11. rész

~Jessica szemszöge~

-Terhes vagyok. - suttogtam és vártam Christian reakcióját, de ő csak döbbenten ült perceken át.
-Hogy mi vagy? - szólalt meg végre suttogva.
-Terhes vagyok. - mutattam meg neki a pozitiv tesztet.
-El kell mondani Ash-nek is.
-Mi?! Nem! - kezdtem azonnal tiltakozni.
-De ő a gyerek apja!
-Christian kérlek! Ne mond el neki! Akkor csak még nehezebb lenne ez az egész...
-Rendben de akkor mit akarsz csinálni?
-Holnap elmegyek a nőgyógyászomhoz és elvetettem. Ez nekem túl korai... Nem állok készen az anyaságra...
-Megértem.
-Ez olyan szar érzés! - fakadtam megint sírva ahogy belegondoltam hogy a saját gyerekemet kell megölnöm. Gyilkos vagyok.
-Semmi baj! - ölelt magához a bátyám. - Le kell feküdnöd. Hosszú napod lesz. - mivel nem volt erőm felkelni így Christian vitt az ágyamhoz és ő fektetett le. Majd felállt de elmaptam a kézét.
-Ne hagy egyedül. - suttogtam rémülten.
-Nem hagylak. - mondta és befeküdt mellém, ráhajtottam a fejem a mellkasára majd sírva fakadtam...
Nem tudom meddig sírtam de elaludtam...

~Ashley szemszöge~

CC és Jess nem jöttek le, nem tudom miről beszélnek de kezdek aggódni. Lehet valami nagy baj van?
-Na srácok, léptem. Megnézem mivan ezekkel. - mondtam és felálltam de meginogtam. Lehet kicsit sokat ittam.
Felbotorgáltam a lépcsőn majd egyenesen Jess szobájába ahol CC feküdt és a mellkasán aludt Jessica.
-CC, mi történt? - suttogtam.
-Jess-t megszivatták és kiborult. Aztán beszélgettünk és bedobta a szunyát. - suttogta ő is.
-Ja vágom. Idefeküdhetek hozzá?
-Nem akarom felkelteni. Meg amugyis ittál, ilyenkor horkolsz. Hangosan.
-Igaz. Na akkor jóccak! - mondtam és bementem a szobámba. Nem tudom hogy mi történt de remélem semmi komoly...
Gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem.

~CC szemszöge~

Miután Jess bedobta a szunyát nagyon sokat gondolkodtam...
Terhes. Az én húgom terhes. Miért nem vigyáztam rá jobban?! És Ash mi a faszért nem figyelt oda?!
És ekkor megérkezett az emlegetett szamár. Gyorsan kitaláltam valamit hogy végre elhúzzon. Most nagyon nincs kedvem hozzá. Felcsinálta a hugomat! Az egyetlen pici hugomat! Pedig alig 19 éves!! Hogy tehette ez az a farok?! Nem hiszem el! Egyszer tuti kiherélem!
Nem tudom meddig morogtam magamban de elaludtam...

~Jessica szemszöge~

Reggel amikor felkeltem a fejem a bátyám mellkasán volt, Ő meg még mélyen aludt. Mikor az órára néztem láttam hogy fél 9 van. Ó, hogy baszná meg!
-CC! Christian! Kelj már fel! - rázogattam a vállát mire nagy nehezen kinyitotta a szemét.
-He?!
-Fél 9 van! Elaludtam!
-Semmi baj. Majd igazolom neked. Mikor mész a dokihoz?
-Úgy gondoltam hogy suli után a lányokkal.
-Áhh... Rohadt sokan lesznek.
-Akkor eljössz velem?
-Persze. - mosolygott bágyadtan.

~A rendelőben~

-Jessica Coma! - szólt ki az egyik nővér.
-Ne parázz. Itt várlak. - szóritott egy utólsót a kezemen a bátyám.
Bementem a dokihoz.
(Írói megj.:Nem tudom h ez az egész vizsgálat meg elvetetés h történik, ne kövezzetek meg ha nem igy van vagy ha hülyeséget irok:D )
-Mi a panasza? - kérdezte az 40-50 éves doki.
-Teherbe estem és szeretném elvetetni.
-Van valami oka ennek?
-A barátommal még nem állunk erre készen, én még tanulok, ő egy bandába játszik és ez sehogy sem jó.
-Értem. Ott az öltöző, vegyen le deréktól lefele mindent aztán meglátjuk hogy mit lehet tenni.
-Rendben.
Tettem amit mond majd visszamentem és kivizsgált.
-A magzat alig 1-2 hetes. Ez még legális.  Adok őnnek egy beutalót a klinikára ahol dolgozom. Holnap meg is ejthetnénk az abortuszt ha az önnek is megfelel.
-Természetesen. - mondtam csendesen.
-Nem kell félnie kellemetlen érzés de nem fájdalmas, viszont annál hosszabb művelet.
-Rendben.
-Akkor menjen és öltözzön fel, addig megírom a beutálót.
Gyorsan felálltam és az öltözőbe mentem. Felöltöztem és mikor visszaértem már a doki is végzett.
-Holnap reggel 8-ra jöjjön a klinikára és holnaputánig kell bent lennie.
-Értem. Köszönöm doktor úr!
Mikor kimentem Christian azonnal jött is.
-Na mi történt?
-Induljunk haza. Visszafele mindent elmondok...
Mire hazaértünk elmondtam hogy mi volt a dokinál.
-Mi legyen Ash-el?
-Mondt azt hogy a csajoknál leszel és ott is alszol.
-Oké.
Mikor CC megállt a kocsival azonnal kiszálltam és felmentem a szobámba. Bezártam az ajtót majd az ágyamra ülve zokogtam. Megölöm a saját gyerekemet! Megölöm Ashley gyerekét!
-Jess, bemehetek? - hallottam Ash-t. Jajj ne!
-Most ne! Nagyon sokat kell tanulnom!
-Tényleg? Ilyenkor még suliba kéne lenned.
-Tudom de elmaradt az utolsó két órám mert nem volt tanár.
-Biztos nem mehetek be? Talán tudnék segíteni.
-Nem kell köszi. Boldogulok egyedül is, de azért köszi! Szeretlek!
-Én is! - aztán lemondóan sóhajtott és elment én meg csak zokogtam és zokogtam...

~Ashley szemszöge~

Nem értem hogy most mi van. Eddig minden rendben volt de most semmi sem. Jessica egyre kevesebbet akar velem lenni, pedig eddig minden rendben volt. Lehet hogy még mindig kivan az Andy-s sztori miatt? Vagy az hogy ugy küldtem el mint egy szemétláda? Mit csináltam rosszul? Ajj már!!
De minden tőlem telhetőt megteszek hogy újra boldogok lehessünk együtt!

10. rész

~CC szemszöge~

Mikor tudatosult bennem hogy ezt Ash komolyan gondolja lerogytam az egyik babzsák fotelra. Jessica elterült az ágyon és elkezdte nyomogatni a telefonját.
-Jess, ideadod a laptopodat?
-Minek?
-Mert nincs itt a telefonom bazdmeg!
-Ott van. - forgatta a szemét.
Odanyultam a laptopért majd az ölembe raktam és bekapcsoltam. Gyorsan betöltött a Facebook és Ash szinte azonnal rám írt.
*Azért vagytok bezárva hogy kibéküljetek és nem azért hogy kockuljatok!*
*És?!*
*Muhahaa!!*
Ennyi. Kihúzta a netet és nincs wifink.
-Neked is írt Ash? - kérdeztem meg.
-Ja.
Még szerencse hogy Jess letöltött játékokat...
Már 2 órája be vagyunk zárva Jess-el de szinte egyáltalán nem beszéltünk. Lassan kajás vagyok és szomjas is vagyok. A laptopot most rakom fel tölteni de nincs áram.
-Ne probálkozz, Ash írta hogy lekapcsolta az áramot. - szólalt meg Jess.
-Ezt nem hiszem el!
Ezután mindketten hallgattunk. Nem tom mennyi idő telhetett el mikor elkezdtem az egyik haverom bandájának a dalát dúdolni, és Jess elkezdte énekelni...

