris beszélgettek. Gyorsan tovább álltam és felhúztam a bakancsom. Épp mentem volna ki mikor...
-Hova mész Jess? - hallottam mögülem a bátyámat.
-Hope-hoz. Valamit meg szeretnék vele beszélni.
-Ugye a házi az?
-Hát hogy a faszba ne! Amugy majd írsz igazolást?
-Ha muszály. De ne logj ennyit. Értve vagyok?
-Persze. Akkor indulok is. Nem tudom mikor jövök. Szia! - öleltem meg, majd otthagytam.
Elindultam a megszokott úton a barátnőmhöz. Közben az új kedvenc dalomat hallgattam (amiről nem tudok leszakadni) az Angel Eyes. Egyszerüen imádom! Megunhatatlan!
20 perc múlva odaértem a jól megszokott krém színű házhoz. Becsöngettem és az enyhén másnapos Hope-ot láttam meg.
-Szia csajszi! - öleltem meg.
-Csá! Lökjed, mizu?
-Hosszú történet.
-Gyere be.
Bementünk a szobájába ahol mindketten "nőiesen" beledőltünk az ágyba.
-Ne kímélj, mond mi történt!
-Ash megcsókolt. - vallottam be.
-Mivan? - képedt el. - Mond csak el hogy mi történt!
Mindent elmondtam neki, Ő meg elképdeve hallgatta.
-És most nem tudom hogy szeret-e. De lehet hogy én is csak egy lennék a sok közül. Mit tegyek?!
-Nem tudom. Az őszinteség a legegyszerübb út. Vagy kétségekben szenvedsz tovább.
-Igazad van. Köszönöm hogy vagy nekem!
-Mi lenne veled nélkülem? - vigyorgott. - Viszont csak fél 3 van. Nem nézünk valamit?
-Öhmm... Mondjuk a Csillagainkban a hiba?
-Akkor romantikus film lesz! - ugrott fel, és berakta a filmet míg én gyorsan csináltam 2 adag popcornt. Felvittem a két tálat, addigra Hope a papírzsebkendőt is elővette. Leültünk és elindítottuk. Egész végig sírtunk, két csomag papírzsepi is  elfogyott. A végén már egymásra dőlve sírtunk. Nagy nehezen megnyugodtunk, már 5 óra volt.
-Hope, én lépek. Köszi hogy meghallgattál szivem! - öleltem meg.
-Menj drágám! Aztán beszélj a szőke hercegeddel, aki most barna! - mosolygott.
-Szia! - köszöntem el, majd elundultam haza.
Siettem, mert beszélni akartam Ashley-vel, de csalódnom kellett. Nem volt otthon senki. A hűtőhöz sétáltam egy kis csoki reményében, de azon volt egy kis cetli.
*Hali Jess! Próbán vagyunk, 9 körül végzünk. Ne csinálj bulit és ne pasizz!
By:Christian*
Na szuper! 3 és fél órán keresztül itthon dekkolok egyedül! Kivettem egy tábla csokit meg egy kis fagyit, majd célbavettem a szobámat. Beérve a párnámon egy szál vörös rózsa és egy cetli volt. Odamentem és felvettem a rózsát meg a levelet és elolvastam.
*Jessica! 10-kor átmegyek hozzád, beszélnünk kell!
Puszi:Ashley*
Ezt nem hiszem el! Puszi?! Akkor Ő is szeret? Gyorsan lefürödtem és felvettem a legnormálisabb pizsamámat. 6 óra. Gyorsan leültem filmet nézni, ami a Wall Street farkasa volt. Ez a majdnem 3 órás film majdnem teljesen elterelte a figyelmemet Ash-ről. 9 óra. Még egy kibaszott órát kell Rá várnom. Bekapcsoltam a Nickelodeont ahol az egyik kedvencem ment, a Spongebob. Megunhatatlan! Nem tudom mennyi ideje néztem, de egyszer csak kicsapódott az ajtó és megjelent Ashley. Feláltam és odamentem hozzá, mire megcsókolt. A gyomromban feléledtek a pillangók és geves táncot jártak. Nemsokára épphogy pár miliméterre húzodott el Ash és megszólalt.
-Szeretlek!...