13. rész

~Jessica szemszöge~

Amint megállt Hope az autóval kipattantam és rohantam is befele. Christiam, Andy, Jake és Jinxx a nappaliban ültek elléggé meggyötörve.
-Hol vagy Ash? És hogy van? Ugye nem esett baja?
-Nyugi. Minden rendben, Ash most már jobban van de sokat hányt és fájt a feje. Most alszik, de neked örülni fog. - mondta a bátyám majd megölelt. - De ugye veled minden rendben? Nagyon aggodtam és senkinek nem is mondthattam el mi a bajom. - mondta suttogva.
-Nyugi, velem minden rendben. Felmegyek megnézem mi van Ashley-vel. - mondtam ezzel elhúzódtam tőle és felrohantam a lépcsőn egyenesen Ash szobájába.
Az ágyában volt, a hasán aludt. Éreztem rajta a tömény pia szagot. Ezt tette magával miattam. Odaültem mellé óvatosan, nehogy felébredtem. Csak néztem nyugodt arcát, hallgattam egyenletes szuszogását és szüntelen gondolkoztam. Hogy milyen mázlista vagyok azért, mert van nekem Ő. Hogy milyen lett volna a közös gyerekünk, mint egy pici Ashley. Hogy mekkora egy balfasz vagyok, mert Ő van nekem és én így bántam vele. És hogy megöltem a gyerekünket.
Mire feleszméltem a bambulásból észrevettem hogy hullanak a könnyeim. Gyorsan letöröltem, nem tünhetek gyengének, még akkor sem ha nagyon szarul vagyok emiatt.
Miután sikerült megnyugodnom ledöltem Ash mellé az ágyba és simogatni kezdtem a haját, mire kezét a derekamra rakta. Kinyitotta mogyoróbarna szemeit, és látszott hogy még mindig kába egy kicsit.
-Jess? - kérdezte úgy, mint aki el sem hiszi hogy én vagyok az.
-Én vagyok Ash. - mosolyogtam rá és megsimogattam az arcát.
Ashley mégjobban magához ölelt és hevesen megcsókolt. A hátára feküdt, de egy pillanatra se engedett el, majd magára húzott hogy én legyek felül.
Mikor már nem birtuk tovább és levegőhiány miatt elváltunk még egy puszit nyomott a számra és mogyoróbarna szemeit az enyémbe fúrta és kezeivel mégjobban ölelt, mintha el sem hinné hogy tényleg én vagyok az.
-Hol voltál? - kérdezte óvatosan, nehogy összevesszünk.
-Mostanába nem ugy alakultak a dolgaim ahogy szerettem volna, ezért voltam távolságtartó. De tegnap mindent sikerült elinéznem és utánna Kitty-nél aludtam. Reggel meg ahogy megláttuk Christian üzenetét iderohantunk. Jól vagy? Ugye nem történt semmi bajod?
-Most hogy itt vagy minden rendben. Meg tegnap nem történt semmi komoly, csak bebasztam. - mosolyodott el és egy puszit nyomott a szám sarkába.
-Chris azt mondta hogy nem csak ennyi történt. Igaz?
-Háát, ami azt illeti - kezdte kínosan vakarnina fejét - tényleg nem csak ennyi történt...
-Jesszusom! Ashley, te eszednél vagy?! Te nem vagy normális!! Hogy lehetsz ennyire hülye?! - emeltem fel a hangom, és el akartam húzódni tőle hogy jobban a szemébe tudjak nézni de nem engedett el és még szorosabban fogott.
-Jess, megköszönném ha végig hallgatnál. - nézett rám szemforgatva - Nekem ehhez semmi közöm nem volt! A piámba belerakhattak valamit amig a mosdóban voltam. Nem őnszántamból akartam ezt az egészet! És ne beszélj hangosan mert szétmegy a fejem!
-Mi? - néztem rá megszeppenve. Alig akart eljutni a tudatomig. - De ugye semmi bajod?
-Majdnem olyan mintha csak másnapos lennék csak az egész testem fáj egy kicsit. Minda mindenhol izomlázam lenne. De nem kell aggódnod, rendbe vagyok. - húzott magához és megcsókolt.
-Ugye nem fogsz ilyet csinálni többet? - néztem rá aggódva. Nem akarom hogy bármi baj történjen vele miattam.
-Megigérem. - mosolyodott el. - Viszont iszonyat szarul vagyok szóval alszom. Itt maradsz?
-Persze.
Bekucorodtam mellé az ágyba, fejem a mellkasán volt és Ash szorosan ölelt magához. Ash nemsokára elaludt és ahogy egyenletes szuszogását hallgattam én is álomba szenderültem...

~Andy szemszöge~

Nem tudom mi történt Jess-sékkel az utobbi időben. Kibékültünk és azóta mintha elhidegültek volna Ash-hel. Lehet hogy miattam van?
Aznap este CC ment utánna és nem hagyta hogy Ashley-vel aludjon a horkolása miatt. Aztán Jess egyszerűen kerülte Ash-t és 2 napon át itthon sem volt. Most meg fent van vele. Természetesen örülök hogy minden rendben van velük és hogy nem ölik meg egymást de csalodtam. De hogy miben, azt magam sem tudom. Mikor CC mondta hogy ide költözik a húga az első gondolatom az volt hogy CC lesz az fiatalabban és lányban. De mikor megérkezett akkor nagyon megtettszett. Aztán ahogy jobban megismertem beleszerettem. De ezt rajtam kívül senki nem tudja. Jobb is ez így. Annak örülök hogy Jessica boldog, viszont az, hogy ezt Ash-el találta meg, kicsit idegesít. Csak azt nem tudom hogy Ashley mennyi ideig bírja ki egy lány mellett...

~Ashley szemszöge~

Mikor felébredtem Jessica még aludt mellettem. Gyönyörű arcát nézve visszaemlékeztem az együtt töltött hónapokra, amitől csak még szarabb embernek éreztem magam. Hogy miért? Mert tegnap nem csak ennyi történt...

12. rész

Sziasztok!:D Bazi nagy késéssel, de sikerült befejezni a részt! Remélem tetszeni fog és hogy hagytok magatok után nyomot komment formába^^