* Here we are at the end of the road
A road that’s quietly caving in
Come too far to pretend that we don’t
We don’t miss where we started
Looking back, I see a setting sun
And watch my shadow fade into the floor
I am left standing on the edge
Wondering how we got this far
How we got this far

They left us alone, the kids in the dark
To burn out forever or light up a spark
We come together, state of the art
We’ll never surrender the kids in the dark
So let the world sing

What a shame, what a shame
Beautiful scars on critical veins
Come together, state of the art
We’ll never surrender the kids in the dark
The kids in the dark...*

Miután elénekeltük a dalt elmosolyodtunk majd Jess megszólalt.
-Nem is tudtam hogy szereted az All Time Low-ot.
-Jóban vagyok a banda tagjaival. Egyszer elvittek koncertre is. - mosolyogtam ahogy eszembe jutottak az emlékek.
-Egyik kedvenc bandám. Miért nem montad?
-Nem kérdezted.
-Bunkó vagy!
-Te meg egy hülye tini vagy.
-Csak 11 évvel vagy idősebb!
-Tehát mondhatom hogy hülye tini vagy!
-Már miért lennék az?!
-Láttad már a kezed?! - akadtam ki.
-Ahhjj már megint ez?
-Igen, képzeld! Hogy tehetted ezt?
-Te meg képes voltál felpofozni!
-Tudom, és sajnálom... De egyszerűen nem tudom mi ütött belém... Nem bírtam elviselni hogy ezt tetted magaddal és mérges lettem hogy ezt nem láttam előre és nem tudtam segiteni neked és a dühömet rajtad töltöttem ki. Borzalmas báty vagyok. - fejemet a kezeimbe temettem. Nehéz kimondani de ez volt az igazság.
-Ez nem igaz. - mondta Jess halkan.
-Pedig így van.
-Nem is. - felállt és idejött hozzám majd megölelt. - Régebben is csináltam, te erről nem tehetsz! Csak pont így jöttek össze a dolgok hogy már nem tudtam mit csinálni a felgyülemlett bánattal...
-Mi a baj?
-Már megoldottam! - kacsintott.
-Tehát már nem téma?
-Nem nagyon.
-És tuti nem mondod el?
-Szerintem igen! Na ölelj meg te bunkó! - nevetett majd elém jött és megölelt. Szorosan megöleltem. Annyira örülök hogy nem utált meg végleg...
Hirtelen kattant a zár és Ash rohant be, aki beszállt az ölelkezésbe.
-Azt hittem hogy majd kaját is kell behoznom nektek. - nevetett Ash.
-Ash bazdmeg! - mordultam rá.
-Te normális vagy?! Eszement idióta! - csapta fejbe a húgom.
-Naaaa! Nézzétek már a jó oldalát! Végre kibékültetek!
-Köszi szívem! - csókolta meg Jess Ash-t.
-Mondtam hogy ne legyen elöttem nyáladzás!
-Nyugi van már! - ölelt meg Ash.

~Jessica szemszöge~
~1 hét múlva~

Épp a suliban ülök matek órán és elunom az életemet. Mi értelme a mateknak?! Tudok számolni...
Lehajtottam a fejem és szunyókáltam egy kicsit és ekkor végre megszólalt az isteni áldás. Az elsők között voltam akik elhagyták a termet. A szekrényemhez mentem és mindent ami kellett kivettem és beraktam a táskámba. Becsuktam a szekrény ajtót és enyhe szívbajt kaptam mert ott volt mögötte Isaac.
-Szia! - köszönt.
-Basszus Isaac! A szívbajt hoztad rám!
-Sorryka. - nevetett. Isaac egyébként egy jó haverom akivel általában koncertekre járunk és jól bebaszunk. Ilyenkor olyan sokat lehet vele hülyülni! Amugy egy kedves, jófej srác, de inkább a haverjaival van. - Hallod jövőhéten Hollywood Undead koncert lesz itt a közeli klubba. Megyünk?
-Alap. - nevettem.
-Oké, akkor majd beszélünk. Csoki!
-Hali!
Elindultam kifele ahol a kocsi mellett Andy várt. Ami azért volt fura a mert nem beszélünk a múltkori óta.
-Hali! - köszöntem.
-Szia! Ma senki nem ért rá szóval gondoltam én jövök érted. - mosolygott.
-Nekem okés.
-Elmegyünk kávézni?
-Mehetünk.
Mindkettn beültünk majd elindultunk. Andy valami rohadt gyorsan vezetett és nemsokára oda is értünk az egyik legjobb kávézóba. Kiszálltunk majd bementünk. Miután a pincér felvette a rendelést Andy belekezdett.
-Figyelj, a múltkoriakat meg kéne beszélni... Ez így nem állapot hogy kerülgetjük egymást és harag van... - mondta Andy.
-Teljesen egyet értek. De múltkor megbeszéltük hogy elfelejtjük.
-Így van, de utánna én kevertem a szart, én mondtam el Ashley-nek, miattam rohantál el, miattam vágtad magad, miattam szöktél el, és miattam lett mindenki idegroncs... - mondta és hangjában érződött hogy igazán dühös magára.
-Nincs semmi baj! - mosolyogtam rá és közben kihozták a kávékat és a sütiket. Nyami. - Már megtörtént, nem tudjuk máshogy csinálni. De minden rendben lett, Ashley-vel is, Christian-nal is kibékültünk, a kezem meg majd meggyógyul.
-Tudom, de akkor is sajnálom.
-Nem kell. Minden rendben. De együnk, éhes vagyok! - ezen mindketten nevettünk majd nekiálltunk elfogyasztani a laza "uzsonnánkat" és közben egy nagyon sokat hülyültünk.
Miután fizettünk hazafelé vettük az irányt. A kocsiban a kedvenc dalaink szóltak és azokat énekeltük. Látszott rajtunk hogy már túlléptünk azon a csókón, de miért érzem úgy hogy Andy igazából még nem lépett túl rajta?
Mikor hazaértünk már mindenki otthon volt. Péntek lévén sörözgettek meg hülyültek, de látszóan nagyon meglepődtek h Andy-vel együtt nevetve megyünk be az ajtón.
-Gyerekek, miről maradtunk mi le? - kérdezte Jake.
-Semmi, csak megbeszéltük a dolgokat és minden rendben. - mosolyogtam.
-Gyertek, ennek örömére iszunk! - mondta a bátyám majd kivett még 5 sört és gyorsan kevert nekem egy vodka almát, mivel tudja hogy nem rajongok a sörért.
-Szia szívem! - csókoltam meg Ash-t.
-Szia! - köszönt miután elváltunk. - Gyere, ülj ide. - mondta és az ölébe húzott.
Christian odaadta az italomat amit nagyon finoman kevert össze. Miközben ittunk egyre jobb lett a hangulat nekem viszont elég volt a második pohár.
-Felmentem aludni. - suttogtam Ash-nek majd adtam neki egy puszit és felmentem.
Bementem a fürdőszobámba, levetkőztem majd beálltam a zuhanyzóban. Egyre jobban aggaszt hogy nem jött meg már egy hete...
Basszus, lehet Ashley elfelejtette mikor kibékültünk!!
Azonnal kiszálltam a zuhanyzóból, felöltöztem és lerohantam. A srácok felém fordultak de rohadt gyorsan vettem fel a cipőmet és a pulcsimat fogva rohantam a közeli patikáig. Mikor beértem kértem egy terhességi tesztet, de miközben a nő odaadta úgy nézett rám mint valami ribancra. Kifizettem majd rohantam haza, becsaptam az ajtót, lerugtam a cipőmet majd rohantam fel mint valami elmebeteg és azon reménykedtem hogy késsen és ne legyen baj...

~CC szemszöge~

-Srácok, Jess-nek meg mi baja megint? - kérdezte Andy döbbenten mikor Jess berontott a házba és felviharzott.
-Nem tudom, de megnézem. - szólt Ash, de megállítottam.
-Hagyjad! Megyek én, lehet neked nem mondaná el. - szóltam.
-Biztos? - kérdezte Ash óvatosan.
-Biztos. Ő a húgom, ilyenkor elég nehéz bírni vele. - mondtam és felindultam.
Ahogy beértem a szobájába nem láttam így benyitottam a fürdőszobába ahol a földön ülve zokogott.
-Jesszusom Jess! Mi a baj? - ültem le mellé majd megöleltem, de nem mondott semmit csak a vállamba zokogott. 10 perc múlva elhajolt és már nem sírt annyira.
-Jessica, elmondod mi a baj? - felnézett rám bűnbánóan és halkan megszólalt:
-Terhes vagyok...

9. rész

Ui: Bocsi a helyesírási hibák miatt. :)

~Jessica szemszöge~

Mikor újra megöleltem Ashley-t mérhetetlen boldogság öntött el. Mintha évek teltek volna el... Csak öleltem és kisírtam magamból az elmúlt napok minden bánatát.
-Bemenjünk a szobádba? - kérdezte óvatosan Ash.
-Igen. - bólintottam és elhúztam a fejem a mellkasáról. A fiuk idő közben eltüntek.
Ash hátratűrte az egyik rakoncátlan tincsemet és megcsókolt. Ebbe az egy csókba mindent beleadott, szerelmet, aggódást, félelmet, szenvedélyt. Felemelt és bevitt a szobámba. Az ágyra fektetett és elment a fürdőmbe. Amikor viszzajött egy testápoló volt nálla, lerakta az éjjeli szekrényemre és lefeküdt mellém. Megfogta a bal kezemet és magához húzta majd a hegekre adot egy puszit.
-Miért csináltad? Miért kellett ez? - kérdezte lágyan.
-Nem tudom. Régebben is csináltam de akkoriban csak a barátnőim tudták... Mikor mondtad hogy szünetet akarsz tartani hirtelen nem tudtam mihez kezdeni, így az önmarcangolásba menekültem...
-Istenem, de hülye vagy! - ölelt magához szorosan.
-Annyira hiányoztál! - suttogtam a nyakába.
-Ne is gondolj erre most már. Itt vagyok, és leszek is veled! - ölelt magához mégjobban és belepuszilt a hajamba. Csak öleltük egymást, amit éreztünk nem lehet szavakba önteni. Mikor már azt hittem hogy Ashley elaludt elhajolt, elvette a testápolót, megfogta a kezemet és bekente az egyiket majd a másikat.
-Nagyon szeretlek! - suttogtam.
-Én is szivem! Ilyet ne csinálj többé, nem akarom hogy valami komolyabb bajod is történjen. - nézett mélyen a szemembe.
-Rendben, ígérem. - mondtam mire megcsókolt.
Egyre jobban faltuk egymást, Ashley hirtelen fölén gördült és úgy csókolt tovább. Kezeimet mellkasára csusztattam és elkezdtem simogatni egyre lejebb a hasánál, majd vissza.
-Te is szeretnéd? - kérdezte rekedt hangon, egy pillanatra megszakítva heves csatánkat.
-Igen. - néztem mélyen abba a gyönyörű mogyoró barna szempárba, majd magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Biztos? - húzódott el. - Nem fog fájni a karod?
-Nem. - mosolyogtam rá.
Ash azonnal levette a polómat és a melltartómat majd hevesen megcsókolt. Kezei a testemet fedezték fel, lábát a lábaim közé rakta. Kezeimmel benyultam a polója alá és a hasát kezdtem simogatni, szájával áttért a nyakamra és harapdálni meg szívni kezdte. Az öve felé nyúltam és gyorsan kikapcsoltam Ash pedig levette magáról, gyorsan megszabadítottam a polójától is mielött visszatért volna a nyakamhoz. Apró puszikkal borított el a kulcscsontomtól egészen a számig miközben szép lassan levette rólam a nadrágot és a bugyit. Érzelmesen megcsókolt majd behatolt mire hangosan belenyögtem a csókunkba.
-Nem fájt nagyon? - nézett rám aggodalmas szemekkel.
-Minden rendben van szivem. - pusziltam meg a száját majd lassan haladtam a nyaka felé.
Ash morgott majd elkezdett mozogni. Először lassan mozgott majd egyre keményebben lökött. Amikor éreztük hogy már nem kell sok Ash még keményebben lökött majd szinkronba élveztünk el. Ashley rám rogyott, fejét mellasomon pihentette, kezeivel átölelte a derekamat és ugy probált lenyugodni. Egyik kezemmel átöleltem másikkal a fejét simogattam.
Mikor már azt hittem elaludt hirtelen felemelkedett és ledőlt mellém az ágyba majd szorosan magához húzott.
-Mi történt? - kérdezte.
-Mikor?
-Most, reggel. Mit csináltatok CC-vel?
-Veszekedtünk.
-Jó, de min? Sose buktál ki egy veszekedés miatt, most meg sirva rohantál fel és utánna látni sem akartad... Meg mit akart megbeszélni veled?
-Figyi, most már mindegy.
-Nekem kurvára nem! - tolt el magától. - Szeretném tudni hogy mi történt, mert mindketten kivagytok!
-Az van hogy felpofozott.
-Mi?!
-Megtalált Kitty-nél, észrevette a karomat, hazajöttünk, a felhajtón elkezdett velem veszekedni és durva dolgokat vágtunk egymáshoz, aztán kurva ideges volt, felpofozott, felrohantam és el akartam húzni Hope-hoz hogy békén hagyjon... Meg nem tudtam hogy most mi van velünk... Az Andy-s sztori miatt... És egyszerűen kivoltam...
-De ezt akkor is meg kell beszélnetek.
-Tudom, de ráér még. Majd holnap.
-Rendben. De holnap mindenképp! Mit csináljunk?
-Nézünk valami filmet? Mondjuk a Ted-et! - mosolyogtam.
-Hozok fel valami kaját. - mosolygott édesen Ash, majd felkelt felvette az alsóját és lement. Gyorsan felvettem Ash polóját, beraktam a filmet és míg Ashley-t vártam elkezdtem kockulni.