~Jessica szemszöge~

Túlestem rajta. Kész. Vége. Már nem vagyok kismama. Csak egy lelketlen gyilkos...
Nem rég fejeztük be a beavatkozást. Annyira ijesztő volt az egész... Már lassan egy órája fekszem a szobában egyedül a csendben és a plafont figyelem. Hiányzik a régi gondtalan életem. Újra boldog akarok lenni Ashley-vel....  Miért kellett elrontanom?! Utálom magam!
Nem tudom mennyi ideje marcangolom így magam de benyitottak a szobába és megláttam Hope-ot és Kitty-t.
-Szeva csajszii! - mondták majd iderohantak és megöleltek.
-Sziasztok. - erőltettem magamra egy halvány mosolyt. Olyan jó hogy ők itt vannak mellettem.
-Hogy vagy? - kérdezte kedvesen Hope.
-Szarul.
-Gondoltuk. - mosolygott kedvesen. - Hoztunk fagyit.
-Nem hiszem hogy feldobna.
-Ez esetben megesszük mi. - röhögött fel gonoszan Kitty.
-Azt nem mondtam. Na adjátok ide. - nevettem fel. Ez volt az első hogy tényleg boldognak éreztem magamat azóta...
-Naa véégre hogy mosolyogsz! - nevettek fel, majd Hope odaadta a fagyimat. Yoghurt-alma. Nyami!
-Amúgy beszéltél már a bátyáddal? - komolyodott meg Kitty.
-Nem. - hajtottam le a fejem és a fagyimat kezdtem megfigyelni. Ash egész nap hívogatott legalább 20 hangüzenetet hagyott és 10 SMS-t írt. De egyiket se néztem meg. Szeretem Ashley-t de most ez az egész...  Nem tudom hogy mit csináljak. A bátyámmal se beszéltem tegnap óta pedig 10x ő is biztos hívott. - Nem, még nem beszéltem vele. - mondtam miközben elkezdett rezegni a telefonom.
-Emlegetett szamár. - mosolyodott el Kitty, mire elkezdtem mutogatni hogy ne vegye fel, de mire jó egy legjobb barátnő ha nem arra hogy leszarja amit mutogatok?! - Szia CC! Kitty vagyok. - mondta neki Kitty. Csönd volt majd megint Kitty szólalt meg. - Persze, adom. - mosolygott még mindig, majd odanyújtotta nekem a telefont. Elvettem és nagy kínok közepette a fülemhez szorítottam és beleszóltam.
-Szia Christian.
-Jess! Eddig mi a bánatért nem bírtad felvenni? He? Tudod mennyire aggódtam érted?
-Bocsi. - motyogtam.
-Jajj te! - mondta lemondóan. - Hogy vagy?
-Őszintén? Szarul. Mintha nem lennék egész. Ráadásul egy gyilkos vagyok. - sírtam el magam újra. Hope leült az ágyamra és fél karral átölelt.
-Hülye vagy! Ez volt a helyes döntés. De el kellett volna mondani Ash-nek is. Dührohamai vannak. Azt hiszi el akarod hagyni és azért vagy vele olyan távolságtartó.
-Ez nem igaz! Szeretem! Nem akartam ezt! Nem akarom elhagyni!
-Én ezt tudom, meg mindenki más is, ő meg csak szimplán hülye. Mikor haza jössz legyél egy kicsit sokkal többet vele, érezze hogy szereted. Ezt viszont nem fogom neked tovább magyarázni mert van két barátnőd és én ehhez nem értek. - nevetett fel.
-Oké. - mosolyogtam.
-De nekem mennem kell, Ash észrevette hogy beszélek valakivel és úgy sejti te vagy aztán itt fog nekem vinnyogni.
-Szerintem ebből a mondatból már kitalálhatta.
-Nem hallotta. A wc-be bújtam.
-Hülyee!
-Na de mennem kell. Szia! Vigyázz magadra és ne depizz nekem!
-Okcii. Szia! - és lerakta, ezzel együtt ki is kapcsoltam a telefonomat, mivel senkihez sincs kedvem.
-Minden rendben? - kérdezte Hope.
-Persze. De itt feküdni annyira unalmas. Kimegyünk a parkba sétálni? - kérdeztem mikor kopogtak, majd benyitott az orvosom.
-Jó napot Coma kisasszony. Hogy van?
-Jó napot doktor Úr. Tökéletesen vagyok. Azt szeretném kérdezni hogy ma haza mehetek?
-Ahhoz elvégzünk pár vizsgálatot, és ha minden rendben lesz akkor természetesen haza mehet akár ma is. Addig lennének szívesek kifáradni? - fordult a barátnőim felé.
-Természetesen. - mondták és kimentek...
A doki 3/4 órán át vizsgált mindenfélét majd kiment és azonnal bejöttek Kitty-ék.
-Na? - kérdezték.
-A doki szerint ma már haza is mehetek de még van egy kis dolga. - mosolyogtam boldogan, hogy végre megszabadulhatok a kórház jellegzetes szagától és kinézetétől.
Lassan elkezdtük minden dolgomat összepakolni és már majdnem kész voltunk mikor a doktor úr hozta a papirokat amin az állt hogy saját felelősségel hagytam el a kórházat. Befejeztük a pakolást majd mintha üldöznének olyan sebességgel hagytuk el a kórházat.
-Csajok, ma nem alhatok ott valamelyikőtöknél? - kérdeztem immár a kocsiban űlve.
-Persze. De beszélned kell Ashley-vel. Biztos nagyon kivan. - mondta Kitty.
-Majd holnap személyesen beszélek vele. Meg addig kitalálom hogy mit mondjak neki. - húztam el a számat.
-Rendben, akkor ma nállam alszol. Mit csináljunk? - vigyorodott el Kitty.
-Nem megyünk el a közeli romkocsmába? - vigyorodtam el ördögien.
-Vagy inkább kiparodizálunk egy szar filmet otthon. - szólalt meg végre Hope is.
-Na ez egy nagyon jó terv! - helyeselt Kitty is.
-Végülis ez se rossz ötlet. - értettem eggyet.
Kitty-hez érve azonnal nekiláttunk a kaja megcsinálásának, majd egy Adam Sandler filmet választottunk és azzal szorakoztunk míg el nem aludtunk.
Másnap egymás hegyén hátán fekve ébredtünk, körölöttünk popcorn és chips darabok hevertek.
-Nem tudom kinek a lába ez, de vigye el a fejemtől! - motyogtam álmosan. Amint a láb eltünt aludtam volna vissza mikor Hope megszólalt.
-Basszus! Jess baj van!
-Mi történt?
-Ashley.
-Mi van vele?
-C.C. írt hogy Ashley tegnap elment mert kiakadt és mocsár részegen ment haza, Christian szerint lehet hogy drogozott. - mondta aggodalmasan mire azonnal felébredtem.
-Mi van?! - akadtam ki.
Azonnal felöltöztünk és indultunk hozzánk...

11. rész

~Jessica szemszöge~

-Terhes vagyok. - suttogtam és vártam Christian reakcióját, de ő csak döbbenten ült perceken át.
-Hogy mi vagy? - szólalt meg végre suttogva.
-Terhes vagyok. - mutattam meg neki a pozitiv tesztet.
-El kell mondani Ash-nek is.
-Mi?! Nem! - kezdtem azonnal tiltakozni.
-De ő a gyerek apja!
-Christian kérlek! Ne mond el neki! Akkor csak még nehezebb lenne ez az egész...
-Rendben de akkor mit akarsz csinálni?
-Holnap elmegyek a nőgyógyászomhoz és elvetettem. Ez nekem túl korai... Nem állok készen az anyaságra...
-Megértem.
-Ez olyan szar érzés! - fakadtam megint sírva ahogy belegondoltam hogy a saját gyerekemet kell megölnöm. Gyilkos vagyok.
-Semmi baj! - ölelt magához a bátyám. - Le kell feküdnöd. Hosszú napod lesz. - mivel nem volt erőm felkelni így Christian vitt az ágyamhoz és ő fektetett le. Majd felállt de elmaptam a kézét.
-Ne hagy egyedül. - suttogtam rémülten.
-Nem hagylak. - mondta és befeküdt mellém, ráhajtottam a fejem a mellkasára majd sírva fakadtam...
Nem tudom meddig sírtam de elaludtam...

~Ashley szemszöge~

CC és Jess nem jöttek le, nem tudom miről beszélnek de kezdek aggódni. Lehet valami nagy baj van?
-Na srácok, léptem. Megnézem mivan ezekkel. - mondtam és felálltam de meginogtam. Lehet kicsit sokat ittam.
Felbotorgáltam a lépcsőn majd egyenesen Jess szobájába ahol CC feküdt és a mellkasán aludt Jessica.
-CC, mi történt? - suttogtam.
-Jess-t megszivatták és kiborult. Aztán beszélgettünk és bedobta a szunyát. - suttogta ő is.
-Ja vágom. Idefeküdhetek hozzá?
-Nem akarom felkelteni. Meg amugyis ittál, ilyenkor horkolsz. Hangosan.
-Igaz. Na akkor jóccak! - mondtam és bementem a szobámba. Nem tudom hogy mi történt de remélem semmi komoly...
Gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem.

~CC szemszöge~

Miután Jess bedobta a szunyát nagyon sokat gondolkodtam...
Terhes. Az én húgom terhes. Miért nem vigyáztam rá jobban?! És Ash mi a faszért nem figyelt oda?!
És ekkor megérkezett az emlegetett szamár. Gyorsan kitaláltam valamit hogy végre elhúzzon. Most nagyon nincs kedvem hozzá. Felcsinálta a hugomat! Az egyetlen pici hugomat! Pedig alig 19 éves!! Hogy tehette ez az a farok?! Nem hiszem el! Egyszer tuti kiherélem!
Nem tudom meddig morogtam magamban de elaludtam...

~Jessica szemszöge~

Reggel amikor felkeltem a fejem a bátyám mellkasán volt, Ő meg még mélyen aludt. Mikor az órára néztem láttam hogy fél 9 van. Ó, hogy baszná meg!
-CC! Christian! Kelj már fel! - rázogattam a vállát mire nagy nehezen kinyitotta a szemét.
-He?!
-Fél 9 van! Elaludtam!
-Semmi baj. Majd igazolom neked. Mikor mész a dokihoz?
-Úgy gondoltam hogy suli után a lányokkal.
-Áhh... Rohadt sokan lesznek.
-Akkor eljössz velem?
-Persze. - mosolygott bágyadtan.

~A rendelőben~

-Jessica Coma! - szólt ki az egyik nővér.
-Ne parázz. Itt várlak. - szóritott egy utólsót a kezemen a bátyám.
Bementem a dokihoz.
(Írói megj.:Nem tudom h ez az egész vizsgálat meg elvetetés h történik, ne kövezzetek meg ha nem igy van vagy ha hülyeséget irok:D )
-Mi a panasza? - kérdezte az 40-50 éves doki.
-Teherbe estem és szeretném elvetetni.
-Van valami oka ennek?
-A barátommal még nem állunk erre készen, én még tanulok, ő egy bandába játszik és ez sehogy sem jó.
-Értem. Ott az öltöző, vegyen le deréktól lefele mindent aztán meglátjuk hogy mit lehet tenni.
-Rendben.
Tettem amit mond majd visszamentem és kivizsgált.
-A magzat alig 1-2 hetes. Ez még legális.  Adok őnnek egy beutalót a klinikára ahol dolgozom. Holnap meg is ejthetnénk az abortuszt ha az önnek is megfelel.
-Természetesen. - mondtam csendesen.
-Nem kell félnie kellemetlen érzés de nem fájdalmas, viszont annál hosszabb művelet.
-Rendben.
-Akkor menjen és öltözzön fel, addig megírom a beutálót.
Gyorsan felálltam és az öltözőbe mentem. Felöltöztem és mikor visszaértem már a doki is végzett.
-Holnap reggel 8-ra jöjjön a klinikára és holnaputánig kell bent lennie.
-Értem. Köszönöm doktor úr!
Mikor kimentem Christian azonnal jött is.
-Na mi történt?
-Induljunk haza. Visszafele mindent elmondok...
Mire hazaértünk elmondtam hogy mi volt a dokinál.
-Mi legyen Ash-el?
-Mondt azt hogy a csajoknál leszel és ott is alszol.
-Oké.
Mikor CC megállt a kocsival azonnal kiszálltam és felmentem a szobámba. Bezártam az ajtót majd az ágyamra ülve zokogtam. Megölöm a saját gyerekemet! Megölöm Ashley gyerekét!
-Jess, bemehetek? - hallottam Ash-t. Jajj ne!
-Most ne! Nagyon sokat kell tanulnom!
-Tényleg? Ilyenkor még suliba kéne lenned.
-Tudom de elmaradt az utolsó két órám mert nem volt tanár.
-Biztos nem mehetek be? Talán tudnék segíteni.
-Nem kell köszi. Boldogulok egyedül is, de azért köszi! Szeretlek!
-Én is! - aztán lemondóan sóhajtott és elment én meg csak zokogtam és zokogtam...

~Ashley szemszöge~

Nem értem hogy most mi van. Eddig minden rendben volt de most semmi sem. Jessica egyre kevesebbet akar velem lenni, pedig eddig minden rendben volt. Lehet hogy még mindig kivan az Andy-s sztori miatt? Vagy az hogy ugy küldtem el mint egy szemétláda? Mit csináltam rosszul? Ajj már!!
De minden tőlem telhetőt megteszek hogy újra boldogok lehessünk együtt!

10. rész

~CC szemszöge~

Mikor tudatosult bennem hogy ezt Ash komolyan gondolja lerogytam az egyik babzsák fotelra. Jessica elterült az ágyon és elkezdte nyomogatni a telefonját.
-Jess, ideadod a laptopodat?
-Minek?
-Mert nincs itt a telefonom bazdmeg!
-Ott van. - forgatta a szemét.
Odanyultam a laptopért majd az ölembe raktam és bekapcsoltam. Gyorsan betöltött a Facebook és Ash szinte azonnal rám írt.
*Azért vagytok bezárva hogy kibéküljetek és nem azért hogy kockuljatok!*
*És?!*
*Muhahaa!!*
Ennyi. Kihúzta a netet és nincs wifink.
-Neked is írt Ash? - kérdeztem meg.
-Ja.
Még szerencse hogy Jess letöltött játékokat...
Már 2 órája be vagyunk zárva Jess-el de szinte egyáltalán nem beszéltünk. Lassan kajás vagyok és szomjas is vagyok. A laptopot most rakom fel tölteni de nincs áram.
-Ne probálkozz, Ash írta hogy lekapcsolta az áramot. - szólalt meg Jess.
-Ezt nem hiszem el!
Ezután mindketten hallgattunk. Nem tom mennyi idő telhetett el mikor elkezdtem az egyik haverom bandájának a dalát dúdolni, és Jess elkezdte énekelni...