~Ashley szemszöge~

Ez a pár órácska Jess-el valami kurva jó volt! Most végre újra boldogak lehetünk. Együtt.
Gyorsan lementem egy kis popcorn-ért meg valami kajáért de a konyhában ott volt CC.
-Ash! - nézett fel a telefonjából és végigmért. - Te megfektetted a hugomat?! - akadt ki.
-Basszus nyugodjál már le! Te pofoztad fel a kurva életbe!
-Hogy nyugodhatnék le?! Beszélni akartam vele, erre le se szar de veled meg lefekszik!
-Nagyon kivan most. Úgy beszéltük meg hogy holnap beszéltek. Oké?
-Persze.
-Na, jól van. Megyek csinálok kaját.
-Kaját?!
-Filmezünk. Aztán csinálok kukoricát meg megnézem mi van itthon.
-Rendben.
Megcsináltam a kukoricát, és a hütőben találtam pizzát meg oreos kekszet. Mindent rápakoltam egy tálcára, a kukoricát egy tálba öntöttem és elindultam vissza a szobába. Fent Jess épp kockult de mikor meglátta h mit szenvedek össze-vissza idejött hozzám és segített.
-Köszi! - mondtam és megcsókoltam.
-Ilyen jutalomért bármikor segitek. - mosolygott majd leült az ágyra.
Leültem mellé, betakaróztunk és elkezdtük nézni a filmet amin hatalmasat röhögtünk. Megettük az összes kaját és egymást is etettük. Olyan boldog vagyok hogy újra vele lehetek!
A film után kikapcsoltuk a TV-t majd minden féle hülyeségről beszélgettünk míg mindketten el nem aludtunk...
Reggel mikor felkeltem Jess angyali szemével találtam szembe magam.
-Jó reggelt! - mosolygott és megcsókolt.
-Neked is szivem! - öleltem meg. - Mennyi ideje figyelsz?
-Fél órája. - kuncogott. - Na keljünk, éhes vagyok.
-Ilyen korán már enni akarsz?
-Délelött 10 óra van. - röhögött.
-Na gyere.
Gyorsan összekészülődtünk majd lementünk a konyhába ahol már mindenki ott volt.
-Jó reggelt! - mosolyogtam.
-Reggelt! - morogta Jess, CC-re se nézve.
A reggeli alatt szinte tapintható volt a feszültség, senki nem mert megszólalni a testvérpár miatt.
Reggeli után Jess elmosogatott de CC tányérját még csak észre sem vette.
-Ezt direkt csinálod? - fordult felé indulatosan CC.
-Mi a fasz bajod van már megint? - kérdezte Jess gúnyosan.
-Komolyan olyan vagy mint egy idióta kisgyerek!
-Te meg egy hülye fasz vagy!
-Srácok, inkább beszéljétek meg ne egymást oltogassátok. - jött a békebíró Jake.
-Fogd be! - üvöltötték.
-Én vagyok a hülye fasz?! Legalább nem vagyok debressziós hülye ribanc!
-Anyád a ribanc te hímringyó! Szánalom vagy!
-Inkább vagyok szánalmas mint hogy olyan retardált nyomorék legyek mint te!
-Óh, a kurva életbe, bárcsak sose lett volna bátyám! - mondta ki a végszót Jess és a szobájába viharzott.
-Gyere! - ragadtam meg CC karját és elkezdtem felfele húzni.
-Mi a faszt csinálsz?
-Majd meglátod.
Jess szobájáig húztam Chris-t és bementünk. Jessica a telefonját nyomkodta de érkezésünkre felkapta a fejét.
-Mit csinál ez itt?
-Nagyon szeretlek szivem! - mondtam neki.
-Én is, de hogy jön ez ide?
-Na sziasztok! - léptem ki a szobából, majd bezártam az ajtót.
-Ashley Purdy, mi a faszt csinálsz? - hallottam CC-t.
-Ash, azonnal engedj ki!
-Addig nem míg ki nem békültök! - mondtam. Ezután a szobában csend lett...

8. rész

~CC szemszöge~

Mióta Jess elment nem tudtunk utána menni Ashley miatt. Tegnap, de egész pontosan ma hajnali 1-kor szállt le a gépünk. Ameddig Ash-nek kórházban kellett maradni addig csak hívogatni tudtuk Jess-t. Andy és Ashley ebben a pár napban alig aludtak és idegeskedtek, nekem meg ki kellett fizetni a szállodai szobát... Legalább 1000x hívtam de vagy nem vette fel vagy egész egyszerűen kikapcsolta a mobilját. Ráadásul Kitty és Hope sem tudnak róla semmit, de Jessica mindig, mindent elmond nekik. Ez a pár nap alig akart eltelni, de ma hajnalban végre hazaértünk! Mivel nem lett volna túl jó hajnali 2-kor beállítani Kitty-hez mind hazamentünk, és aludtunk valamicskét. Nekem már reggel 7-kor kipattant a szemem (pedig szombat van, WOW!) és elkezdtem készülődni, ami 10 percet (se) vett igényben. Még mindenki aludt, halkan lefutottam a kocsimhoz és elindultam Kitty-ékhez. Korán van, rendőrök sem voltak az utakon, így nyugodt szívvel mehettem gyorsan. Mikor odaértem kiugrottam a járműből és rohantam az ajtóhoz, majd mint egy elmebeteg, dörömbölni kezdtem az ajtón.
-Mi van már kora reggel?! - nyitott ajtót Kitty.
-Hol van Jess?
-Mi van?
-Itt van Jessica, ugye?!
-Nincs itt. Honnan veszed h itt van?
-Basszus ne játszd nekem a hülyét!!! Egész héten idegeskedtünk miatta, és tudom hogy itt van!! - kezdtem vele üvölteni.
-Nincs itt!! Basszus, akadjál már le rólam!!
-Maradjatok már kússban! - üvöltött fentről Jess. Kitty lehajtotta a fejét, én meg azonnal felrohantam hozzá.

~Jessica szemszöge~

Békésen aludtam mikor üvöltözésre lettem figyelmes.
-Basszus ne játszd nekem a hülyét!!! Egész héten idegeskedtünk miatta, és tudom hogy itt van!! - hallottam egy férfihangot.
-Nincs itt!! Basszus, akadjál már le rólam!! - hallottam Kitty hangját, de már ettől is felbaszott az ideg. Nagy kérés lenne, ha hagynák az embert kora reggel aludni?!
-Maradjatok már kússban! - üvöltöttem le. Hasra fordultam, fejemhez szorítottam a párnát. Trappolás hallottam a lépcső felől, majd kicsapódott az ajtó.
-Jessica! - hallottam most már tisztán a bátyám hangját. Basszus. - Végre hogy megvagy! Halálra izgúltuk magunkat! - mondta és rám borulva megölelt.
-Basszus, korán van még. - morogtam a párna alatt.
-Gyere, indulunk haza! - mondta és a derekamnál fogva felültetett. Mikor nagyjából megültem egy hatalmasat ásítottam és ösztönösen odakaptam a kezem, amit szintén nem kellett volna. - Jessica Alexis Coma!! - mondta ki a nevem az "Alexis-el" megtolva, amit akkor használ ha nagyon, de tényleg nagyon pipa rám... - Mi a faszt műveltél a kezeddel?! Te teljesen hülye vagy?! Te beteg vagy!! Azt hittem többet tanultál tőlem, a BVB-től... Azonnal öltözz fel, majd útközben megbeszéljük. 5 percet kapsz! - akadt ki és kiviharzott a szobából.
Lebuktam. Hát ez van. Gyorsan összekészülődtem és beraktam a bőröndömbe a cuccomat. Mivel a bátyám nem óhajtott feljönni a táskámért levittem. Elköszöntem Kitty-től és kimentem. Christian a kocsiba ülve várt és meg se mozdult hogy egyáltalán segítsen. Mindent bepakoltam a csomagtartóba és beültem mellé. Indította a motort és elindultunk. Hazáig egyikünk sem szólt semmit, érezni lehetett hogy mennyire feszültek vagyunk mindketten. Mikor a felhajtónkon leállította a kocsit, épp ki akartam szállni mikor visszahúzott.
-Minek csináltad ezt? - kezdte el azt a beszélgetést amitől a legjobban tartottam. - És tudom hogy ehhez Alexandriának semmi köze.
-Nem tudom... - feleltem. Nem mondhatom meg neki hogy Ashley miatt van, a legjobb haverok és nem akarom hogy ez miattam változzon meg.
-Mond el! - kérte hangosabban.
-Nem történt semmi!
-Akkor nem csináltad volna ezt! - szorította meg a bal alkaromat.
-Aúú, baszd meg, ez fáj! - ordítottam.
-Tényleg? Tudod erre akkor kellett volna gondolni mikor csináltad!
-Engedj el a picsába! - kiabáltam és kirántottam a kezemet az ővéből majd kiszálltam. Hátra indultam a táskámért. Sajnos Christian is kiszállt, és mikor kinyitottam a kocsi tetejét Ő becsukta.
-Még nem végeztünk! - kiabált.
-Szerintem meg igen!
-Akkor baszd meg magadat, a kurva életbe! - ordított és, és... Felpofozott! A fejem bal oldalra fordult, és elkezdtek hullani a könnyeim.
-Rohadj meg!! - üvöltöttem és rohantam a szobámba. Mindenki a kanapé ült, de én csak felrohantam a szobámba. A szobámba érve bezártam az ajtót és zokogva a földre zuhantam...