* Here we are at the end of the road
A road that’s quietly caving in
Come too far to pretend that we don’t
We don’t miss where we started
Looking back, I see a setting sun
And watch my shadow fade into the floor
I am left standing on the edge
Wondering how we got this far
How we got this far

They left us alone, the kids in the dark
To burn out forever or light up a spark
We come together, state of the art
We’ll never surrender the kids in the dark
So let the world sing

What a shame, what a shame
Beautiful scars on critical veins
Come together, state of the art
We’ll never surrender the kids in the dark
The kids in the dark...*

Miután elénekeltük a dalt elmosolyodtunk majd Jess megszólalt.
-Nem is tudtam hogy szereted az All Time Low-ot.
-Jóban vagyok a banda tagjaival. Egyszer elvittek koncertre is. - mosolyogtam ahogy eszembe jutottak az emlékek.
-Egyik kedvenc bandám. Miért nem montad?
-Nem kérdezted.
-Bunkó vagy!
-Te meg egy hülye tini vagy.
-Csak 11 évvel vagy idősebb!
-Tehát mondhatom hogy hülye tini vagy!
-Már miért lennék az?!
-Láttad már a kezed?! - akadtam ki.
-Ahhjj már megint ez?
-Igen, képzeld! Hogy tehetted ezt?
-Te meg képes voltál felpofozni!
-Tudom, és sajnálom... De egyszerűen nem tudom mi ütött belém... Nem bírtam elviselni hogy ezt tetted magaddal és mérges lettem hogy ezt nem láttam előre és nem tudtam segiteni neked és a dühömet rajtad töltöttem ki. Borzalmas báty vagyok. - fejemet a kezeimbe temettem. Nehéz kimondani de ez volt az igazság.
-Ez nem igaz. - mondta Jess halkan.
-Pedig így van.
-Nem is. - felállt és idejött hozzám majd megölelt. - Régebben is csináltam, te erről nem tehetsz! Csak pont így jöttek össze a dolgok hogy már nem tudtam mit csinálni a felgyülemlett bánattal...
-Mi a baj?
-Már megoldottam! - kacsintott.
-Tehát már nem téma?
-Nem nagyon.
-És tuti nem mondod el?
-Szerintem igen! Na ölelj meg te bunkó! - nevetett majd elém jött és megölelt. Szorosan megöleltem. Annyira örülök hogy nem utált meg végleg...
Hirtelen kattant a zár és Ash rohant be, aki beszállt az ölelkezésbe.
-Azt hittem hogy majd kaját is kell behoznom nektek. - nevetett Ash.
-Ash bazdmeg! - mordultam rá.
-Te normális vagy?! Eszement idióta! - csapta fejbe a húgom.
-Naaaa! Nézzétek már a jó oldalát! Végre kibékültetek!
-Köszi szívem! - csókolta meg Jess Ash-t.
-Mondtam hogy ne legyen elöttem nyáladzás!
-Nyugi van már! - ölelt meg Ash.

~Jessica szemszöge~
~1 hét múlva~

Épp a suliban ülök matek órán és elunom az életemet. Mi értelme a mateknak?! Tudok számolni...
Lehajtottam a fejem és szunyókáltam egy kicsit és ekkor végre megszólalt az isteni áldás. Az elsők között voltam akik elhagyták a termet. A szekrényemhez mentem és mindent ami kellett kivettem és beraktam a táskámba. Becsuktam a szekrény ajtót és enyhe szívbajt kaptam mert ott volt mögötte Isaac.
-Szia! - köszönt.
-Basszus Isaac! A szívbajt hoztad rám!
-Sorryka. - nevetett. Isaac egyébként egy jó haverom akivel általában koncertekre járunk és jól bebaszunk. Ilyenkor olyan sokat lehet vele hülyülni! Amugy egy kedves, jófej srác, de inkább a haverjaival van. - Hallod jövőhéten Hollywood Undead koncert lesz itt a közeli klubba. Megyünk?
-Alap. - nevettem.
-Oké, akkor majd beszélünk. Csoki!
-Hali!
Elindultam kifele ahol a kocsi mellett Andy várt. Ami azért volt fura a mert nem beszélünk a múltkori óta.
-Hali! - köszöntem.
-Szia! Ma senki nem ért rá szóval gondoltam én jövök érted. - mosolygott.
-Nekem okés.
-Elmegyünk kávézni?
-Mehetünk.
Mindkettn beültünk majd elindultunk. Andy valami rohadt gyorsan vezetett és nemsokára oda is értünk az egyik legjobb kávézóba. Kiszálltunk majd bementünk. Miután a pincér felvette a rendelést Andy belekezdett.
-Figyelj, a múltkoriakat meg kéne beszélni... Ez így nem állapot hogy kerülgetjük egymást és harag van... - mondta Andy.
-Teljesen egyet értek. De múltkor megbeszéltük hogy elfelejtjük.
-Így van, de utánna én kevertem a szart, én mondtam el Ashley-nek, miattam rohantál el, miattam vágtad magad, miattam szöktél el, és miattam lett mindenki idegroncs... - mondta és hangjában érződött hogy igazán dühös magára.
-Nincs semmi baj! - mosolyogtam rá és közben kihozták a kávékat és a sütiket. Nyami. - Már megtörtént, nem tudjuk máshogy csinálni. De minden rendben lett, Ashley-vel is, Christian-nal is kibékültünk, a kezem meg majd meggyógyul.
-Tudom, de akkor is sajnálom.
-Nem kell. Minden rendben. De együnk, éhes vagyok! - ezen mindketten nevettünk majd nekiálltunk elfogyasztani a laza "uzsonnánkat" és közben egy nagyon sokat hülyültünk.
Miután fizettünk hazafelé vettük az irányt. A kocsiban a kedvenc dalaink szóltak és azokat énekeltük. Látszott rajtunk hogy már túlléptünk azon a csókón, de miért érzem úgy hogy Andy igazából még nem lépett túl rajta?
Mikor hazaértünk már mindenki otthon volt. Péntek lévén sörözgettek meg hülyültek, de látszóan nagyon meglepődtek h Andy-vel együtt nevetve megyünk be az ajtón.
-Gyerekek, miről maradtunk mi le? - kérdezte Jake.
-Semmi, csak megbeszéltük a dolgokat és minden rendben. - mosolyogtam.
-Gyertek, ennek örömére iszunk! - mondta a bátyám majd kivett még 5 sört és gyorsan kevert nekem egy vodka almát, mivel tudja hogy nem rajongok a sörért.
-Szia szívem! - csókoltam meg Ash-t.
-Szia! - köszönt miután elváltunk. - Gyere, ülj ide. - mondta és az ölébe húzott.
Christian odaadta az italomat amit nagyon finoman kevert össze. Miközben ittunk egyre jobb lett a hangulat nekem viszont elég volt a második pohár.
-Felmentem aludni. - suttogtam Ash-nek majd adtam neki egy puszit és felmentem.
Bementem a fürdőszobámba, levetkőztem majd beálltam a zuhanyzóban. Egyre jobban aggaszt hogy nem jött meg már egy hete...
Basszus, lehet Ashley elfelejtette mikor kibékültünk!!
Azonnal kiszálltam a zuhanyzóból, felöltöztem és lerohantam. A srácok felém fordultak de rohadt gyorsan vettem fel a cipőmet és a pulcsimat fogva rohantam a közeli patikáig. Mikor beértem kértem egy terhességi tesztet, de miközben a nő odaadta úgy nézett rám mint valami ribancra. Kifizettem majd rohantam haza, becsaptam az ajtót, lerugtam a cipőmet majd rohantam fel mint valami elmebeteg és azon reménykedtem hogy késsen és ne legyen baj...

~CC szemszöge~

-Srácok, Jess-nek meg mi baja megint? - kérdezte Andy döbbenten mikor Jess berontott a házba és felviharzott.
-Nem tudom, de megnézem. - szólt Ash, de megállítottam.
-Hagyjad! Megyek én, lehet neked nem mondaná el. - szóltam.
-Biztos? - kérdezte Ash óvatosan.
-Biztos. Ő a húgom, ilyenkor elég nehéz bírni vele. - mondtam és felindultam.
Ahogy beértem a szobájába nem láttam így benyitottam a fürdőszobába ahol a földön ülve zokogott.
-Jesszusom Jess! Mi a baj? - ültem le mellé majd megöleltem, de nem mondott semmit csak a vállamba zokogott. 10 perc múlva elhajolt és már nem sírt annyira.
-Jessica, elmondod mi a baj? - felnézett rám bűnbánóan és halkan megszólalt:
-Terhes vagyok...

9. rész

Ui: Bocsi a helyesírási hibák miatt. :)

~Jessica szemszöge~

Mikor újra megöleltem Ashley-t mérhetetlen boldogság öntött el. Mintha évek teltek volna el... Csak öleltem és kisírtam magamból az elmúlt napok minden bánatát.
-Bemenjünk a szobádba? - kérdezte óvatosan Ash.
-Igen. - bólintottam és elhúztam a fejem a mellkasáról. A fiuk idő közben eltüntek.
Ash hátratűrte az egyik rakoncátlan tincsemet és megcsókolt. Ebbe az egy csókba mindent beleadott, szerelmet, aggódást, félelmet, szenvedélyt. Felemelt és bevitt a szobámba. Az ágyra fektetett és elment a fürdőmbe. Amikor viszzajött egy testápoló volt nálla, lerakta az éjjeli szekrényemre és lefeküdt mellém. Megfogta a bal kezemet és magához húzta majd a hegekre adot egy puszit.
-Miért csináltad? Miért kellett ez? - kérdezte lágyan.
-Nem tudom. Régebben is csináltam de akkoriban csak a barátnőim tudták... Mikor mondtad hogy szünetet akarsz tartani hirtelen nem tudtam mihez kezdeni, így az önmarcangolásba menekültem...
-Istenem, de hülye vagy! - ölelt magához szorosan.
-Annyira hiányoztál! - suttogtam a nyakába.
-Ne is gondolj erre most már. Itt vagyok, és leszek is veled! - ölelt magához mégjobban és belepuszilt a hajamba. Csak öleltük egymást, amit éreztünk nem lehet szavakba önteni. Mikor már azt hittem hogy Ashley elaludt elhajolt, elvette a testápolót, megfogta a kezemet és bekente az egyiket majd a másikat.
-Nagyon szeretlek! - suttogtam.
-Én is szivem! Ilyet ne csinálj többé, nem akarom hogy valami komolyabb bajod is történjen. - nézett mélyen a szemembe.
-Rendben, ígérem. - mondtam mire megcsókolt.
Egyre jobban faltuk egymást, Ashley hirtelen fölén gördült és úgy csókolt tovább. Kezeimet mellkasára csusztattam és elkezdtem simogatni egyre lejebb a hasánál, majd vissza.
-Te is szeretnéd? - kérdezte rekedt hangon, egy pillanatra megszakítva heves csatánkat.
-Igen. - néztem mélyen abba a gyönyörű mogyoró barna szempárba, majd magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Biztos? - húzódott el. - Nem fog fájni a karod?
-Nem. - mosolyogtam rá.
Ash azonnal levette a polómat és a melltartómat majd hevesen megcsókolt. Kezei a testemet fedezték fel, lábát a lábaim közé rakta. Kezeimmel benyultam a polója alá és a hasát kezdtem simogatni, szájával áttért a nyakamra és harapdálni meg szívni kezdte. Az öve felé nyúltam és gyorsan kikapcsoltam Ash pedig levette magáról, gyorsan megszabadítottam a polójától is mielött visszatért volna a nyakamhoz. Apró puszikkal borított el a kulcscsontomtól egészen a számig miközben szép lassan levette rólam a nadrágot és a bugyit. Érzelmesen megcsókolt majd behatolt mire hangosan belenyögtem a csókunkba.
-Nem fájt nagyon? - nézett rám aggodalmas szemekkel.
-Minden rendben van szivem. - pusziltam meg a száját majd lassan haladtam a nyaka felé.
Ash morgott majd elkezdett mozogni. Először lassan mozgott majd egyre keményebben lökött. Amikor éreztük hogy már nem kell sok Ash még keményebben lökött majd szinkronba élveztünk el. Ashley rám rogyott, fejét mellasomon pihentette, kezeivel átölelte a derekamat és ugy probált lenyugodni. Egyik kezemmel átöleltem másikkal a fejét simogattam.
Mikor már azt hittem elaludt hirtelen felemelkedett és ledőlt mellém az ágyba majd szorosan magához húzott.
-Mi történt? - kérdezte.
-Mikor?
-Most, reggel. Mit csináltatok CC-vel?
-Veszekedtünk.
-Jó, de min? Sose buktál ki egy veszekedés miatt, most meg sirva rohantál fel és utánna látni sem akartad... Meg mit akart megbeszélni veled?
-Figyi, most már mindegy.
-Nekem kurvára nem! - tolt el magától. - Szeretném tudni hogy mi történt, mert mindketten kivagytok!
-Az van hogy felpofozott.
-Mi?!
-Megtalált Kitty-nél, észrevette a karomat, hazajöttünk, a felhajtón elkezdett velem veszekedni és durva dolgokat vágtunk egymáshoz, aztán kurva ideges volt, felpofozott, felrohantam és el akartam húzni Hope-hoz hogy békén hagyjon... Meg nem tudtam hogy most mi van velünk... Az Andy-s sztori miatt... És egyszerűen kivoltam...
-De ezt akkor is meg kell beszélnetek.
-Tudom, de ráér még. Majd holnap.
-Rendben. De holnap mindenképp! Mit csináljunk?
-Nézünk valami filmet? Mondjuk a Ted-et! - mosolyogtam.
-Hozok fel valami kaját. - mosolygott édesen Ash, majd felkelt felvette az alsóját és lement. Gyorsan felvettem Ash polóját, beraktam a filmet és míg Ashley-t vártam elkezdtem kockulni.