~Ashley szemszöge~

Reggel lementem a nappaliba TV-t nézni mikor rezgett a telom.
*Hali. Megtaláltam Jess-t. Szólj a többieknek. Majd érkezünk.
Christian*
Amint elolvastam az üzenetet mérhetetlen boldogság árasztott el. Tudom hogy Jess miattam tűnt el...
-Srácok! - üvöltöttem fel. - Vonszoljátok le a seggeteket! Azonnal!
-Mi van? Mi történt? . jött le aggodalmaskodva a 3 jómadár.
-CC írt. - vigyorogtam minta a tejbetök. A fiuk nem értették min mosolygok. - Megtalálta Jess-T! - mondtam boldogan. Mind négyen nagyon boldogak voltunk. Leültünk és csak bámultunk magunk elé. Volt mit átgondolnunk. Sok minden történt. Nemsokára hallottuk a kocsit is, viszont nem jöttek be. Hallottuk ahogy veszekednek, így mindenki maradt a helyén. Nem jó beleszólni két testvér vitájába. Jess sírva rohant fel a szobájába. Rohantam utána Andy-vel de előttünk csukta be az ajtaját.
-Jess, mi történt? Jól vagy? Hiányzol szívem! Nyisd ki kérlek! - kérleltem de semmi.
-Mi történhetett? - értetlenkedett Andy. Hallottuk ahogy berontott a házba Chris. Felrohant hozzánk és dörömbölni kezdett.
-Jessica! Nyisd ki kérlek! Nem úgy gondoltam! Beszéljük meg légyszíves! - kérte sikertelenül. Lerogytam az ajtó mellé reménytelenül. Utánam Andy és Chris is. Jake és Jinxx hoztak fel nekünk kaját, de nem bírtunk enni. Nem tudom mennyi ideje ülünk itt, de hugyoznom kell. Felálltam, majd a fürdőbe mentem és gyorsan elvégeztem a dolgomat. Épp kezet mostam mikor hallottam Andy-t.
-Jess, mit csinálsz? - kérdezte. Kirohantam hozzájuk és hallottam miről beszélt Andy. Olyan hangok jöttek mintha pakolna. Mivel nem kaptunk választ cak vártunk...
Kattant a zár és kilépett a kisírt szemű Jessica, egy táskával.
-Jess, hova mész? Beszéljük meg! - kérte Chris.
-Hagyjál békén! - lökte el CC-t aki épp megakarta ölelni, aztán meglátott. Ledobta a táskáját és sírva megölelt.
-Nyugodj meg! Minden rendben van! - öleltem magamhoz szorosan.
-Ígérd meg hogy sosem hagysz el! - suttogta a mellkasomba.
-Megígérem! Nagyon szeretlek Jessica! Soha ne csinálj ilyet többé!
-Megígérem! - mondta és még szorosabban öleltük egymást. Végre visszakaptam!

7. rész

Sziasztok!:D Lenne egy kérdésem. Ki lenne kiváncsi egy Jake&Jinxx novellára?:D A válaszokat kommentben:3


~Ashley szemszöge~

-Megcsókoltam Jess-t. - nyögte ki végre Andy.
-MIVAAN?!! - ordítottam. - Baszd meg Biersack! Mond hogy ugratsz!
-Nem. - hajtotta le a fejét és a cipőjét kezdte tanulmányozni. - Tegnap nagyon ki volt miattad. Szomorú volt és szar volt úgy látni Őt. Aztán CC végre elérte hogy hagyjon itt téged és aludjon egy kicsit. A hotelben nem volt elég hely, így Jess-el kellett volna aludnom. Aztán a szobában... Nem tudom. Megcsókoltam.
-Chh... Kómában vagyok, erre a barátnőm megcsal a legjobb haverommal. Szép is az élet! - mondtam cinikusan.
-Nem csalt meg. - nézett rám bűnbánóan Andy. - Először meglepődött, majd mikor ráeszmélt hogy mi van durván ellökött magától. Aztán kioktatott hogy hogy a faszba mertem és elküldött melegebb tájakra.
-Aha, jah. Figyi, ezen még gondolkoznom kell, de takarodj Jess közeléből!
-Megértem. De az én hülyeségem miatt ne menjetek szét. Szeretem Jess-t, de Ő meg téged. És ez az egész az én hibám volt, ne Őt okold miattam.
-Nem szakítottunk volna. - ráztam a fejem. - Ismerem már annyira hogy önszántából sosem csalna meg. Neked meg szerencse hogy nem bírok felkelni, mert átrendezném azt a gyönyörű pofidat.
-Ezt is megértem. Viszont megyek mert lejárt a műszakom. - nézte meg az óráját. - Szevasz! - mondta majd kiment egyedül hagyva engem a gondolataimmal...