~Ashley szemszöge~

Ez a pár órácska Jess-el valami kurva jó volt! Most végre újra boldogak lehetünk. Együtt.
Gyorsan lementem egy kis popcorn-ért meg valami kajáért de a konyhában ott volt CC.
-Ash! - nézett fel a telefonjából és végigmért. - Te megfektetted a hugomat?! - akadt ki.
-Basszus nyugodjál már le! Te pofoztad fel a kurva életbe!
-Hogy nyugodhatnék le?! Beszélni akartam vele, erre le se szar de veled meg lefekszik!
-Nagyon kivan most. Úgy beszéltük meg hogy holnap beszéltek. Oké?
-Persze.
-Na, jól van. Megyek csinálok kaját.
-Kaját?!
-Filmezünk. Aztán csinálok kukoricát meg megnézem mi van itthon.
-Rendben.
Megcsináltam a kukoricát, és a hütőben találtam pizzát meg oreos kekszet. Mindent rápakoltam egy tálcára, a kukoricát egy tálba öntöttem és elindultam vissza a szobába. Fent Jess épp kockult de mikor meglátta h mit szenvedek össze-vissza idejött hozzám és segített.
-Köszi! - mondtam és megcsókoltam.
-Ilyen jutalomért bármikor segitek. - mosolygott majd leült az ágyra.
Leültem mellé, betakaróztunk és elkezdtük nézni a filmet amin hatalmasat röhögtünk. Megettük az összes kaját és egymást is etettük. Olyan boldog vagyok hogy újra vele lehetek!
A film után kikapcsoltuk a TV-t majd minden féle hülyeségről beszélgettünk míg mindketten el nem aludtunk...
Reggel mikor felkeltem Jess angyali szemével találtam szembe magam.
-Jó reggelt! - mosolygott és megcsókolt.
-Neked is szivem! - öleltem meg. - Mennyi ideje figyelsz?
-Fél órája. - kuncogott. - Na keljünk, éhes vagyok.
-Ilyen korán már enni akarsz?
-Délelött 10 óra van. - röhögött.
-Na gyere.
Gyorsan összekészülődtünk majd lementünk a konyhába ahol már mindenki ott volt.
-Jó reggelt! - mosolyogtam.
-Reggelt! - morogta Jess, CC-re se nézve.
A reggeli alatt szinte tapintható volt a feszültség, senki nem mert megszólalni a testvérpár miatt.
Reggeli után Jess elmosogatott de CC tányérját még csak észre sem vette.
-Ezt direkt csinálod? - fordult felé indulatosan CC.
-Mi a fasz bajod van már megint? - kérdezte Jess gúnyosan.
-Komolyan olyan vagy mint egy idióta kisgyerek!
-Te meg egy hülye fasz vagy!
-Srácok, inkább beszéljétek meg ne egymást oltogassátok. - jött a békebíró Jake.
-Fogd be! - üvöltötték.
-Én vagyok a hülye fasz?! Legalább nem vagyok debressziós hülye ribanc!
-Anyád a ribanc te hímringyó! Szánalom vagy!
-Inkább vagyok szánalmas mint hogy olyan retardált nyomorék legyek mint te!
-Óh, a kurva életbe, bárcsak sose lett volna bátyám! - mondta ki a végszót Jess és a szobájába viharzott.
-Gyere! - ragadtam meg CC karját és elkezdtem felfele húzni.
-Mi a faszt csinálsz?
-Majd meglátod.
Jess szobájáig húztam Chris-t és bementünk. Jessica a telefonját nyomkodta de érkezésünkre felkapta a fejét.
-Mit csinál ez itt?
-Nagyon szeretlek szivem! - mondtam neki.
-Én is, de hogy jön ez ide?
-Na sziasztok! - léptem ki a szobából, majd bezártam az ajtót.
-Ashley Purdy, mi a faszt csinálsz? - hallottam CC-t.
-Ash, azonnal engedj ki!
-Addig nem míg ki nem békültök! - mondtam. Ezután a szobában csend lett...

8. rész

~CC szemszöge~

Mióta Jess elment nem tudtunk utána menni Ashley miatt. Tegnap, de egész pontosan ma hajnali 1-kor szállt le a gépünk. Ameddig Ash-nek kórházban kellett maradni addig csak hívogatni tudtuk Jess-t. Andy és Ashley ebben a pár napban alig aludtak és idegeskedtek, nekem meg ki kellett fizetni a szállodai szobát... Legalább 1000x hívtam de vagy nem vette fel vagy egész egyszerűen kikapcsolta a mobilját. Ráadásul Kitty és Hope sem tudnak róla semmit, de Jessica mindig, mindent elmond nekik. Ez a pár nap alig akart eltelni, de ma hajnalban végre hazaértünk! Mivel nem lett volna túl jó hajnali 2-kor beállítani Kitty-hez mind hazamentünk, és aludtunk valamicskét. Nekem már reggel 7-kor kipattant a szemem (pedig szombat van, WOW!) és elkezdtem készülődni, ami 10 percet (se) vett igényben. Még mindenki aludt, halkan lefutottam a kocsimhoz és elindultam Kitty-ékhez. Korán van, rendőrök sem voltak az utakon, így nyugodt szívvel mehettem gyorsan. Mikor odaértem kiugrottam a járműből és rohantam az ajtóhoz, majd mint egy elmebeteg, dörömbölni kezdtem az ajtón.
-Mi van már kora reggel?! - nyitott ajtót Kitty.
-Hol van Jess?
-Mi van?
-Itt van Jessica, ugye?!
-Nincs itt. Honnan veszed h itt van?
-Basszus ne játszd nekem a hülyét!!! Egész héten idegeskedtünk miatta, és tudom hogy itt van!! - kezdtem vele üvölteni.
-Nincs itt!! Basszus, akadjál már le rólam!!
-Maradjatok már kússban! - üvöltött fentről Jess. Kitty lehajtotta a fejét, én meg azonnal felrohantam hozzá.

~Jessica szemszöge~

Békésen aludtam mikor üvöltözésre lettem figyelmes.
-Basszus ne játszd nekem a hülyét!!! Egész héten idegeskedtünk miatta, és tudom hogy itt van!! - hallottam egy férfihangot.
-Nincs itt!! Basszus, akadjál már le rólam!! - hallottam Kitty hangját, de már ettől is felbaszott az ideg. Nagy kérés lenne, ha hagynák az embert kora reggel aludni?!
-Maradjatok már kússban! - üvöltöttem le. Hasra fordultam, fejemhez szorítottam a párnát. Trappolás hallottam a lépcső felől, majd kicsapódott az ajtó.
-Jessica! - hallottam most már tisztán a bátyám hangját. Basszus. - Végre hogy megvagy! Halálra izgúltuk magunkat! - mondta és rám borulva megölelt.
-Basszus, korán van még. - morogtam a párna alatt.
-Gyere, indulunk haza! - mondta és a derekamnál fogva felültetett. Mikor nagyjából megültem egy hatalmasat ásítottam és ösztönösen odakaptam a kezem, amit szintén nem kellett volna. - Jessica Alexis Coma!! - mondta ki a nevem az "Alexis-el" megtolva, amit akkor használ ha nagyon, de tényleg nagyon pipa rám... - Mi a faszt műveltél a kezeddel?! Te teljesen hülye vagy?! Te beteg vagy!! Azt hittem többet tanultál tőlem, a BVB-től... Azonnal öltözz fel, majd útközben megbeszéljük. 5 percet kapsz! - akadt ki és kiviharzott a szobából.
Lebuktam. Hát ez van. Gyorsan összekészülődtem és beraktam a bőröndömbe a cuccomat. Mivel a bátyám nem óhajtott feljönni a táskámért levittem. Elköszöntem Kitty-től és kimentem. Christian a kocsiba ülve várt és meg se mozdult hogy egyáltalán segítsen. Mindent bepakoltam a csomagtartóba és beültem mellé. Indította a motort és elindultunk. Hazáig egyikünk sem szólt semmit, érezni lehetett hogy mennyire feszültek vagyunk mindketten. Mikor a felhajtónkon leállította a kocsit, épp ki akartam szállni mikor visszahúzott.
-Minek csináltad ezt? - kezdte el azt a beszélgetést amitől a legjobban tartottam. - És tudom hogy ehhez Alexandriának semmi köze.
-Nem tudom... - feleltem. Nem mondhatom meg neki hogy Ashley miatt van, a legjobb haverok és nem akarom hogy ez miattam változzon meg.
-Mond el! - kérte hangosabban.
-Nem történt semmi!
-Akkor nem csináltad volna ezt! - szorította meg a bal alkaromat.
-Aúú, baszd meg, ez fáj! - ordítottam.
-Tényleg? Tudod erre akkor kellett volna gondolni mikor csináltad!
-Engedj el a picsába! - kiabáltam és kirántottam a kezemet az ővéből majd kiszálltam. Hátra indultam a táskámért. Sajnos Christian is kiszállt, és mikor kinyitottam a kocsi tetejét Ő becsukta.
-Még nem végeztünk! - kiabált.
-Szerintem meg igen!
-Akkor baszd meg magadat, a kurva életbe! - ordított és, és... Felpofozott! A fejem bal oldalra fordult, és elkezdtek hullani a könnyeim.
-Rohadj meg!! - üvöltöttem és rohantam a szobámba. Mindenki a kanapé ült, de én csak felrohantam a szobámba. A szobámba érve bezártam az ajtót és zokogva a földre zuhantam...