~Másnap reggel~
~Jessica szemszöge~

Az este nem tudtam olyan nagyon sokat aludni. Még mindig iszonyú bűntudatom van az Andy-vel történtek miatt... Ráadásul még Ashley-nek is el kellene mondanom...
Egy test van mellettem. Felültem és láttam hogy ez Andy. Csendben kikeltem az ágyból és elindultam készülődni. Gyors lefürödtem, felöltöztem és hajat csináltam. Mikor kész lettem 8 óra volt.
-Hova-hova? - hallottam Andy hangját.
-Először valami kajáért, utána meg Ash-hez.
-Akkor ne lepődj meg. - mondta és szinte azonnal visszaaludt.
Andy viselkedését nem tudtam mire vélni, szóval csak bedugtam a fülesem, majd maxon zenét hallgatva elindultam a kórház felé. Az egyik büfében vettem 2 gyrost és mentem tovább. A kórháznál kivettem a fülest és felsiettem Ash kórterméhez. Barátom az ágyon fekve kockult, de az érkezésemre felkapta a fejét.
-Szia! Hoztam reggelit! Hogy érzed magad? - mentem oda hozzá és adtam egy puszit a homlokára.
-Élek. - rántott vállat és tovább nyomkodta a telefonját.
-Hoztam kaját. Éhes vagy? - kérdeztem és közben kipakoltam a 2 tál kaját.
-Kösz, nem. De Andy-nek is hoztál, ugye?! - kérdezte flegmán. Szóval tudja. Basszus.
-Szóval tudod. - hajtottam le a fejem. - Figyelj, nem tudom hogy miért és...
-Elég lesz. Tegnap Andy mindent elmondott. De még mindig nem értem, miért hagytad neki? Szereted?
-Jézus,nem!! Te hülye vagy. Én téged szeretlek! Csak abban a pillanatban leblokkoltam. Aztán mikor ráeszméltem hogy pontosan mi is történt ellöktem magamtól.
-Figyelj, Andy is elmondta és szinte pont ugyanígy. Nem tudom hogy mit tegyek, de ez most sok. Kell egy kis idő. 3 nap múlva kiengednek, lehetne hogy majd akkor megbeszéljük? - tette fel azt a kérdést minek hallatán megszakadt a szívem.
-Pe... Persze. Szia. -makogtam majd elfutottam. A könnyeimmel küszködve futottam le, de sajnos belebotlottam a bátyámba.
-Jess, hova mész? Te sírsz?
-Szia! Megyek vissza a hotelba, Hope hívott hogy S.O.S.-ben beszélnünk kell.
-Értem. De miért is sírsz?
-Háát... - sóhajtottam. És ekkor beugrott a nagy ötlet. Újra sírni kezdtem és a fejemet CC vállára raktam miközben megöleltem. - Hope azért is hívott mert meghalt Alexandria.
-Jajj, Te! Emiatt ne sírj. Tudom hogy szeretted azt a mopszot, de ilyen az élet. - kezdte simogatni a hátamat.
-Alexandriának hívták! - morogtam. - De most már visszamegyek a hotelba és hívom Skypen Hope-ot. Szegény nagyon kivan. - hajoltam el tőle és szomorúan elmosolyodtam.
-Rendben. Ha gondolod Te is kaphatsz egy mopszot. - mosolygott.
-Oké. Szia! - mondtam és otthagytam. Általában jól tudok rögtönözni, így nem csoda hogy most is könnyen kijátszottam Chris-t.
Rohantam vissza a hotelba. Egész úton sírhatnékom volt, de sikerült kibírnom. Amikor becsuktam a szobaajtót rám tört a zokogás. Mit csináltam rosszul? Tudom hogy emiatt egy dög vagyok, de mit tehetem volna? Igaz hogy Ash nem mondta hogy szakítana,viszont érzem hogy az lesz. Elvesztettem. Már nem bízik bennem amit nem is csodálok. Én sem bíznék magamban. Egy szerencsétlen fruska vagyok...
Bemenekültem a fürdőbe, kerestem egy borotvát és kivettem belőle az egyik pengét, majd lerogytam a földre. Régebben is vágtam magam, de mindig sikerült elrejtenem. Kitty és Hope tudtak csak róla. Életem egyik legnagyobb hibáját most követem el sokadjára, viszont most már nem érdekel. Újra megtettem. Újra,és újra megvágtam a karom és már nem bírok leállni.
Mire abbahagytam az önmarcangolást az egész alkarom hegek borították. Felálltam a padlóról, lemostam a kezem és le is fertőtlenítettem ami nem éppen az egyik legjobb érzés. Felmostam a fürdőben, nehogy bárki is észrevegye mit csináltam. A hálóban minden cuccomat beledobáltam a bőröndömbe, átöltöztem és elindultam. A recepción leadtam a kulcsomat és kimentem taxit keresni. Rögtön volt is egy amibe bepattantam. A reptérre vezető út nem volt hosszú, hamar odaértünk. Gyorsan kifizettem,majd kiszálltam és bementem megkeresni a recepciót.
-Jó napot! - köszöntem mikor sorra kerültem. - Mikor indul a legközelebbi Los Angeles-i járat?
-Egy óra múlva.
-Rendben, akkor első osztályra kérnék egy jegyet.
-Azonnal. - mondta a nő és oda is adta a jegyem. Kifizettem majd leadtam a csomagjaimat. Eközben felváltva hívott Ashley, Andy, CC, Jake és Jinxx. Becsekkoltam,majd a váróban felhívtam Őt.
-Hali! - köszöntem bele a készülékbe.
-Szia! Mizu? Neked nem Ashley-vel kéne romantikáznod? - kérdezte Kitty.
-Hát, ami azt illeti, ez hosszú történet. A suliig csövelhetnék nálad?
-Persze, de mi történt?
-Majd elmondom. Mindjárt megy a gépem. Szólj Hope-nak is.
-Oki. Kimegyünk érted a reptérre.
-Oks. Puszi, szia!
-Szia! - köszönt el és leraktuk.
Már délután 3 van. Már megint megszólalt a telefonom, éppen CC nevével. Talán, ha jól számolom, 50-jére hívott fel. Gondoltam hogy aggódni fog, pedig nem kéne. Mikor végre leraktam írtam Kitty-nek és Hope-nak hogy ne mondjanak rólam semmit a srácoknak és lehetőleg ne is vegyék fel. Erre a pár napra teljesen el akarok tűnni...
-Kérjük a 21-es Los Angeles-i járat utasait kezdjék meg a beszállást! - szólalt meg a hangosbemondó. Elindultam a gép felé...
Mikor elfoglaltam a helyem azonnal bedugtam a fülhallgatót és maxon zenét kezdtem hallgatni. Nemsokára felszálltunk. Éppen egy hangulathoz illő zenét hallgattam,mikor SMS-em jött.
*Jess, hol vagy? A bátyád idegbeteg, és Ashley is olyan szinten ki volt hogy nyugtatót kapott. Jinxx és Jake nem mutatja ki hogy mennyire idegesek, de azért valamennyire észre lehet venni rajtuk, magamról meg nem is beszélnék. Merre vagy? Ugye minden rendbe van? Tudom hogy az Alexandriás sztorid kitalált volt! Kérlek adj valami jelet magadról!
xxx: Andy*
Az üzenet olvasása közben sokszor könnyes lett a szemem. Nem akarom hogy miattam legyen bajuk, de egyedül akarok lenni, csak a barátnőimmel.
Mikor leszállt a gép azonnal kirohantam, megkerestem a csomagomat és kimentem.
-Na szép, észre sem veszel minket! - hallottam magam mögött Kitty-t.
-Csajok! - rohantam oda hozzájuk és szorosan megöleltem őket.
-Nem kell megfojtani! - kezdte azonnal Kitty.
-Na akkor elmondanád hogy miért nem Ash-el vagy?
-Persze.
Elkezdtem mondani az utóbbi pár napban történteket, és közben beültünk Hope kocsijába. Egészen addig meséltem míg nem értük el Kitty-ék házát.
-Szóval, most itt vagyok. - fejeztem be.
-Húú, ez nem olt egyszerű. - mondta Kitty beleélve magát a történtekbe. - De mindketten hibáztatok. Nézzünk sírós romantikus filmeket kukoricával?
-Az jó lenne. - mosolyogtam.
-De ez nem ér!! Alexandria nem halt meg! Nagyon is jól van! - duzzogott Hope.
-Nem ez volt a lényeg. - túrta össze Hope haját Kitty.
-HÉÉ!!!
-Na jó, elég lesz! - szóltam rájuk. - Inkább menjünk filmet nézni!
Bevittem a cuccaimat, mind átöltöztünk pizsamába, csináltunk sok kukoricát majd elindítottuk a Szerelmünk Lapjait. Lányos estének ígérkezett, de untuk a filmet, ezért kukoricával kezdtük egymást dobálni. Miután elfogyott a kukorica párnával gyilkoltuk egymást, ameddig el nem fáradtunk, végül Kitty franciaágyán 3-man keresztbe-kasba elaludtunk...

6. rész

~Andy szemszöge~

Nem tudom mi ütött belém... Nem tudom miért, de megcsókoltam Jess-t! Mikor odaköltözött hozzánk, már akkor is tetszett. Most hogy Ash kórházban van Jess-nek már nincs meg az a boldog csillogás a szemében... Imádom Őt boldognak látni! Egyszerűen azt akartam hinni hogy ettől a csóktól boldog lesz... Fúj de romantikus lettem!! Blee. Mindegy ez van...
Ahogy megcsókoltam megszeppent, de valami furcsa ok miatt egy 5 másodperc erejéig visszacsókolt,majd elég durván ellökött magától.
-Ez mi a fasz volt?! - akadt ki teljesen.
-Figyelj, sajnálom! Nem tudom mi ütött belém... - dobtam be az aduász dumát.
-Akkor meg minek smároltál le csak úgy random? Eszednél vagy? Miért kellet ez az egész?
-Mondtam hogy nem tudom mi ütött belém. Csak felejtsük el ezt az egészet.
-Az lesz a legjobb. - biccentett egyet majd leült a TV elé és elkezdte nézni a Family Guy-t.
Szörnyű volt ez az egész... A csókunk alatt rájöttem hogy mindig is szerettem, és szeretem is! De persze neki Ashley kell...
Végső elkeseredésemben csak felejteni akartam, így elindultam megkeresni megkeresni valamelyik közeli bárt. Azonnal célba is vettem a pultot és iszonyú szinten elkezdtem inni.
-Hello szépfiú! Mit csinálsz Te itt egyedül? - ült le mellém egy örömlány.
-Most már nem vagyok egyedül. - villantottam felé egy 1000 W-os mosolyt amitől mintha egy kicsit is zavarba jött volna.
Egész este flörtöltünk majd meghívott magához, ahol mindketten kiélhettük mocskos vágyainkat...

~Jessica szemszöge~

Az Andy-vel való történések után valamit nem tudtam megemészteni. A csókunkat. Nem tudom elhinni hogy megtette... Főleg azt nem tudom elhinni hogy ezt megtettem Ash-el, aki még mindig kómában van! Egy álnok dög vagyok....
Egész este lelkiismeret furdalásom volt emiatt... Utálom magamat! Ráadásul Andy sem jött vissza azóta.... Szuper, egy kibaszott csók miatt 2 embert is megbántottam... De Ash még nem tud róla... Hogy mondjam el neki?! Utálom magam!
Reggel elég kialvatlanul keltem.... Egészen pontosan 11-kor... Fasza! Elindultam gyorsan fürödni ami lehet hogy az álmosság miatt de fél óra lett. Kiszálltam a kádból és magam köré tekertem a türcsimet, majd elindultam a szobába megkeresni a ruháimat, amikor csörögni kezdett e telefonom.
-Hállo, itt tessék! - vigyorogtam
-Aha, biztos. Csak azért hívtalak hogy gyere be a kórházba. Most! - mondta Christian.
-Úr isten! Baj van? Ugye nem halt meg? - riadtam meg.
-Ugyan, már! Minden rendbe van. Azért szólok mert nem tudtam mikor keltél, és mert Ash mondta hogy szóljak neked.
-Fel ébredt?
-Egy 10 perce. De ugyanúgy dumál, és idegesítő, szóval igazából nincs semmi baja. - nevette el magát.
-Indulok!
Miután leraktuk a telefont, azonnal elkezdtem készülődni, majd mikor késznek nyilvánítottam magamat és rohantam is. Az se érdekelt hogy egy idős házaspár előtt "raboltam" el a taxit, csak rohanta Ashley-hez. Ahogy beértünk a kórház elé kifizettem a taxist és rohantam a 10. emeletre. Mikor felértem azonnal Ash kórtermébe mentem, ahol Andy-n kívül mindenki ott volt. Épp röhögtek valamin, de Ash észrevett. Odaléptem hozzá és szorosan megöleltem.Éreztem ahogy pár könnycsepp végigfolyik az arcomon örömömben.
-Akkor mi nem is zavarunk tovább. -mosolygott Jake. Mikor a fiuk kimentem Ashley eltolt egy kicsit magától, belenézett a szemembe,majd megcsókolt. Vadul csókoltuk egymást egészen addig, míg el nem fogyott a levegőnk. Mikor elváltak ajkaink én törtem meg a csendet.
-Soha többé ne hagyj magamra! - suttogtam.
-Megígérem! - mosolygott,majd újra megcsókoltam.
-Jól  vagy?
-Most már hogy itt vagy, igen. - mosolygott.
-Na, mi megyünk is. Hagyunk titeket beszélni. - jött be mosolyogva Jinxx. - Ha bármi van, akkor hívjatok. Csövi!
-Sziasztok! - mondtuk.
Egész nap Ashley-vel voltam a kórházban. Próbáltuk megfejteni hogy ki volt az a fruska aki ezt tette Ash-el, de egy idő után feladtuk mivel tippünk sem nagyon volt. Sokat nevettünk, és egyszerűen próbáltuk elfelejteni azt ami történt. Mikor vége lett a látogatási időnek még akkor is alig bírtak kirakni Ashley-től és majdnem rám is hívták a biztonságiakat.
A hotelbe visszaérve Andy még mindig nem volt sehol. Kezdek komolyan aggódni. Tegnap óta nem hallottam Róla. Csak remélni tudom hogy nem csinált semmi hülyeséget.
Ilyen gondolatokkal feküdtem le, és bekapcsoltam valami jó kis figyelemelterelő zenét. De nem ment... Nem tudnám elviselni ha Andy-nek valami baja lenne... Főleg ha miattam történt...

~Andy szemszöge~

A kalandos éjszakám után nem bírtam volna visszamenni... Lementem a partra, néztem és csak gondolkoztam. Mindenen. Szeretem Jess-t, de ha neki Ashley kell akkor hagynom kell hogy vele legyen boldog. Viszont ezt Jess-nek nem szabad megtudnia. Nem tudhatja hogy szeretem. Viszont lehet miattam fognak szakítani. Baszd meg milyen hülye vagyok!
Már lement a nap is mikor felálltam és elindultam a kórházhoz. CC megírta hogy Ashley felébredt. Fogtam egy taxit. Mikor odaértem a sofőrnek dobtam egy kis pénzt és rohantam is fel.
-Elnézést uram, de vége a látogatási időnek. - szólt mogorván az egyik portás.
-Sajnálom, de csak egy perc. Nagyon fontos lenne!
-Nem kivételezünk. Az a "nagyon fontos dolog" biztos hogy ráér holnap is. Viszlát!
-Akkor bassza meg magát! - mentem ki.
Nem akartam visszamenni a hotelbe Jess-hez. Nem bírtam volna a szemébe nézni. Hirtelen ötlettől vezérelve a hátsó ajtóhoz mentem. Ott nem volt senki, így gondtalanul bemehettem. A terem ahova értem valami raktárféleség lehetett. Felkaptam egy köpenyt mintha doki lennék és elindultam Ashley-hez. Az embereken lehetett látni hogy nem tudják mire vélni hogy egy teletetovált doki rohan el mellettük. Amikor felértem kommandó módban mentem el Ashley kórterméhez, majd benyitottam.

~Ashley szemszöge~

Miután Jess elment bedugtam a fülhallgatómat és elkezdtem keresgélni a dalaim között. Nagy részt Korn van és Misfits. Elkezdtem kockúlni mert a rajongók is nagyon aggódtak. 10 óra körül egy fehér köpenyes Andy jött be.
-Doktor úr! De rég láttam magát! - mosolyogtam.
-Kussolj már be baszd meg! Észrevesznek még! - beszélt már majdnem suttogva.
-Oks. Amúgy mizu? Mi szél fújt ide, hol' madár se jár?! - tártam szét kezeimet drámaian.
-El kell mondanom valamit. Csak annyit ígérj meg, hogy nem fogsz Jess-re haragudni.
-Mi van? - kezdtem egyre idegesebb lenni. - Mi történt?
-Az van... - kezdte vakargatni a tarkóját kínosan lassan.
-Nyögd már ki!!
-Megcsókoltam Jess-t!...

5. rész

~Jessica szemszöge~

-Juuj, Ash veszünk fagyit? - kérdeztem mikor megláttam a fagyis standot.
-Hát persze! - mosolygott kissé fáradtan majd lassan megcsókolt.  Minden tökéletes lett volna de egy magas, hisztis hang közbe szólt.
-Te rohadék senki! - kiáltotta mire Ashley-vel elváltunk és azonnal lövést hallottunk. Az a szőke plasztikpicsa eltalálta Ash-t!!
-Ashley!!!!!! - Üvöltöttem.  - Ashely!! Úristen! Valaki hívja már azt a kibaszott mentőt!!!! Ash nem halhatsz meg! Szeretlek! Kérlek maradj velem!!! - mondtam és elájult.
Az emberek körénk gyűltek, Ash fejét a térdemre raktam és úgy zokogtam tovább.
-10 perc múlva itt lesz a mentő. - fogta meg a vállam egy kb 45 éves férfi.
-Köszönöm!
-Úristen! Tényleg lelőtték Ashley Purdy-t??! - jött egy csapat Army is zokogva. Bólintottam de látszott rajtuk hogy azt se tudják ki vagyok.
-Megkérdezhetem hogy te ki vagy? - szólalt meg az egyik, szőke lány.
-Jessica Coma. - És itt kifújt a beszélgetésünk.
Nemsokára megérkezett a mentő is. Stabilizálták Ash állapotát majd felrakták a hordágyra majd a mentőbe tolták.
-Hozzátartozó? - fordult felém az egyik mentős.
-A barátnője. - Bólintottam.
-Rendben akkor Ön velünk jöhet.  

Beszálltunk a mentőbe és elindultunk, közben a mentősök Ash vérzését próbálták megállítani.

-El tudja mondani hogy mi történt a barátjával?

-Csókolóztunk mikor egy hangos kiabálásra lettünk figyelmesek.... Odakaptuk a fejünket és egy szőke picsa lelőtte. - Kezdtem megint zokogni.

-Kisasszony, kérem nyugodjon meg! Bevisszük a barátját a műtőbe és az orvosok mindent megtesznek majd, Ön viszont maradjon a portánál, értesítjük a rendőrséget.

-Oké.

Beértünk a kórházhoz és Ashley-t el is tolták műteni, hozzám meg rendőrt hívtak.

-Jó napot!

-Jó napot! Ön barátja Mr Purdy?

-Igen.