~Ashley szemszöge~

Reggel lementem a nappaliba TV-t nézni mikor rezgett a telom.
*Hali. Megtaláltam Jess-t. Szólj a többieknek. Majd érkezünk.
Christian*
Amint elolvastam az üzenetet mérhetetlen boldogság árasztott el. Tudom hogy Jess miattam tűnt el...
-Srácok! - üvöltöttem fel. - Vonszoljátok le a seggeteket! Azonnal!
-Mi van? Mi történt? . jött le aggodalmaskodva a 3 jómadár.
-CC írt. - vigyorogtam minta a tejbetök. A fiuk nem értették min mosolygok. - Megtalálta Jess-T! - mondtam boldogan. Mind négyen nagyon boldogak voltunk. Leültünk és csak bámultunk magunk elé. Volt mit átgondolnunk. Sok minden történt. Nemsokára hallottuk a kocsit is, viszont nem jöttek be. Hallottuk ahogy veszekednek, így mindenki maradt a helyén. Nem jó beleszólni két testvér vitájába. Jess sírva rohant fel a szobájába. Rohantam utána Andy-vel de előttünk csukta be az ajtaját.
-Jess, mi történt? Jól vagy? Hiányzol szívem! Nyisd ki kérlek! - kérleltem de semmi.
-Mi történhetett? - értetlenkedett Andy. Hallottuk ahogy berontott a házba Chris. Felrohant hozzánk és dörömbölni kezdett.
-Jessica! Nyisd ki kérlek! Nem úgy gondoltam! Beszéljük meg légyszíves! - kérte sikertelenül. Lerogytam az ajtó mellé reménytelenül. Utánam Andy és Chris is. Jake és Jinxx hoztak fel nekünk kaját, de nem bírtunk enni. Nem tudom mennyi ideje ülünk itt, de hugyoznom kell. Felálltam, majd a fürdőbe mentem és gyorsan elvégeztem a dolgomat. Épp kezet mostam mikor hallottam Andy-t.
-Jess, mit csinálsz? - kérdezte. Kirohantam hozzájuk és hallottam miről beszélt Andy. Olyan hangok jöttek mintha pakolna. Mivel nem kaptunk választ cak vártunk...
Kattant a zár és kilépett a kisírt szemű Jessica, egy táskával.
-Jess, hova mész? Beszéljük meg! - kérte Chris.
-Hagyjál békén! - lökte el CC-t aki épp megakarta ölelni, aztán meglátott. Ledobta a táskáját és sírva megölelt.
-Nyugodj meg! Minden rendben van! - öleltem magamhoz szorosan.
-Ígérd meg hogy sosem hagysz el! - suttogta a mellkasomba.
-Megígérem! Nagyon szeretlek Jessica! Soha ne csinálj ilyet többé!
-Megígérem! - mondta és még szorosabban öleltük egymást. Végre visszakaptam!

7. rész

Sziasztok!:D Lenne egy kérdésem. Ki lenne kiváncsi egy Jake&Jinxx novellára?:D A válaszokat kommentben:3


~Ashley szemszöge~

-Megcsókoltam Jess-t. - nyögte ki végre Andy.
-MIVAAN?!! - ordítottam. - Baszd meg Biersack! Mond hogy ugratsz!
-Nem. - hajtotta le a fejét és a cipőjét kezdte tanulmányozni. - Tegnap nagyon ki volt miattad. Szomorú volt és szar volt úgy látni Őt. Aztán CC végre elérte hogy hagyjon itt téged és aludjon egy kicsit. A hotelben nem volt elég hely, így Jess-el kellett volna aludnom. Aztán a szobában... Nem tudom. Megcsókoltam.
-Chh... Kómában vagyok, erre a barátnőm megcsal a legjobb haverommal. Szép is az élet! - mondtam cinikusan.
-Nem csalt meg. - nézett rám bűnbánóan Andy. - Először meglepődött, majd mikor ráeszmélt hogy mi van durván ellökött magától. Aztán kioktatott hogy hogy a faszba mertem és elküldött melegebb tájakra.
-Aha, jah. Figyi, ezen még gondolkoznom kell, de takarodj Jess közeléből!
-Megértem. De az én hülyeségem miatt ne menjetek szét. Szeretem Jess-t, de Ő meg téged. És ez az egész az én hibám volt, ne Őt okold miattam.
-Nem szakítottunk volna. - ráztam a fejem. - Ismerem már annyira hogy önszántából sosem csalna meg. Neked meg szerencse hogy nem bírok felkelni, mert átrendezném azt a gyönyörű pofidat.
-Ezt is megértem. Viszont megyek mert lejárt a műszakom. - nézte meg az óráját. - Szevasz! - mondta majd kiment egyedül hagyva engem a gondolataimmal...

~Másnap reggel~
~Jessica szemszöge~

Az este nem tudtam olyan nagyon sokat aludni. Még mindig iszonyú bűntudatom van az Andy-vel történtek miatt... Ráadásul még Ashley-nek is el kellene mondanom...
Egy test van mellettem. Felültem és láttam hogy ez Andy. Csendben kikeltem az ágyból és elindultam készülődni. Gyors lefürödtem, felöltöztem és hajat csináltam. Mikor kész lettem 8 óra volt.
-Hova-hova? - hallottam Andy hangját.
-Először valami kajáért, utána meg Ash-hez.
-Akkor ne lepődj meg. - mondta és szinte azonnal visszaaludt.
Andy viselkedését nem tudtam mire vélni, szóval csak bedugtam a fülesem, majd maxon zenét hallgatva elindultam a kórház felé. Az egyik büfében vettem 2 gyrost és mentem tovább. A kórháznál kivettem a fülest és felsiettem Ash kórterméhez. Barátom az ágyon fekve kockult, de az érkezésemre felkapta a fejét.
-Szia! Hoztam reggelit! Hogy érzed magad? - mentem oda hozzá és adtam egy puszit a homlokára.
-Élek. - rántott vállat és tovább nyomkodta a telefonját.
-Hoztam kaját. Éhes vagy? - kérdeztem és közben kipakoltam a 2 tál kaját.
-Kösz, nem. De Andy-nek is hoztál, ugye?! - kérdezte flegmán. Szóval tudja. Basszus.
-Szóval tudod. - hajtottam le a fejem. - Figyelj, nem tudom hogy miért és...
-Elég lesz. Tegnap Andy mindent elmondott. De még mindig nem értem, miért hagytad neki? Szereted?
-Jézus,nem!! Te hülye vagy. Én téged szeretlek! Csak abban a pillanatban leblokkoltam. Aztán mikor ráeszméltem hogy pontosan mi is történt ellöktem magamtól.
-Figyelj, Andy is elmondta és szinte pont ugyanígy. Nem tudom hogy mit tegyek, de ez most sok. Kell egy kis idő. 3 nap múlva kiengednek, lehetne hogy majd akkor megbeszéljük? - tette fel azt a kérdést minek hallatán megszakadt a szívem.
-Pe... Persze. Szia. -makogtam majd elfutottam. A könnyeimmel küszködve futottam le, de sajnos belebotlottam a bátyámba.
-Jess, hova mész? Te sírsz?
-Szia! Megyek vissza a hotelba, Hope hívott hogy S.O.S.-ben beszélnünk kell.
-Értem. De miért is sírsz?
-Háát... - sóhajtottam. És ekkor beugrott a nagy ötlet. Újra sírni kezdtem és a fejemet CC vállára raktam miközben megöleltem. - Hope azért is hívott mert meghalt Alexandria.
-Jajj, Te! Emiatt ne sírj. Tudom hogy szeretted azt a mopszot, de ilyen az élet. - kezdte simogatni a hátamat.
-Alexandriának hívták! - morogtam. - De most már visszamegyek a hotelba és hívom Skypen Hope-ot. Szegény nagyon kivan. - hajoltam el tőle és szomorúan elmosolyodtam.
-Rendben. Ha gondolod Te is kaphatsz egy mopszot. - mosolygott.
-Oké. Szia! - mondtam és otthagytam. Általában jól tudok rögtönözni, így nem csoda hogy most is könnyen kijátszottam Chris-t.
Rohantam vissza a hotelba. Egész úton sírhatnékom volt, de sikerült kibírnom. Amikor becsuktam a szobaajtót rám tört a zokogás. Mit csináltam rosszul? Tudom hogy emiatt egy dög vagyok, de mit tehetem volna? Igaz hogy Ash nem mondta hogy szakítana,viszont érzem hogy az lesz. Elvesztettem. Már nem bízik bennem amit nem is csodálok. Én sem bíznék magamban. Egy szerencsétlen fruska vagyok...
Bemenekültem a fürdőbe, kerestem egy borotvát és kivettem belőle az egyik pengét, majd lerogytam a földre. Régebben is vágtam magam, de mindig sikerült elrejtenem. Kitty és Hope tudtak csak róla. Életem egyik legnagyobb hibáját most követem el sokadjára, viszont most már nem érdekel. Újra megtettem. Újra,és újra megvágtam a karom és már nem bírok leállni.
Mire abbahagytam az önmarcangolást az egész alkarom hegek borították. Felálltam a padlóról, lemostam a kezem és le is fertőtlenítettem ami nem éppen az egyik legjobb érzés. Felmostam a fürdőben, nehogy bárki is észrevegye mit csináltam. A hálóban minden cuccomat beledobáltam a bőröndömbe, átöltöztem és elindultam. A recepción leadtam a kulcsomat és kimentem taxit keresni. Rögtön volt is egy amibe bepattantam. A reptérre vezető út nem volt hosszú, hamar odaértünk. Gyorsan kifizettem,majd kiszálltam és bementem megkeresni a recepciót.
-Jó napot! - köszöntem mikor sorra kerültem. - Mikor indul a legközelebbi Los Angeles-i járat?
-Egy óra múlva.
-Rendben, akkor első osztályra kérnék egy jegyet.
-Azonnal. - mondta a nő és oda is adta a jegyem. Kifizettem majd leadtam a csomagjaimat. Eközben felváltva hívott Ashley, Andy, CC, Jake és Jinxx. Becsekkoltam,majd a váróban felhívtam Őt.
-Hali! - köszöntem bele a készülékbe.
-Szia! Mizu? Neked nem Ashley-vel kéne romantikáznod? - kérdezte Kitty.
-Hát, ami azt illeti, ez hosszú történet. A suliig csövelhetnék nálad?
-Persze, de mi történt?
-Majd elmondom. Mindjárt megy a gépem. Szólj Hope-nak is.
-Oki. Kimegyünk érted a reptérre.
-Oks. Puszi, szia!
-Szia! - köszönt el és leraktuk.
Már délután 3 van. Már megint megszólalt a telefonom, éppen CC nevével. Talán, ha jól számolom, 50-jére hívott fel. Gondoltam hogy aggódni fog, pedig nem kéne. Mikor végre leraktam írtam Kitty-nek és Hope-nak hogy ne mondjanak rólam semmit a srácoknak és lehetőleg ne is vegyék fel. Erre a pár napra teljesen el akarok tűnni...
-Kérjük a 21-es Los Angeles-i járat utasait kezdjék meg a beszállást! - szólalt meg a hangosbemondó. Elindultam a gép felé...
Mikor elfoglaltam a helyem azonnal bedugtam a fülhallgatót és maxon zenét kezdtem hallgatni. Nemsokára felszálltunk. Éppen egy hangulathoz illő zenét hallgattam,mikor SMS-em jött.
*Jess, hol vagy? A bátyád idegbeteg, és Ashley is olyan szinten ki volt hogy nyugtatót kapott. Jinxx és Jake nem mutatja ki hogy mennyire idegesek, de azért valamennyire észre lehet venni rajtuk, magamról meg nem is beszélnék. Merre vagy? Ugye minden rendbe van? Tudom hogy az Alexandriás sztorid kitalált volt! Kérlek adj valami jelet magadról!
xxx: Andy*
Az üzenet olvasása közben sokszor könnyes lett a szemem. Nem akarom hogy miattam legyen bajuk, de egyedül akarok lenni, csak a barátnőimmel.
Mikor leszállt a gép azonnal kirohantam, megkerestem a csomagomat és kimentem.
-Na szép, észre sem veszel minket! - hallottam magam mögött Kitty-t.
-Csajok! - rohantam oda hozzájuk és szorosan megöleltem őket.
-Nem kell megfojtani! - kezdte azonnal Kitty.
-Na akkor elmondanád hogy miért nem Ash-el vagy?
-Persze.
Elkezdtem mondani az utóbbi pár napban történteket, és közben beültünk Hope kocsijába. Egészen addig meséltem míg nem értük el Kitty-ék házát.
-Szóval, most itt vagyok. - fejeztem be.
-Húú, ez nem olt egyszerű. - mondta Kitty beleélve magát a történtekbe. - De mindketten hibáztatok. Nézzünk sírós romantikus filmeket kukoricával?
-Az jó lenne. - mosolyogtam.
-De ez nem ér!! Alexandria nem halt meg! Nagyon is jól van! - duzzogott Hope.
-Nem ez volt a lényeg. - túrta össze Hope haját Kitty.
-HÉÉ!!!
-Na jó, elég lesz! - szóltam rájuk. - Inkább menjünk filmet nézni!
Bevittem a cuccaimat, mind átöltöztünk pizsamába, csináltunk sok kukoricát majd elindítottuk a Szerelmünk Lapjait. Lányos estének ígérkezett, de untuk a filmet, ezért kukoricával kezdtük egymást dobálni. Miután elfogyott a kukorica párnával gyilkoltuk egymást, ameddig el nem fáradtunk, végül Kitty franciaágyán 3-man keresztbe-kasba elaludtunk...