-Elmondaná mi történt pontosan?

Újra elmondtam az egész történetet, a támadóról részletes személy leírást is tudtam adni, amit jegyzeteltek és fel is vettek. Miután elmentek a portástól megtudtam hogy Ash a 10. emeleten van. Még műtik. Azonnal felrohantam és olyat hallottam amit soha az életben nem akartam...

-Hozzanak vért! Leállt a szíve! Újraélesztés 3, 2, 1...

-Uram isten! - suttogtam és sírva lerogytam az egyik székre. Eszembe jutott hogy valakit fel kéne hívnom, aki mindig tud nekem segíteni... Hál' istennek már a 2. csengetésre fel is vette.

-Szeva Jess, mizu? Ugye Purdy vigyáz rád?

-Christian... - sírtam még jobban.

-Jézusom, mi a baj? Mi történt?

-Ash-t lelőtték. Most műtik.. Azonnal gyertek ide!

-Indulunk! - csapta le a telefont és ebben a pillanatban lépett ki egy nővér a műtőből.

-Elnézést, hogy van Ashley?

-Kisasszony, a barátja állapotát sikerült stabilizálnunk. Most viszont rohannom kell! -és sietett is tovább.

Lerogytam a székre és csak sírtam. Boldog voltam! Mindenem megvolt és boldogak voltunk Ashley-vel! Most meg mindketten itt lebegünk élet s halál között. Az érzés, hogy akit a legjobban szeretek az bármelyik percben, bármelyik pillanatban meghalhat az iszonyú pocsék! Egyszerűen elviselhetetlen ez az érzés... Szörnyű a tudat hogy Ashley nélkül mennyire egyedül érzem magam...

Újra elkezdtek folyni a könnyeim, egyre több és egyre sűrűbben... Nem akarom elveszíteni! Egyszerűen nem tudom elképzelni az életemet nélküle!

Nem tudom mennyi ideje tanakodtam, mikor végre kinyílt a műtő ajtaja és az orvosok kitolták Ash-t. Bőre sápadt volt, majdnem ugyanolyan mint amilyen a fal is. Ajkai ki voltak száradva. szeme be volt csukva. Szörnyű így látni, de mégis boldogsággal tölt el hogy életben van.

Ash-t betolták az egyik kórterembe majd ráraktak egy csomó gépet és infúziót is.Amint kiléptek az orvosok a főorvost meg is támadtam.

Doktor úr! Jó estét! Hogy sikerült a műtét? Ugye túl fogja élni?

-Nyugodjon meg kisasszony! A fiatalember nagyon szerencsés volt ma este. A lövedék a szívétől 2 centire fúródott a testébe. Meg tudtuk menteni az életét! Valószínűleg egy ideig  még kómában lesz de fel fog épülni! - mosolygott fáradtan.

-Nagyon szépen köszönöm! Be lehet menni hozzá?

-Természetesen. Viszont látásra! - indult el.

Azonnal bementem a kórterembe és odamentem Ashley-hez. Mellkasa szabadon volt, és elég vastagon be volt kötözve, de belőle egy csomó gép és vezeték lógott ki. Odahúztam hozzá az egyik széket és leültem. Az esti félhomályban néztem nyugodt arcát. Hirtelen felindulásból cserepes ajkait bekenten szöllőzsírral. Nem tudom miért de így sokkal élettel telibb volt az arca. Hirtelen rezegni kezdett a zsebemben lévő telefon. Megnéztem és a a bátyám írt.

*Jess!

Fél óra múlva szál fel a gépünk Los Angelesből! Nem tudom pontosan h mikor érkezünk, viszont azonnal odamegyünk. Rendben? Add meg a kórház nevét és h melyik emelet hanyas szoba. Sietünk ahogy tudunk! Kitartás!

xxx: Christian*

Gyorsan visszaírtam hogy pontosan hova kell jönniük. Lehajtottam a fejemet és bedugtam a fülesemet, és elkezdtem zenét hallgatni. Nem tudtam elaludni, csak figyeltem a nyugodtan alvó Ashley-t... Ahogy figyeltem békésen nyugvó testét hirtelen kiment az álom a szememből. Egész sokáig virrasztottam az ágy mellett végül a fejemet az ágyra raktam és elaludtam...

Reggel mikor kinyitottam az ágy körül 4 fekete alak volt. Azonnal fölismertem őket és odarohantam a bátyámhoz.

-Neked is szia Jess! Hogy van Ash?

-Az orvosok annyit mondtak hogy a lövedék a szívétől 2 centire fúródott bele a testébe. Épphogy meg tudták menteni az életét... - hajoltam el és a többieket is végig ölelgettem.

-Értem.

-Mikor jöttetek?

-Olyan 1-2 órája érkeztünk. - mosolygott Jake.

-De te hogy vagy? - fürkészett végig Jinxx.

-Most hogy itt vagytok már valamennyire jobban. - mosolyogtam erőltetetten. 

-Gyere, egyél egy kicsit! - mosolygott Andy és elővett egy tál kínai kaját (????).

-Kínai? Komolyan?

-Gyorsan beugrottunk Kínába is. Baj?! - röhögött Chris.

-Dehogyis. - legyintettem. - Rohadt éhes vagyok!

Elkezdtem enni, közben Ash idióta történeteit meséltük egymásnak,mert miért ne alapon, és abban reménykedve hogy mint valami elbaszott tündérmesében fel fog ébredni. De nem..

-Jess, akkor most csókold meg, hátha. - kezdte újra Jinxx.

-Ajj már! Hülye vagy! - álltam fel.

-Héé! Ez csúnya volt!

Odamentem Ash-hez és megpusziltam a száját. Semmi. Ott feküdt mozdulatlanul és semmire nem reagált. Igaz hogy a fiuk elterelik a figyelmemet erről az egészről, de minden másodpercben rettegek attól hogy Ash meghal... Erősnek mutatom magam,mert nem akarok a többiek előtt összeomlani... Visszamentem a srácokhoz és tovább beszélgettünk... Mindenki szemében látni lehetett az aggodalmat, a félelmet és nem utolsó sorban a szomorúságot. Mindenki erősnek mutatja magát, ugyanakkor mindenki most a legsebezhetőbb.

Egész nap bent voltunk Ashley-vel de 9 körül már a fiuk is álmosak voltak.

-Ajj gyere már Jess! Muszáj lesz aludnod is egy kicsit! - kezdte úgy ötödjére Christian.

-Még elköszönök Ash-től!

Gyorsan odalépetem hozzá és megszorítottam a kezét, majd megpusziltam ajkait. Elindultam Christian-nal és kimentünk a kórházból. A srácok ugyanabban a hotelbe vettek ki pár szobát ahol mi is.

-Figyi Jess. Az a helyzet hogy kevés volt a szoba így Andy-nek veled kéne aludnia ha nem baj.

-Persze hogy nem. - mosolyogtam.

Igazából mindannyiukat bátyámnak tekintem... Régebb Ashley-t is... Bár nem tudom hogy hogy szerethettem belé, de mindegy is... 

Bementünk Andy-vel a szobánkba és gyorsan el is mentem fürödni. Mikor végeztem Andy valami idióta filmet nézett a TV-ben.

-Mi ez? - ültem le hozzá.

-Penge. Egyik legjobb film.

-Nem hiszem. -húztam a számat.

-Ezért megkapod a magadét! -mondta és felemelt.

Rádobott az ágyra majd fölém mászva iszonyatosan elkezdett csikizni.

-ANDYYYYY!! - sikitottam. - Hagyd már abba!! ÁÁÁÁ!!

Egyre jobban csikizett majd hirtelen abba hagyta.

-Elfáradtam.

-Te?! - lihegtem.

-Nehéz meló a csikizés. Főleg ha téged kell csikizni.

-Na szép mondhatom! - nevettem fel hitetlenül.

Andy elkezdett egyre jobban fürkészni a jég kék szemeivel... aztán még jobban maga alá húzott,megfogta a derekamat aztán olyat tett amit sosem hittem volna... Megcsókolt!!!...